Vérfoltos kabóca

rovarfaj

A vérfoltos kabóca vagy vérehullató kabóca (Cercopis vulnerata) a rovarok (Insecta) osztályának félfedelesszárnyúak (Hemiptera) rendjébe, ezen belül a Cercopidae családjába tartozó faj.

Vérfoltos kabóca
Az imágó
Az imágó
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Öregrend: Paraneoptera
Rend: Félfedelesszárnyúak (Hemiptera)
Alrend: Kabócák (Auchenorrhyncha)
Alrendág: Énekeskabóca-formájúak (Cicadomorpha)
Öregcsalád: Tajtékoskabóca-szerűek (Cercopoidea)
Család: Tajtékoskabóca-félék (Cercopidae)
Alcsalád: Tajtékoskabóca-formák Cercopinae
Nem: Tajtékos kabóca (Cercopis)
Faj: Cercopis vulnerata
Illiger in Rossi, 1807
Hivatkozások
Wikifajok
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vérfoltos kabóca témájú rendszertani információt.

Commons
Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vérfoltos kabóca témájú médiaállományokat és Vérfoltos kabóca témájú kategóriát.

Származása, elterjedése szerkesztés

Szerte Európában megtalálható. Meleg években és alkalmas élőhelyeken a vérpettyes kabócához (Cercopis sanguinolenta) hasonlóan rendkívül gyakori lehet, de gyakorisága a mezőgazdasági művelés belterjessé válásával erősen csökken.

Megjelenése, felépítése szerkesztés

A hozzá nagyon hasonló vérpettyes kabócához hasonlóan kb. 1 cm hosszú; a két faj példányait megbízhatóan csak szakember tudja megkülönböztetni. Élőhelyük azonban különbözik: a vérfoltos kabóca magasabb hegyvidékeken és inkább savanyú talajú területeken él.

Életmódja, élőhelye szerkesztés

A hegységek napsütötte déli lejtőin él, főleg a cserjésekben és a kiterjedt gyepfelületeken. Az imágók és a lárvák is a füvek és cserjék gyökereiből szívogatják azok nedveit .

Szaporodása szerkesztés

A lárvák a föld alatt élnek különféle növények gyökerein, és tajtékszerű, a nép által kakukknyálnak nevezett burokban fejlődnek. Ez nem más, mint az ürülékük, amelyet a kilégzéskor távozó levegővel habosra fújnak fel. Egész lárvakorukat ebben töltik, és úgy vesznek levegőt, hogy potrohuk végét kidugják a tajtékból. A hab megvédi őket a kiszáradástól és ellenségeiktől.

Források szerkesztés