Valentinit

A valentinit (Sb₂O₃) az oxidásványok közé tartozó ásvány. Az antimon-trioxid egyik természetben előforduló ásványa. Az ásványt Basilius Valentinus 15. századi alkimistáról nevezték el. A 18. század végén fedezték fel a franciaországi Allemont mellett. Típuslelőhelye a csehországi Příbram.

Valentinit
Általános adatok
Kémiai név	antimon(III)-oxid
Képlet	Sb2O3
Kristályrendszer	rombos
Ásványrendszertani besorolás
Osztály	Oxidásványok
Alosztály	2:3 és 3:5 típusú fém-oxidok
Azonosítás
Megjelenés	rombos dipiramisos
Szín	fehéres szürke, barnás piros, színtelen, sárgás
Porszín	fehér
Fény	gyémántfényű
Átlátszóság	átlátszó
Keménység	2,5-3
Hasadás	tökéletes
Törés	egyenetlen
Sűrűség	5,69 g/cm³
A Wikimédia Commons tartalmaz Valentinit témájú médiaállományokat.

Jellemzői

A valentinit rombos rendszerben kristályosodik. Néha szépen fejlett kristályos csoportokban, de többnyire azonban kivirágzásként, sugaras, nyalábos, kérges, szemcsés bevonatokban képződik az antimoniton. Kitűnően hasad a 010 kristálysík szerint, gyémántfényű, általában színtelen.

Előfordulása

Antimontartalmú érceken néha nagyobb mennyiségben keletkezik. Számos lelőhelye közül megemlíthetők: Příbram (Csehország), Felsőbánya (Románia), Freiberg (Németország), Dauphiné (Franciaország).

Források

• A valentinit lapja a webmineral.com-on
• Koch Sándor-Sztrókay Kálmán - Ásványtan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 1994