Vékonycsőrű víztaposó

Vékonycsőrű víztaposó
	A tojó
	Természetvédelmi státusz
	Nem fenyegetett;
	Magyarországon védett; Természetvédelmi érték: 25 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország:	Állatok (Animalia);
Törzs:	Gerinchúrosok (Chordata);
Altörzs:	Gerincesek (Vertebrata);
Osztály:	Madarak (Aves);
Rend:	Lilealakúak (Charadriiformes);
Család:	Szalonkafélék (Scolopacidae);
Nem:	Phalaropus;
Faj:	P. lobatus;
Tudományos név
	Phalaropus lobatus; (Linnaeus, 1758)
Szinonimák
	Lobipes lobatus
Elterjedés
	Fészkelő és telelő területei
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vékonycsőrű víztaposó témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vékonycsőrű víztaposó témájú médiaállományokat és Vékonycsőrű víztaposó témájú kategóriát.

A vékonycsőrű víztaposó (Phalaropus lobatus) a madarak osztályának lilealakúak (Charadriiformes) rendjébe, ezen belül a szalonkafélék (Scolopacidae) családjába tartozó faj.

Előfordulása

Cirkumpoláris elterjedésű faj, fészkelőterülete Alaszkától Kanada északi részein, Grönlandon, Izlandon át, majd Észak-Skandináviától Kamcsatkáig az eurázsiai kontinens északi peremén húzódik. Jellemző élőhelyei a tundra sekély vízborítású részei, kisebb tavacskák mocsaras szegélyei, lávafennsíkok tavai esetleg folyók szigetei. Európai állománya stabil, 180.000 - 1.170.000 pár.

Megjelenése

Nászruhában fejteteje, pofája, tarkója, mellének oldala és dolmánya ólomszürke. Mivel a fiókákat egyedül a hím gondozza, az ivarok közül a tojó a színesebb, ami a madárvilágban meglehetősen ritka. Nyakoldalán változó kiterjedésű vöröses színű folt van, amely a tojón élénkebb színű, a hímnél fakóbb, határozatlan szegélyű és okkeres árnyalatú. Torka és a szeme feletti petty fehér. Hátoldalán okkerszínű, V alakú mintázat látható. Téli, nyugalmi tollazatban (nálunk igen ritkán látható) színe fakó szürke, szemsávja és tarkója sötétszürke, a hátán jól látható fehér V alakú mintázattal. A frissen kirepült fiatalok (Magyarországon ezek láthatók leggyakrabban) a hát és a szárny fedőtollainak széles sárgás szegése van; a vöröses szín hiányzik nyakmintázatukból. Átlagos testhossza 18–19 centiméter, szárnyfesztávolsága 32–41 centiméteres, testtömege pedig 27–48 gramm. Csőre fekete, tűszerűen hegyes, oldalról nem lapított, mint a laposcsőrű víztaposóé. Ez utóbbié vaskosabb, nászruhában sárga, téli ruhában és a fiataloknál a csőr tövén sárga szín látható.

Mivel sokat úszkál, lábujjain karéjos úszóhártya van.

Életmódja

Rovarlárvákkal, férgekkel, puhatestűekkel planktonrákokkal, rovarokkal és kevés növényi anyaggal táplálkozik. Nevét a partimadarak között szokatlan táplálékkereső viselkedéséről kapta. Szinte kizárólag úszva táplálkozik, a víz felszínéről csipegeti fel az eleséget. Mivel ember által nem, vagy csak ritkán lakott területeken költ a vonulás során felbukkanó példányok bizalmasan viselkednek, az ember iránt félelmet nem mutatnak, gyakran 2–3 m távolságból megfigyelhetőek.

Szaporodása

A talajra, növényi anyagok takarásában készíti fészkét. A költési időszak június közepétől kezdődik. A 4 tojásos fészekaljat a hím költi ki 17-18 nap alatt, a tojó nem vesz részt a fiókák gondozásában. Előfordul, hogy a tojó két hímmel is párba áll és mindkettő fészkébe tojást rak. A kikelt fiókák fészekhagyók, 18-20 nap után már repülnek.

Vonulása és kárpát-medencei előfordulása

Telelőterületei Afrika nyugati partvidéke mentén, az Arab-félsziget környéki vizeken, Mikronéziában, a perui és argentin partvidékek mentén találhatóak. A tojó hamar elhagyja a fészkelőterületet. Őszi vonulása a fiókák kirepülése után, július végén indul és augusztus közepe - szeptember eleje között a legintenzívebb. Ilyenkor főként a világos színezetű fiatal példányok mutatkoznak egyesével, vagy néhányad magukkal, amikor vélhetően egy-két fészekaljból származó fiókák vonulnak együtt, legkésőbb október közepéig. Tavasszal ritkább, májusban, június elején figyelhető meg, ekkor kiszínezett madarak, rendszerint tojók bukkannak fel.

Védettsége

Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.

Források

A faj szerepel a Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján. IUCN. (Hozzáférés: 2010. január 30.)
Az MME Monitoring Központ adatlapja

További információk

Madárportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap