Vadalma

Vadalmafa
	Természetvédelmi státusz
	Adathiányos
Rendszertani besorolás
Ország:	Növények (Plantae);
Törzs:	Zárvatermők (Magnoliophyta);
Csoport:	Valódi kétszikűek (eudicots);
Csoport:	Core eudicots;
Csoport:	Superrosidae;
Csoport:	Rosidae;
Csoport:	Eurosids I;
Rend:	Rózsavirágúak (Rosales);
Család:	Rózsafélék (Rosaceae);
Alcsalád:	Almaformák (Maloideae);
Nemzetség:	Alma (Malus);
Faj:	M. sylvestris;
Tudományos név
	Malus sylvestris; (L.) Mill.
Szinonimák
	Malus acerba Mérat; Pyrus acerba DC.;
Hivatkozások
	Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Vadalmafa témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Vadalmafa témájú médiaállományokat és Vadalmafa témájú kategóriát.

A vadalma vagy erdei vadalma, népies nevén vadóka (Malus sylvestris) a rózsafélék családjába tartozó alma (Malus) növénynemzetség egyik faja, kifejlett egyedei fanyar gyümölcsöt érlelő erdei kis fák.

Elterjedése

Hazája szinte egész Európa – észak felé Skandinávia déli részéig, illetve a Brit-szigeten Skóciáig megtalálható –, habár nem gyakori, és sehol sem erdőalkotó. Magyarországon szintén őshonos.

Megjelenése

A kifejlett vadalmafa jellemző magassága 5–10 m. Törzse általában rövid és sokszor görbe, illetve csavarodott, kérge szürkésbarna, repedezett, pikkelyes, de a vadkörte kérgénél világosabb és simább. Lombkoronája nagyon sűrű, ágrendszere szabálytalan, fiatalon felfelé törő, idősebb korában azonban sokszor visszahajló; az ágak gyakran tövisesek. Levelei a hajtásokon szórtan állnak, azokhoz 2–3 cm hosszú nyéllel kapcsolódnak; kezdetben nemezesen szőrösek, később általában lekopaszodnak. A levéllemezek kerek-tojásdad vagy hosszúkás-elliptikus alakúak, fűrészes vagy csipkés szélűek, 4–10 cm hosszúak és legfeljebb 5 cm szélesek, színükön mattzöld, fonákjukon világosabb zöld színűek. A levélváll szélesen lekerekített, vagy ékszerűen keskenyedik a nyél felé, a levélcsúcs kihegyezett. Virágai kis csomókban, a lombfakadással közel egy időben, április-májusban nyílnak, kellemes illatúak, 3–6 cm szélesek, öt sziromlevelük fehér vagy kissé rózsaszínű. A bibék alapjuknál összenőttek. A virágok többsége a sokéves, rövid szártagokkal (szárközökkel, internódiumokkal) tagolt rövidhajtásokon, az úgynevezett termőnyársakon fejlődik.

Termései gömbölyű almák: 2–4 cm átmérőjűek, éretten zöldessárga színűek, esetleg pirossal árnyaltak (gyakran a napsütötte oldalukon), ízük nagyon fanyar, húsuk kemény.

A termesztett nemes alma leveleinek fonákja mindig gyapjasan szőrös, érett termései nagyobbak, édesebb és nem fanyar ízűek, puhább húsúak. Ha azonban nincs termés az almafán, nehéz megkülönböztetni a vadalmafát a termesztésből kivadult nemes almafától.

Élőhelye

A síkságokon és a hegyvidékeken is él. Különösen réteken, legelőkön, mezsgyehatárokon szembetűnő, pedig nedves talajú erdőkben (leggyakrabban tölgyesekben), erdőszéleken, ligetekben, cserjésekben ugyanúgy megtalálható. Az üde talajt jobban, a fényt kimondottan kedveli, a szárazságot viszont csak megtűri.

Felhasználása

Termése a télre készülő vadak egyik fontos tápláléka ősszel.

A gyümölcs az ember számára is ehető, élelmiszerek alapanyagaként is felhasználható, manapság azonban már a termesztett almák helyettesítik.^[1] Készíthető belőle is mártás, mely kitűnő kísérője a húsételeknek, savanyú íze miatt a zsírosabb és vadhúsok ízesítője, de kompót, gyümölcskocsonya, gyümölcsbor és gyümölcsecet is.

Az almanemesítésben nagy szerepe van, anyatőként oltásra is használják.

Képek

Virágai

...érett termései

...magjai

Németország legidősebb vadalmafája Stubbendorf közelében 2006-ban (Mecklenburg-Elő-Pomeránia tartomány)

Jegyzetek

↑ Alma. In Dr. Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? Lektorálta: Dr. Penyigey Dénes. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1971. 185. o. ISBN nélkül

Források

Erdei vadalma (Malus sylvestris). In Bruno P. Kremer: Fák: Őshonos és betelepített fafajok Európában. Illusztrálta: Hans Held. Fordította: Dani Tivadar. Budapest: Magyar Könyvklub. 1995. 184. o. = Természetkalauz sorozat (ISSN 1219-3178), ISBN 963-548-153-5
Vadalma (Malus sylvestris). In David More – Alastair Fitter: Fák. Fordította: Debreczy Zsolt. A fordítást az eredetivel egybevetette: Kósa Géza. A fedélterv Vida Győző munkája. 2. kiadás. Budapest: Gondolat Könyvkiadó. 1990. 152. o. = Fürkész könyvek (ISSN 0237-4935), ISBN 963-282-300-1
Bokor József (szerk.). Vadalma, A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X. Hozzáférés ideje: 2015. július 19.
Priszter Szaniszló: Növényneveink: A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Budapest: Mezőgazda. 424. o. ISBN 963 9121 22 3 1998. [1999]

További információk

Kik, C., Korpelainen, H., Vögel, R., Asdal, Å., Eliáš, P., Draper, D. & Magos Brehm, J.: Malus sylvestris. IUCN Red List of Threatened Species. Version 2015.2. International Union for Conservation of Nature, 2010. (Hozzáférés: 2015. július 20.)
Jepson Manual Treatment
USDA Plants Profile
Malus sylvestris in Topwalks Plants of Spain
Calphotos photo gallery

Biológiaportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Alma. In Dr. Mándy György: Hogyan jöttek létre kultúrnövényeink? Lektorálta: Dr. Penyigey Dénes. Budapest: Mezőgazdasági Kiadó. 1971. 185. o. ISBN nélkül

[1]