Oxidásványok

ásványosztály
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2022. december 24.

Az oxidásványok képezik az ásványrendszertani osztályozás egy ásványosztályát. Ide tartoznak a fémek oxigénnel valamint hidroxil-gyökkel alkotott vegyületei. Ebbe az osztályba tartoznak a legfontosabb vasércek. Sok oxidot drágakőként hasznosítanak, de ide tartozik a jég is.

Spinell
Korund
Goethit

Előfordulásuk

szerkesztés

A természetben az oxidok fajainak száma aránylag nem nagy, de egyes vegyületek elég tekintélyes mennyiségben szerepelnek. A Földet felépítő övekben az oxidok mennyisége, illetőleg képződési lehetősége kifelé gyarapszik, így a legnagyobb dúsulás a litoszférában és annak felszínén jön létre. A litoszférában az önálló (egyszerű) oxidok átlagos mennyisége mintegy 17%-ra becsülhető, aminek túlnyomó része (12,6%) a SiO2-re jut, jelentősebb még a vas-oxid és -hidroxid (3,9%) mennyisége; a fennmaradó 0,5% pedig a többi oxidból, elsősorban az alumínium (Al), mangán (Mn), titán (Ti) és króm (Cr) oxidjaiból kerül ki. A légkörben a szén-dioxid és a vízgőz képviselik az oxidos formát, a hidroszférában pedig a víz.

Jellemzőik

szerkesztés

Az oxidok osztályába tartozó vegyületeknek majdnem kivétel nélkül kristályos szerkezete van. E szerkezetek elvileg ionrácsok, ahol anionként csakis az O2−, illetőleg a vele közel azonos térigényű OH ion szerepel. Az oxidok, az erősebb heteropoláros kötések miatt tömöttebbek, szilárdabbak, keményebbek. Az átlagos keménységük 5-7 a Mohs-féle keménységi skálán, a korund azonban 9-es keménységű és a skála egyik etalon ásványa. Ezzel szemben a hidroxidok kevésbé stabil vegyületek, így keménységük is csekély. Mivel a vegyületek ionos kötésekkel épülnek fel, az oxidok csak részben fémes megjelenésűek, uralkodóan nem fémesek. A színezettségük allokrómás jellegű, azaz szennyeződések okozzák. Gyakori a fekete, barna, vörös színeződés, amivel legtöbbször félig fémes fény is együtt jár. Az osztály tagjai sorában paramágnesesség és ferromágnesesség is előfordul.

Az oxidok osztályába tartoznak azok az oxidos szerkezetek is, melyeket korábban önálló csoportoknak tekintettek (aluminátok, niobátok, titanátok stb.). Ezek abban különböznek az oxidoktól, hogy szerkezetükben két vagy több, rendszerint eltérő vegyértékű kation létesít oxidkapcsolatot. Ezek az összetett oxidok.

Oxidok és hidroxidok rendszerezése

szerkesztés

A Dana-féle rendszer

szerkesztés

A hagyományos Dana-féle ásványrendszertan az oxidokat és hidroxidokat egyetlen osztályba sorolja. Az új, átdolgozott rendszertan viszont ezt az osztályt felbontja ötre:[1]

  • III - 5 Uránt és tóriumot tartalmazó oxidok
  • 5.1 Uránt és tóriumot tartalmazó oxidok 4+ kation töltettel
  • 5.1.1.1 Uraninit UO2
  • 5.1.1.2 Thorianit ThO2
  • 5.2 Víztartalmú, uránt és tóriumot tartalmazó oxidok 6+ kation töltettel
  • 5.2.1.1 Metaschoepit UO3·n(H2O)(n<2)
  • 5.2.1.2 Paraschoepit UO3·2(H2O)
  • 5.2.1.3 Schoepit (UO2)8O2(OH)12·12(H2O)
  • 5.2.2.1 Masuyit Pb[(UO2)3O3(OH)2]·3(H2O)
  • 5.2.3.1 Spriggit Pb3[(UO2)6O8(OH)2](H2O)x; x ~ 3
  • 5.2.4.1 Holfertit U2-xTi(O8-xOH4x)[(H2O)3Cax]
  • 5.3 Víztartalmú, uránt és tóriumot tartalmazó oxidok 8+ kation töltettel
  • 5.3.1.1 Studtit [(UO2)O2(H2O)2](H2O)2
  • 5.3.1.2 Metastudtit UO4·2(H2O)
  • 5.3.2.1 Vandenbrandeit Cu(UO2)(OH)4
  • 5.4 Víztartalmú, alkáliföldfémeket, uránt és tóriumot tartalmazó oxidok 8+ kation töltettel
  • 5.4.1.1 Clarkeit (Na,Ca,Pb)(UO2)O(OH)·0-1(H2O)
  • 5.4.2.1 Calciouranoit (Ca,Ba,Pb)U2O7·5(H2O)
  • 5.4.2.2 Bauranoit BaU2O7·4-5(H2O)
  • 5.4.3.1 Metacalciouranoit (Ca,Na,Ba)U2O7·2(H2O)
  • 5.4.3.2 Wolsendorfit (Pb,Ba,Ca)U2O7·2(H2O)
  • 5.5 Víztartalmú, alkáli- és alkáliföldfémeket, uránt és tóriumot tartalmazó oxidok 8+ kation töltettel
  • 5.5.1.1 Agrinierit (K2,Ca,Sr)U3O10·4(H2O)
  • 5.5.2.1 Rameauit K2CaU6O20·9(H2O)
  • 5.5.3.1 Protasit Ba(UO2)3O3(OH)2·3(H2O)
  • 5.6 Uránt és tóriumot tartalmazó oxidok (többvegyértékű uránnal)
  • 5.6.1.1 Ianthinit (UO2)·5(UO3)·10(H2O)
  • 5.7 Alkálifémeket és hidroxilgyököt tartalmazó urán és tórium vegyületek
  • 5.7.1.1 Compreignacit K2(UO2)6O4(OH)6·8(H2O)
  • 5.7.1.2 Becquerelit Ca(UO2)6O4(OH)6·8(H2O)
  • 5.7.1.3 Billietit Ba(UO2)6O4(OH)6·8(H2O)
  • 5.8 Víztartalmú ólmot tartalmazó urán és tórium vegyületek
  • 5.8.1.1 Vandendriesscheit Pb(UO2)10O6(OH)11·11(H2O)
  • 5.8.1.2 Metavandendriesscheit PbU7O22·n(H2O)(n<12)
  • 5.9 Víztartalmú ólmot és bizmutot tartalmazó urán és tórium vegyületek 6+ kation töltettel és hidroxil gyökkel
  • 5.9.1.1 Uranosphaerit Bi(UO2)O2(OH)
  • 5.9.2.1 Fourmarierit Pb(UO2)4O3(OH)4·4(H2O)
  • 5.9.3.1 Curieit Pb3+x(H2O)2[(UO2)4+x(OH)3-x]2, x~0,5
  • 5.9.4.1 Mourit UMo5O12(OH)10
  • 5.9.5.1 Richetit PbU4O13·4(H2O)
  • 5.9.6.1 Sayrit Pb2(UO2)5O6(OH)2·4(H2O)


A Strunz-féle rendszer

szerkesztés

A Strunz-féle rendszer 11 alosztályt különít el az oxidok és hidroxidok ásványosztályon belül.[2] Ezek a következők:

  • IV – Oxidok

  1. Dana's New Oxide Classification. (Hozzáférés: 2008. július 18.)
  2. Strunz Classification of Oxides (HTML). (Hozzáférés: 2008. július 15.)