Vajda Béla (rabbi)
Vajda Béla, született Wiener Bernárd[1] (Hódmezővásárhely, 1861. október 17.[2] – Losonc, 1926. április 9.) losonci főrabbi, író.
| Vajda Béla | |
| Született | Wiener Bernárd 1861. október 17. Hódmezővásárhely |
| Elhunyt | 1926. április 9. (64 évesen) Losonc |
| Állampolgársága | magyar |
| Foglalkozása | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete
szerkesztésWiener Jónás szabómester és Klein Johanna (Minas) gyermekeként született Hódmezővásárhelyen. A régi izraelita népiskolában ismerkedett meg a betűvetés tudományával. Az iskola szegényes körülményeit ellensúlyozta Wilheim Frigyes fáradhatatlan tanítója. Tanulmányait a református főgimnáziumban folytatta. Az 1876/77-es tanévben sikeresen fejezte be az ötödik osztályt, majd a fővárosba költözött, ahol 1878 és 1888 között a budapesti Rabbiképzőben tanult, s közben egy évig a berlini Lehranstalt für die Wissenschaft des Judentums hallgatója volt. 1887-ben Budapesten bölcsészdoktorrá avatták, majd egy évvel később rabbivá. Már szeminarista korában kitűnt a héber költők műveinek lefordításával. Híressé lettek Júda Halévi-műfordításai. Első rabbi állása a Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegyei Abonyban volt, ahol egy évtizedig töltötte be ezt a tisztséget. Feldolgozta a hitközség múltját, melyet könyvként is kiadtak. 1902-ben került Losoncra, ahol haláláig szolgálta gyülekezetét. Közben a tudomány és az irodalom területén is igyekezett maradandót alkotni. Könyvei, tanulmányai jelentek meg. A losonci főrabbi egyháztörténeti tevékenysége is számottevő. Nem állt tőle messze a világ zsidóságának sorsa sem. Egy 1915-ben publikált cikkében a török birodalomban és Palesztinában élő zsidóság jövőjéről értekezett. Fontos kérdésekre kereste a választ: milyen sors vár a Szentföldre, gyökeret fog-e ott verni Jákob népe, virágozni fog-e újra Izrael? Az antant ígéretében az szerepelt, hogy győzelmük esetén újra létrehozzák a zsidó államot. Cikkei megjelentek a Magyar-Zsidó Szemle, az Izraelita Magyar Irodalmi Társulat (IMIT) Évkönyve, valamint a Múlt és Jövő című lapban.
Házastársa Breuer Paula volt, akivel 1889. március 31-én Budapesten kötött házasságot.[3]
Főbb művei
szerkesztés- Nágara Izráel (1886)
- A mózesi törvények észszerű megokolásának története (1887)
- A zsidók története Abonyban és vidékén (1896)
- Az ortodoxia küzdelmeiből a zsidóság múltjában (IMIT Évkönyve, 1897)
- Jókai és a zsidóság (1904)
- Ad res gestas temporis talmudici (1905)
- A zsidók és hazájuk (1910)
- A zsidó várvédők (Múlt és Jövő, 1914. december, 563-564. oldal)
- Az antant „zsidó országa” (Múlt és Jövő, 1915. július, 275-276. oldal)
- Szabolcsi Miksa (IMIT Évkönyv, 1916)
- Die Symbolen des Judentums (1918)
- Rabindranath Tagore eszméi (1922)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Az engedélyt tartalmazó BM rendelet száma/évszáma: 52436/1886. Forrás: Névváltoztatási kimutatások 1886. év 15. oldal 5. sor
- ↑ Születési bejegyzése a hódmezővásárhelyi izraelita hitközség születési akv. 32/1861. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
- ↑ Házasságkötési bejegyzése a pesti neológ izraelita hitközség esketési akv. 102/1889. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2020. március 14.)
Források
szerkesztés- Magyar zsidó lexikon. Szerk. Ujvári Péter. Budapest: Magyar Zsidó Lexikon. 1929. 934. o. Online elérés
- Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái XIV. (Telgárti–Zsutai). Budapest: Hornyánszky. 1914.
- Hódmezővásárhelyi életrajzi lexikon. szerk. Kőszegfalvi Ferenc és Borus Gábor, Szeged, Bába és Társai Kft., 2002. ISBN 963-9347-79-5
