Szeredi Vajkay Károly, született: Zenger, írói álnevén: Véka Lajos (Bécs, 1825. február 20.Parád, 1893. augusztus 15.) jogi doktor, királyi táblai elnök, író, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja.

Vajkay Károly
Született Zenger Károly
1825. február 20.
Bécs
Elhunyt 1893. augusztus 15. (68 évesen)
Parád
Foglalkozása jogász,
királyi táblai elnök

ÉleteSzerkesztés

Bécsben született, hol atyja, aki az Eszterházy grófi család házi és uradalmi orvosa volt, a grófi családdal ideiglenesen tartózkodott; különben szüleinek rendes lakása Szereden, részint Sárosfalván volt. Középiskoláit és jogi tanulmányait Pozsonyban végezte; a gyakorlati évet mint patvarista 1843-44-ben Petőcz István Pozsony vármegyei főügyész mellett töltötte, majd mint királyi táblai jegyző Zarka János ítélőmester mellé esküdött fel és Ürményi József alnádor irodájában volt alkalmazva. 1845-ben tette le az ügyvédi és 1846-ban a váltóügyvédi vizsgálatot és mint ügyvéd 1848 közepéig pesti ügyvédi irodákban dolgozott. 1848. február 27-én Zenger családi nevét Vajkayra változtatta. A szabadságharc kitörésekor honvédnek állott; csakhamar tiszti rangot nyert és mint Ivánka Imre segédtisztje szerepelt. A szabadságharc után közlegénynek sorozták be az osztrák hadseregbe. A szilárd jellemű és korrekt magaviseletű ifjú e megaláztatásban is annyira kivált, hogy csakhamar ismét hadnaggyá, majd főhadnaggyá és ezredében segédtisztté neveztetett és e minőségben Bécsbe jutott. Simon Florest és Ráth Károly volt ügyvédfőnökei közbenjárására 1857. október 7-én hét évi és hét hónapi katonai szolgálata után engedélyt nyert, hogy a hadsereg létszámából kiléphessen és polgári hivatalt vállalhasson. 1860. március 17-én titkári állásából áttétetett a «stuhlweissenburgi k. k. Landesgericht»-hez törvényszéki tanácsossá, majd a budai országos törvényszékhez rendeltetett be s ennek feloszlatása után rendelkezés alatti állapotba jutva, 1861-ben a helyreállított magyar királyi táblához tanácsjegyzővé és 1862-ben titkárrá neveztetett. 1866. szeptember 3-án a Hétszemélyes Tábla tanácsjegyzője lett és maradt 1867. február 18-ig. Mint királyi táblai titkár és hétszemélyes táblai jegyző a királyi kancellária engedélyével segédelőadói minőségben is működött. 1867-ben a királyi táblánál számfeletti bíróvá, 1869-ben a legfőbb ítélőszéknél ideiglenes, 1870-ben pedig rendes bíróvá nevezte ki a kormány. 1872-ben királyi táblai tanácselnök, 1880-ban a tábla alelnöke, végre Szabó Miklósnak a Kúria elnökévé neveztetése után a királyi tábla elnöke lett, ami által egyszersmind a főrendiházban is széket nyert. Az ügyvédvizsgáló bizottságnak is elnöke volt. 1880 májusában az egyetem évszázados ünnepe alkalmából az egyetlen jogi fakultása díszdoktorrá avatta 1881. november 7-én szeredi előnévvel magyar nemességet kapott. 1889. május 3-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1892-ben nyugalomba vonult; mely alkalomból a Lipót-rend középkeresztjével tüntette ki a király. Meghalt 1893. augusztus 15-én a parádi fürdőben és augusztus 18-án Szereden temettetett el. A Magyar Tudományos Akadémiában 1894. június 25-én Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet.

Jogi szaklapokba sokat dolgozott a tudományos értekezés s eszmecsere, a bírálat s olykor az éles, csípős polémia terén. Ezek során legnagyobb zajt ütött összeütközése Csemegi Károllyal.

MunkáiSzerkesztés

  • A német közönséges magánjog és történelme köréből. Tanulmányok. Bpest, 1875.
  • Kolozsvári tractatus: «Az successióról». Jogtörténeti akadály. U. ott, 1875. (Különnyomat a Jogtud. Közlönyből).
  • Lajos pap. Tört. elbeszélés Pest multjából. Írta Véka Lajos. U. ott, 1875. (Ism. Petőfi Társ. Lapja 1878. II. 21. sz.).
  • Új idők, avult emberek. Regény. Írta Véka Lajos. U. ott, 1879. (Ism. Ellenőr 92. sz.).
  • Köd előttem, köd mögöttem. Regény. Irta Véka Lajos. U. ott, 1881. Négy kötet.
  • Pali bácsi Regény. Irta Véka Lajos. U. ott, 1884. Két kötet.

ForrásokSzerkesztés