Vad vízibivaly

emlősfaj vagy emlősalfaj

A vad vízibivaly (Bubalus arnee) az emlősök (Mammalia) osztályának párosujjú patások (Artiodactyla) rendjébe, ezen belül a tülkösszarvúak (Bovidae) családjába és a tulokformák (Bovinae) alcsaládjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Vad vízibivaly
Bika a Kaziranga Nemzeti Parkban
Természetvédelmi státusz
Veszélyeztetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Főosztály: Négylábúak (Tetrapoda)
Osztály: Emlősök (Mammalia)
Alosztály: Elevenszülő emlősök (Theria)
Csoport: Eutheria
Alosztályág: Méhlepényesek (Placentalia)
Öregrend: Laurasiatheria
Csoport: Scrotifera
Csoport: Ferungulata
Csoport: Patások (Ungulata)
Rend: Párosujjú patások (Artiodactyla)
Csoport: Ruminantiamorpha
Alrend: Kérődzők (Ruminantia)
Alrendág: Pecora
Öregcsalád: Bovoidea
Család: Tülkösszarvúak (Bovidae)
Alcsalád: Tulokformák (Bovinae)
Nemzetség: Tulkok (Bovini)
Alnemzetség: Bubalina
Nem: Bubalus
C. H. Smith, 1827
Faj: B. arnee
Tudományos név
Bubalus arnee
(Kerr, 1792)
Szinonimák
Elterjedés
Elterjedési területe
Elterjedési területe
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Vad vízibivaly témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Vad vízibivaly témájú médiaállományokat és Vad vízibivaly témájú kategóriát.

Rendszertani besorolásaSzerkesztés

Az évek során a különböző kutatók és szervezetek között - Zoológiai Nevezéktan Nemzetközi Kódexe, Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet, stb. - számos vita folyt arról, a házi vízibivaly (Bubalus bubalis) és a vad vízibivaly egy fajt alkot-e, vagy manapság külön fajoknak tekinthetők-e. Az őstulok (Bos primigenius) és szarvasmarha (Bos taurus) mintájára, manapság a legtöbben a két bivalyt külön, önálló fajnak tartják, ámbár nem mindenki.[3][4][5][6] Valószínűleg a házi vízibivalynak a vad vízibivaly az őse.[7][8][9]

ElőfordulásaSzerkesztés

A vad vízibivaly egykoron majdnem egész Indiában és Délkelet-Ázsiában előfordult; manapság viszont főleg Asszámba szorult vissza.[10] A Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) adatai szerint 1986-ban csak 4000 példánya létezett, de 2010-ben már csak 3400 egyede élt. Vadon csak Indiában, Nepálban, Bhutánban, Thaiföldön és Kambodzsában él. Állítólag még Mianmarban is megtalálható; azonban ehhez nincs bizonyíték. Bangladesből, Laoszból, Vietnámból és Srí Lankából kiirtották. Srí Lanka mai állománya valószínű, hogy visszavadult házi vízibivalyoktól származik.[11][12][13]

MegjelenéseSzerkesztés

A fej-testhossza 240-300 centiméter, marmagassága 150-190 cm, farokhossza 60-100 cm, testtömege 600-1200 kilogramm; az átlag 900 kg. Mindkét nemnek van szarva. A kifejlett bikák szarvhegye közötti távolság akár 2 méter is lehet. Bőre hamuszürke vagy fekete. Szőrzete közepesen hosszú és ritka; a homlokán egy kis csomó látható belőle. A farokvége bojtos. Patái nagyok és szélesek. Fülei a nagy testéhez képest kicsik. Pofája eléggé keskeny.[14][15][16][17][18]

ÉletmódjaSzerkesztés

Egyaránt mozoghat nappal és éjjel. A tehenek borjaikkal általában 30 fős csordákba verődnek, de az itatóhelyeknél vagy a jó legelőkön akár 500 egyed is összegyülhet. A fiatal bikák nagyjából 10 fős csordákat alkotnak, míg az idősebbek magányosak. Perjefélékkel és palkafélékkel táplálkozik.[19][20] Legfőbb ellenségei az emberen kívül, a tigris, a mocsári krokodil (Crocodylus palustris) és az örvös medve.[21]

SzaporodásaSzerkesztés

Általában október-november között párosodik, de egyes állományok egész évben szaporodhatnak. A vemhesség 10-11 hónapig tart; ennek végén 1, de néha 2 borjú születik. A tehén csak minden második évben hajlandó szaporodni. A bika 18 hónaposan, míg a tehén 3 évesen válik ivaréretté. Legfeljebb 25 évig él.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Arnee Bos arnee, The Animal Kingdom or zoological system of the celebrated Sir Charles Linnaeus. Class I. Mammalia. Edinburgh & London: A. Strahan & T. Cadell, 336. o. (1792. május 7.) 
  2. Sub-genus I. Bubalus, The animal kingdom arranged in conformity with its organization. London: Geo. B. Whittaker, 371–373. o. (1827) 
  3. (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645–651. o. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006.  
  4. FAO (2013). Breeds from species: Buffalo. Domestic Animal Diversity Information System, Food and Agriculture Organization of the United Nations, Rome.
  5. Minervino, A. H. H. (2020. május 7.). „Bubalus bubalis: A Short Story”. Frontiers in Veterinary Science 7, 570413. o. DOI:10.3389/fvets.2020.570413. PMID 33335917.  
  6. Burton, J. A. (2005. május 7.). „The taxonomic status, distribution and conservation of the lowland anoa Bubalus depressicornis and mountain anoa Bubalus quarlesi”. Mammal Review 35 (1), 25–50. o. DOI:10.1111/j.1365-2907.2005.00048.x.  
  7. Ellerman, J. R., Morrison-Scott, T. C. S. (1966). Checklist of Palaearctic and Indian mammals 1758 to 1946. Second edition. London: British Museum of Natural History. Pp 383–384.
  8. (2004) „The naming of wild animal species and their domestic derivatives”. Journal of Archaeological Science 31 (5), 645–651. o. DOI:10.1016/j.jas.2003.10.006.  
  9. Flamand, J.R.B. (2003. május 7.). „Genetic identification of wild Asian water buffalo in Nepal”. Animal Conservation 6 (3), 265–270. o. DOI:10.1017/s1367943003003329.  
  10. Choudhury, A. (2010). The vanishing herds: the wild water buffalo. Gibbon Books, Rhino Foundation, CEPF & COA, Taiwan, Guwahati, India.
  11. (1998) „Genetic diversity of Asian water buffalo (Bubalus bubalis): mitochondrial DNA D-loop and cytochrome b sequence variation”. Animal Genetics 29 (4), 253–264. o. DOI:10.1046/j.1365-2052.1998.00309.x. PMID 9745663.  
  12. Groves, C. P..szerk.: Bellwood, P.: Domesticated and Commensal Mammals of Austronesia and Their Histories, The Austranesians. Canberra: Research School of Pacific Studies, The Australian National University, 161–176. o. (2006) 
  13. Choudhury, A. (1994). „The decline of the wild water buffalo in northeast India”. Oryx 28 (1), 70–73. o. DOI:10.1017/s0030605300028325.  
  14. Nowak, R. M.. Asian water buffalo, Walker's Mammals of the World. Baltimore, USA and London, UK: The Johns Hopkins University Press (1999). ISBN 9780801857898 
  15. (2011) „Call to conserve the Wild Water Buffalo (Bubalus arnee) in Nepal”. International Journal of Conservation Science 2 (4), 261–268. o.  
  16. Grazing and Browsing by Large Herbivores in South and Southeast Asia, The Ecology of Large Herbivores in South and Southeast Asia, Ecological Studies. Springer, 99–120. o.. DOI: 10.1007/978-94-017-7570-0_4 (2016). ISBN 9789401775700 
  17. (2004) „Differences in the range of fecal dry matter content between feeding types of captive wild ruminants”. Acta Theriologica 49 (2), 259–267. o. DOI:10.1007/bf03192525.  
  18. Subfamily Bovinae, A Guide to the Mammals of China. Oxfordshire: Princeton University Press, 472. o. (2008). ISBN 9781400834112 
  19. Daniel J. C., Grubh B. R. (1966). „The Indian wild buffalo Bubalus bubalis (Linn), in peninsular India: a preliminary survey”. Journal of the Bombay Natural History Society 63, 32–53. o.  
  20. Lēkhakun, B., Mcneely, J. A. (1988). Mammals of Thailand. 2nd edition. Saha Karn Bhaet, Bangkok, Thailand
  21. Humphrey, S. R., Bain, J. R. (1990). Endangered animals of Thailand. Issue 6 of Flora & Fauna handbook. Sandhill Crane Press. ISBN 1-877743-05-4

FordításSzerkesztés

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Wild water buffalo című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információkSzerkesztés