Valledupar
Valledupar a kolumbiai Cesar megye székhelye.
| Valledupar | |||
 | |||
| |||
| Ország |  Kolumbia | ||
| Megye | Cesar | ||
| Népesség | |||
| Teljes népesség | 544 134 fő (2021)[1] | ||
| Földrajzi adatok | |||
| Időzóna | COT (UTC-5) | ||
| Elhelyezkedése | |||
 | |||
 é. sz. 10° 27′ 37″, ny. h. 73° 15′ 35″10.460278°N 73.259722°WKoordináták: é. sz. 10° 27′ 37″, ny. h. 73° 15′ 35″10.460278°N 73.259722°W | |||
 Valledupar
Pozíció Cesar megye térképén
| |||
Földrajz
szerkesztésA város Kolumbia és azon belül Cesar megye északi részén található, a Sierra Nevada de Santa Marta hegységtől délre, a Cesar folyó völgyében. Északkeleti szélén folyik a Guatapurí folyó, amely a város mellett torkollik a Cesarba.
A városon áthalad a 80-as főút, amely a tőle északkeletre levő San Juan del Cesar városát köti össze a délnyugatra fekvő El Carmen de Bolívarral. Valledupar mellett egy belföldi forgalmat lebonyolító repülőtér is található, az Alfonso López Pumarejo repülőtér.
Népesség
szerkesztésAhogy egész Kolumbiában, a népesség növekedése Valleduparban is gyors, ezt szemlélteti az alábbi táblázat:[2]
| Év | Lakosság |
|---|---|
| 1938 | 3339 |
| 1940 | 4254 |
| 1951 | 9011 |
| 1993 | 202 404[3] |
| 2005 | 299 065[4] |
Története
szerkesztésA várost 1550. január 6-án alapította Hernando de Santana kapitány. A kezdeti időkben neve Ciudad de los Santos Reyes del Valle de Upar volt: a Santos Reyes („szent királyok”) nevet azért kapta, mert háromkirályok napján alapították, a Valle („völgy”) a földrajzi elhelyezkedésére utal, az Upar pedig egy helyi kacika neve volt (jelentése a helyi indián nyelven: „víz, ami kiszáradt”). Később ez a hosszú városnév rövidült le Valleduparra.[2][5]
Alapításától fogva a település fő kereskedelmi partnere Cartagena és La Guajira vidéke, benne a tenger partján fekvő Riohacha volt, ahonnan például sót hoztak, míg Valle de Upar térségéből főként a szarvasmarha- és juhtartásból származó termékeket, valamint brazilfát szállítottak. A kezdeti századok során az indiánok sokszor lázongtak a spanyol gyarmatosítók ellen, akik magas adókat vetettek ki az őslakókra. A 17. század végén a csimilák, a kariacsilok, a tupék és az itotók nagy felkelését végül sikerült levernie a spanyoloknak, igaz, a környező területek jó része továbbra is a csimiláké maradt, akik nehezítették a kereskedelmet és állandó fenyegetést jelentettek a környező településekre. Az indiánok hatalmát végül a 18. század közepén törték meg, ezután földjeiket birtokba vették a szarvasmarhák, amelyek tartása régebb óta a legjelentősebb bevételi forrás volt a vidéken.[2]
A 19. század elején Valledupar volt az egyik első település, ahol kikiáltották a függetlenséget: ez 1813. február 4-én történt meg. A város ebben a században Santa Marta tartomány egyik kantonja volt, majd a század közepén létrehozták Valledupar tartományt. Maga a település azonban sokáig igen kicsi maradt, lakossága még a 20. század közepére sem érte el a 10 000 főt. 1932-ben a központon kívül mindössze két városrésze volt, Cañahuate és Los Cerezos. A sokáig csak állattartásból élő lakosság akkor bővült mezőgazdasági munkások tömegével, amikor a gyapot, a rizs és a cirok termesztése nagy mértékben felfutott. 1967-ben Carlos Lleras Restrepo elnök a várost az újonnan létrehozott Cesar megye székhelyévé tette. A megye első kormányzójává Alfonso López Michelsent választották.[2][5]
Turizmus, látnivalók, kultúra
szerkesztésA város a világ számos pontján ismert az innen származó, karibi hatásokat mutató vallenato zenei stílusról. A településen több fesztivált is tartanak rendszeresen, ezek egy része vallási ünnepekhez kötődik.[2]
Valledupar kedvelt fürdőhelye a Guatapurí folyó, amelynek partján egy helyi legendára emlékezve egy arany színű sellőszobrot is felállítottak. A város épületei és közterületei közül nevezetes a 17. századi Szeplőtelen Fogantatás templom, a Purrututú utca régi házai, a Harmonikamúzeum, az Alfonso López Pumarejo tér, az El Helado park és a Consuelo Araujo Nogueráról szóló legenda parkja. Híres emlékművek az 1994-ben emelt Obeliszk, Upar kacika szobra, Hernando de Santana szobra, a vallenato-zenészek szobra, Leandro Díaz vallenato-zeneszerző szobra, a Coliseo csarnok mellett levő Los Poporos szoborcsoport, a Los Juglares köröndön található, Diomedes Díaznak és Martín Elíasnak emléket állító szoborcsoport, valamint Gabriel Beltrán szobrászművész modern alkotása, a Mi pedazo de acordeón (nevének jelentése: „az én harmonikadarabom”).[6]
Képek
szerkesztés-
A 15. utca régi házai -
A székesegyház -
Látkép a Coliseo de Valledupar épülettel -
A Guatapurí folyó Valleduparnál
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ 2005 census of Colombia
- ↑ a b c d e Vladimir Daza Villar: Valledupar, de la ciudad de los Santos reyes de Valle de Upar a la invención de la capital departamental (spanyol nyelven). BanRepCultural. [2019. szeptember 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 20.)
- ↑ 1993-as népszámlálási adatok (spanyol nyelven) (XLS). (Hozzáférés: 2014. június 23.)
- ↑ 2005-ös népszámlálási adatok (spanyol nyelven) (XLS). [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 23.)
- ↑ a b Valledupar: 468 años de historia y desarrollo (spanyol nyelven). El Pilón, 2018. január 6. (Hozzáférés: 2019. május 20.)
- ↑ 18 sitios turísticos que debes conocer en Valledupar (spanyol nyelven). El Pilón, 2018. október 23. (Hozzáférés: 2019. május 20.)
