Főmenü megnyitása

Valledupar a kolumbiai Cesar megye székhelye.

Valledupar
2 segun el dane valledupar segunda ciudad de la costa con mayor reduccion de pobreza.jpg
Valledupar címere
Valledupar címere
Valledupar zászlaja
Valledupar zászlaja
Ország Kolumbia
Megye Cesar
Népesség
Teljes népesség354 449 fő (2005) +/-
Földrajzi adatok
IdőzónaCOT (UTC-5)
Elhelyezkedése
Valledupar (Kolumbia)
Valledupar
Valledupar
Pozíció Kolumbia térképén
é. sz. 10° 28′ 40″, ny. h. 73° 14′ 41″Koordináták: é. sz. 10° 28′ 40″, ny. h. 73° 14′ 41″
Valledupar (Cesar megye)
Valledupar
Valledupar
Pozíció Cesar megye térképén

FöldrajzSzerkesztés

A város Kolumbia és azon belül Cesar megye északi részén található, a Sierra Nevada de Santa Marta hegységtől délre, a Cesar folyó völgyében. Északkeleti szélén folyik a Guatapurí folyó, amely a város mellett torkollik a Cesarba.

A városon áthalad a 80-as főút, amely a tőle északkeletre levő San Juan del Cesar városát köti össze a délnyugatra fekvő El Carmen de Bolívarral. Valledupar mellett egy belföldi forgalmat lebonyolító repülőtér is található, az Alfonso López Pumarejo repülőtér.

NépességSzerkesztés

Ahogy egész Kolumbiában, a népesség növekedése Valleduparban is gyors, ezt szemlélteti az alábbi táblázat:[1]

Év Lakosság
1938 3339
1940 4254
1951 9011
1993 202 404[2]
2005 299 065[3]

TörténeteSzerkesztés

A várost 1550. január 6-án alapította Hernando de Santana kapitány. A kezdeti időkben neve Ciudad de los Santos Reyes del Valle de Upar volt: a Santos Reyes („szent királyok”) nevet azért kapta, mert háromkirályok napján alapították, a Valle („völgy”) a földrajzi elhelyezkedésére utal, az Upar pedig egy helyi kacika neve volt (jelentése a helyi indián nyelven: „víz, ami kiszáradt”). Később ez a hosszú városnév rövidült le Valleduparra.[1][4]

Alapításától fogva a település fő kereskedelmi partnere Cartagena és La Guajira vidéke, benne a tenger partján fekvő Riohacha volt, ahonnan például sót hoztak, míg Valle de Upar térségéből főként a szarvasmarha- és juhtartásból származó termékeket, valamint brazilfát szállítottak. A kezdeti századok során az indiánok sokszor lázongtak a spanyol gyarmatosítók ellen, akik magas adókat vetettek ki az őslakókra. A 17. század végén a csimilák, a kariacsilok, a tupék és az itotók nagy felkelését végül sikerült levernie a spanyoloknak, igaz, a környező területek jó része továbbra is a csimiláké maradt, akik nehezítették a kereskedelmet és állandó fenyegetést jelentettek a környező településekre. Az indiánok hatalmát végül a 18. század közepén törték meg, ezután földjeiket birtokba vették a szarvasmarhák, amelyek tartása régebb óta a legjelentősebb bevételi forrás volt a vidéken.[1]

A 19. század elején Valledupar volt az egyik első település, ahol kikiáltották a függetlenséget: ez 1813. február 4-én történt meg. A város ebben a században Santa Marta tartomány egyik kantonja volt, majd a század közepén létrehozták Valledupar tartományt. Maga a település azonban sokáig igen kicsi maradt, lakossága még a 20. század közepére sem érte el a 10 000 főt. 1932-ben a központon kívül mindössze két városrésze volt, Cañahuate és Los Cerezos. A sokáig csak állattartásból élő lakosság akkor bővült mezőgazdasági munkások tömegével, amikor a gyapot, a rizs és a cirok termesztése nagy mértékben felfutott. 1967-ben Carlos Lleras Restrepo elnök a várost az újonnan létrehozott Cesar megye székhelyévé tette. A megye első kormányzójává Alfonso López Michelsent választották.[1][4]

Turizmus, látnivalók, kultúraSzerkesztés

A város a világ számos pontján ismert az innen származó, karibi hatásokat mutató vallenato zenei stílusról. A településen több fesztivált is tartanak rendszeresen, ezek egy része vallási ünnepekhez kötődik.[1]

Valledupar kedvelt fürdőhelye a Guatapurí folyó, amelynek partján egy helyi legendára emlékezve egy arany színű sellőszobrot is felállítottak. A város épületei és közterületei közül nevezetes a 17. századi Szeplőtelen Fogantatás templom, a Purrututú utca régi házai, a Harmonikamúzeum, az Alfonso López Pumarejo tér, az El Helado park és a Consuelo Araujo Nogueráról szóló legenda parkja. Híres emlékművek az 1994-ben emelt Obeliszk, Upar kacika szobra, Hernando de Santana szobra, a vallenato-zenészek szobra, Leandro Díaz vallenato-zeneszerző szobra, a Coliseo nevű csarnok mellett levő Los Poporos nevű szoborcsoport, a Los Juglares köröndön található, Diomedes Díaznak és Martín Elíasnak emléket állító szoborcsoport, valamint Gabriel Beltrán szobrászművész modern alkotása, a Mi pedazo de acordeón (nevének jelentése: „az én harmonikadarabom”).[5]

KépekSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. a b c d e Vladimir Daza Villar: Valledupar, de la ciudad de los Santos reyes de Valle de Upar a la invención de la capital departamental (spanyol nyelven). BanRepCultural. (Hozzáférés: 2019. május 20.)
  2. 1993-as népszámlálási adatok (spanyol nyelven) (XLS). (Hozzáférés: 2014. június 23.)
  3. 2005-ös népszámlálási adatok (spanyol nyelven) (XLS). [2013. október 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. június 23.)
  4. a b Valledupar: 468 años de historia y desarrollo (spanyol nyelven). El Pilón, 2018. január 6. (Hozzáférés: 2019. május 20.)
  5. 18 sitios turísticos que debes conocer en Valledupar (spanyol nyelven). El Pilón, 2018. október 23. (Hozzáférés: 2019. május 20.)