Főmenü megnyitása

Vanczák János

nemzetgyűlési képviselő, a Népszava szerkesztője

Vanczák János (Pest, 1870. október 19.Budapest, 1932. július 8.) nemzetgyűlési képviselő, 1920 és 1926 között a Népszava szerkesztője, 1918 és 1919 márciusa között a Budapesti Munkástanács egyik elnöke.

Vanczák János
Született 1870. október 19.
Pest
Elhunyt 1932. július 8. (61 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Házastársa Rack Ida[1]
Foglalkozása lakatossegéd, politikus, a Népszava szerkesztője (1920-1926)
Tisztség magyar országgyűlési képviselő

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Fiatalkorában vándorútra ment Németországba, ahol bekapcsolódott a munkásmozgalomba. Magyarországra való visszatérése után, 1894-től a Vas- és Fémmunkások Szaklapjának szerkesztője lett, 1897-től pedig a Magyarországi Szociáldemokrata Párt vezetőségének és a Szakszervezeti Tanácsnak volt tagja. 1899-ben a budapesti lakatos ipartestület betegsegélyező pénztárának volt tisztviselője, a századforduló elejétől[m 1] 1920-ig a Magyar Vas- és Fémmunkások Országos Szövetségének volt titkára. Ebben a minőségben volt tagja a Vas- és Fémmunkások Nemzetközi Szövetsége Vezető Bizottságának. 1905-től 1925-ig szerkesztette a Magyar Vas- és Fémmunkások Zsebnaptárát. 1918-tól 1919 márciusáig a Budapesti Munkástanács egyik elnöke volt. A Magyarországi Tanácsköztársaság alatt a Szövetséges Központi Intéző Bizottság és az ez által választott ellenőrző bizottság[m 2] tagja volt. Somogyi Béla és Bacsó Béla meggyilkolása (1920. február 17.) után ő vette át a Népszava szerkesztését. 1922-től 1932-ig országgyűlési képviselőként működött.

MűveiSzerkesztés

  • A magyarországi vas- és fémipari, vas- és fémbányászati és kohómunkások helyzete és szervezkedésének szükségessége (Budapest, 1908)
  • Szakszervezeti demokrácia (Budapest, Népszava, 1923, Világosság Ny.)
  • A klerikális métely, vagy Mit keresnek a vallás és hit emberei a munkásszakszervezetekben (Budapest, Népszava, 1918)
  • A magyar királyi államkincstár mint munkáltató (a kincstári vas- és fémipari üzemek munkásainak helyzete és munkaviszonya (Budapest, Népszava, 1918)
  • Föld alatt és föld felett (regény, Mezőtúr, 1893)
  • Körutazás a világűrben (regény, Budapest, 1903)
  • Szakszervezeti erő (Budapest, Népszava, 1917)
  • Vér és vas (versek, dalok, Budapest, Népszava)
  • A "sóhivatal", vagy becsüljük meg a munkásszakszervezetek háborús tevékenységét (Budapest, Népszava, 1917)
  • Dolgos emberek világa (novellák, Budapest, Népszava, 1920)
  • Háborús emlékek és egyéb versek (Budapest, Népszava, 1920)
  • Gyakorlati szónoklattan munkások számára (Budapest: saját kiadásban, 1907)

SzerkesztőkéntSzerkesztés

  • Magyar vas- és fémmunkások zsebnaptára (Budapest, Spatz Ny., 1905-1926)
  • A fémmunkás (a magyarországi fémmunkások közlönye, Budapest, saját kiadásban, 1893)
  • A Jakab (szocialista élclap, Budapest, Zunder-asztaltársaság, 1909-1910)
  • Épület- és műlakatosok szaklapja (Budapest, Magyarországi Vas- és Fémmunkások Intéző Bizottsága, 1894-1895)

MűfordításaiSzerkesztés

  • Kautsky: A demokráciától az állami rabszolgaságig (vita Trockijjal, Budapest, Népszava, 1922)
  • Paul Umbreit: 25 év a német szakszervezeti mozgalomból (emlékirat, Budapest, Népszava, 1921)

MegjegyzésekSzerkesztés

  1. Egyes források szerint 1904-től, mások szerint 1905-től.
  2. Feladata a költségvetés, a pénzügyi gazdálkodás ellenőrzése volt.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

  • Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Bp., Osiris, 2001.
  • Magyar politikai lexikon. Szerk. T. Boros László. (Bp., 1929)
  • Új magyar irodalmi lexikon. Főszerk. Péter László. Bp., Akadémiai Kiadó
  • V. J. (Népszava, 1932. júl. 9.);
  • V. J. (Könyvkötők L. 1932. júl. 15.);
  • V. J. (Typographia, 1932. júl. 22.);
  • V. J. meghalt (Szövetkezeti Ért. 1932. júl. 15.).