Vörös szirtimadár

madárfaj

A vörös szirtimadár vagy andesi szirtimadár (Rupicola peruvianus) a madarak (Aves) osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe, ezen belül a kotingafélék (Cotingidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Vörös szirtimadár
Hím példány
Hím példány
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Altörzság: Állkapcsosok (Gnathostomata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Csoport: Magzatburkosok (Amniota)
Osztály: Madarak (Aves)
Csoport: Carinatae
Alosztály: Neornithes
Alosztályág: Újmadárszabásúak (Neognathae)
Csoport: Neoaves
Csoport: Passerea
Öregrend: Telluraves
Csoport: Australaves
Csoport: Eufalconimorphae
Csoport: Psittacopasserae
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Alrend: Királygébics-alkatúak (Tyranni)
Alrendág: Tyrannides
Család: Kotingafélék (Cotingidae)
Alcsalád: Rupicolinae
Nem: Rupicola
Faj: R. peruvianus
Tudományos név
Rupicola peruvianus
(Latham, 1790)
Szinonimák
  • Rupicola peruviana
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vörös szirtimadár témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vörös szirtimadár témájú médiaállományokat és Vörös szirtimadár témájú kategóriát.

Peru nemzeti madara.[3]

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt John Latham angol ornitológus írta le 1790-ben, a Pipra nembe Pipra peruviana néven.[4]

AlfajaiSzerkesztés

  • Rupicola peruvianus aequatorialis Taczanowski, 1889
  • Rupicola peruvianus peruvianus (Latham, 1790)
  • Rupicola peruvianus sanguinolentus Gould, 1859
  • Rupicola peruvianus saturatus Cabanis & Heine, 1859

ElőfordulásaSzerkesztés

Az Andokban, Bolívia, Ecuador, Guyana, Kolumbia, Peru és Venezuela trópusi területén honos.

Természetes élőhelyei a szubtrópusi vagy trópusi síkvidéki és hegyi esőerdők, folyók és patakok környékén. Állandó, nem vonuló faj.[5]

MegjelenéseSzerkesztés

Testhossza 32 centiméter.[6] A hím tollazata a mély narancssárgából cinóbervörösbe hajlik, szárnya feketésszürke. Rövid, erős csőrét szinte teljesen befedi a bóbitája. A tojó tollazata matt barna, nincs felálló bóbitatolla.

 
A hím
 
és a tojó

ÉletmódjaSzerkesztés

A madár magányosan él, tápláléka gyümölcsökből és rovarokból áll.

SzaporodásaSzerkesztés

A hímek csoportos udvarló táncot mutatnak be. A költési időszak főleg február–július között van. A fészekaljban általában 2, sötét foltos fehér tojás található. A tojásokon a nőstény 19-28 napig kotlik. A fiatal madarak 21-44 naposan válnak röpképessé.

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe nagyon nagy, egyedszáma ugyan csökken, de még nem éri el a kritikus szinet. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[5] A madárkereskedelem céljából befogják.

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
  2. A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
  3. Andean Cock-of-the-Rock. Go2Peru.com. (Hozzáférés: 2010. augusztus 9.)
  4. Avibase. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
  5. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2020. október 24.)
  6. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2020. október 24.)

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés