Vassné Kovács Emőke

Vassné Kovács Emőke (Nagykőrös, 1933. március 6.Budapest, 2014. június 9.) magyar logopédus, főiskolai tanár, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola Fonetikai és Logopédiai Tanszékének vezetője.

Vassné Kovács Emőke
Született 1933. március 6.
Nagykőrös
Elhunyt 2014. június 9. (81 évesen)
Budapest
Foglalkozása logopédus
Tisztség főiskolai tanár, tanszékvezető

ÉleteSzerkesztés

1933. március 6-án született, sok gyereket nevelő orvoscsaládban. 1954-ben szerzett gyógypedagógiai diplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karának akkori jogelődjén, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskolán.

Első munkahelye az 1954-55-ös tanévben a gyulai gyógypedagógiai nevelőintézet lett, ahol gyógypedagógusnak vették fel, majd 1955-től 1957-ig a Vácott tanított Siketek Országos Tanintézetében. 1957-ben sikerült visszakerülnie Budapestre: egy tanévet a Nagyothallók Általános Iskolájában dolgozott gyógypedagógiai tanárként, majd 1958-tól 1963-ig a Beszédjavító Intézet logopédusa lett.

1963-ban került vissza az akkor már Bárczi Gusztáv nevét viselő főiskolára, már oktatói minőségében, ahol nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Elsőként a Gyógypedagógiai Tanszékre kapott oktatói kinevezést, majd a Fonetikai és Logopédiai Tanszékre helyezték át, utóbbinak 1987-től 1998-ig tanszékvezető főiskolai tanára is volt. A vezetői kinevezését megelőző évben, 1986-ban kandidátusi fokozatot is nyert, „Experimental Phonetic Research of Oral Sigmatisms” című dolgozatát a prágai Károly Egyetemen védte meg.

A szakma több, a gyógypedagógus-képzésben bevezetett újítást, fejlesztést köt a nevéhez, ezek közé tartozik a képzés 1992-ben életbe léptetett reformja, illetve egy logopédus terapeuta szak tananyagának kidolgozása, amely csak logopédus tanári szakra volt ráépíthető, viszont így az ezt elvégző szakemberek a teljes életkori spektrumra vonatkozóan nyertek képzettséget – addig ilyen Magyarországon nem volt elérhető. Szintén a nevéhez kötődik a később sikeressé vált „Nyelv- és beszédfejlesztő pedagógus” szakirányú továbbképzés koncepciója is. Ő adaptálta magyar nyelvi viszonyokra a diszlexia megelőzésére kifejlesztett, úgynevezett Inizan-tesztet.

 
Vassné dr. Kovács Emőke logopédus emléktáblája Budapest II. kerületében, egykori lakhelye, az Erőd u. 10. számú lakóház homlokzatán

Számos szakmai tanulmányutat és konferencia-részvételt vállalt, többek között Angliában, Dániában, az Egyesült Államokban, Finnországban és Svédországban. Vendégelőadóként a Bécsi Egyetemen és a finnországi Oulu Egyetemen tartott logopédiai előadásokat.

2014. június 9-én hunyt el, 81 éves korában, hosszas betegeskedést követően. Két évvel a halála után, szakmai szervezetek kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el egykori budapesti lakóháza, a II. kerületi Erőd utca 10. számú ház homlokzatán.

MűveiSzerkesztés

Munkássága aktív évtizedei alatt hetvennél több publikációja jelent meg, meglehetősen változatos, interdiszciplináris tudományos tevékenységet tükröző témákban. Hadarás és Nyelvlökéses nyelés című jegyzetei úgyszólván megkerülhetetlenek voltak a magyar logopédus képzésekben. Utóbbinak javított változatán halála napjáig dolgozott.

ElismeréseiSzerkesztés

Közéleti tevékenységeSzerkesztés

Alapító tagja volt az 1964-ben létrejött Magyar Fonetikai, Foniátriai és Logopédiai Társaságnak, tagja volt a Magyar Logopédusok Szakmai Szövetsége Egyesületnek is; utóbbi 2008-ban örökös elnökévé választotta. Tagja volt még a Magyar Pszichológiai Társaság Gyógypedagógiai Szekciójának, a Nyelvtudományi Társaságnak, a Magyar Gyógypedagógusok Egyesülete Logopédiai szekciójának és a Magyar Olvasás Társaságnak is. Egy akadémiai cikluson át a Magyar Tudományos Akadémia Anyanyelvi Albizottságának munkájában is részt vett.

ForrásokSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Mosányi Emőke főigazgató (Fővárosi Pedagógiai Szakszolgálat) méltatása a 2019. március 6-án, a Logopédia Európai Napja alkalmából Vassné Kovács Emőke Erőd utcai emléktáblájánál tartott megemlékezésen