Veld

Dél Afrika

Veld, a szó jelentése annyit tesz, hogy föld vagy mező. Ezt a nevet különböző típusú nyílt területeknek adják Dél -Afrikában, amelyeket legelőként és termőföldként használnak. A legtöbb dél-afrikai gazdálkodó számára ma a „Veld” a munkaterületre vonatkozik, amelynek nagy része sajnos már rég nem „természetes”.

Éghajlat

Tipikus kép egy füves bozótos Veldről.

Dél-afrika már a mérsékelt övbe tartozik, de különböző éghajlatmódosító tényezők változatos biomok létrejöttét tették lehetővé a térségben. Az egyik ilyen tényező a domborzat, mivel U alakban veszik körbe a hegyek a kontinens déli részét, így felfogva az óceán felől érkező nedves légáramlatokat. Nyáron a passzát szelek miatt az uralkodó szélirány keleti, ezért az óceán felől érkező nedves levegő a Dragensbergnél felszállásra kényszerül és kicsapódik. Télen meg a nyugati szelek hoznak csapadékot ide. Ezek a tényezők miatt a belső területekre már alig jut csapadék.

Ezt erősíti a Hadley cella és Ferrel cella találkozása, száraz levegő, sivatagok, hatása elér ide, félsivatagos területek. A központi platóról a Berg szél a meleg levegőt a partok felé fújja, melegítve azt, valamint a keleti partszakaszt még az egyenlítő felől érkező meleg áramlatok is melegítik. A helyi jellemzőktől függően, mint például a tengerszint feletti magasság, a művelés és az klíma, különböző típusú veld-eket lehet elkülöníteni.

Veld típusok

Trópusi erdő

John Phillip Harison Acocks, dél-afrikai botanikus nagyjából 70 Veld típus különített el. És ezek az alábbi nagyobb csoportokba tartoznak.

Trópusi erdő típusú Veldek

Ezek az örökzöld erdők a partvonalon általánosan alacsonyabb fákból állnak, amik 5-10 méter magasak és nagyon sűrűk. Ahogy befelé haladunk a kontinensen úgy lesznek a fák egyre nagyobbak, akár a 20 méter magasságot is elérhetik és egyre jobban nyílté válik az erdő. Ezek a trópusi erdők 150 métertől 1950 méter tengerszint feletti magasságig megtalálhatóak. Évenként 900-1500 milliméter eső hullik, de ez nyáron érkezik, így az itteni élőlényeknek hozzá kellett szokniuk a száraz telekhez.

Az egyik leggyakoribb fafaj a milleitia grandis, aminek faanyaga igen kemény és sűrű, úgynevezett vasfa, ezért például a vízen sem úszik, feldolgozása speciális szerszámokat igényel. Az erdők fái örökzöldek, de itt is akadnak kivételek, mint például az a fikuszfaj ami a száraz télen lehullajtja a leveleit.

Trópusi bozót és szavanna típusú Veldek (Bushveld)

Szavanna

Ezek a területek általában 150-600 méter magasságban találhatóak. A talaja világosabb, valószínűleg vulkáni kőzetből jött létre. Évenként 500-750 milliméter eső hullik. Az esők nyáron jönnek és a klíma mindig meleg. Az itteni növénytársulás fő, karakterisztikus alkotóelemei a további három faj. Az akácia töviseket fejlesztett, így védve leveleit a növényevőktől. A marula, gyümölcse magas C vitamin tartalommal rendelkezik, az állatok szívesen fogyasztják. A domináns fűfaj, a Themeda triandra magasabb növésű, a tápanyagdús talaj miatt. Magyar neve vörösperje, mivel virágai nagy vörösbarna füzérekbe tömörülnek, valamint az eredetileg zöldes kékes fű a száraz évszakban vörösre szárad, karakterisztikus színt adva a tájnak. A csíkos gnú egyik kedvenc tápnövénye.

Karoo és karooid típusú Veldek

Karoo

A Karoo és Karooid típusú területek félsivatagosak. Ezek a típusokkal 0 méter tengerszint feletti magasságtól 1700 méter tengerszint feletti magasságig találkozhatunk. A keleti részein több csapadék esik, itt elérheti az 500 mm csapadékmennyiséget évenként. Ezeken a területeken több a bokor és fű, mint a pozsgások. Szárazabb részein az évenkénti átlagos csapadékmennyiség 50 és 200 mm között ingadozik. Ezeken a területeken a szukkulensek dominálnak, de az időszakos folyók mellett megjelenik néhány fa és bokor faj is. Nyugati felén a téli esők, keleti felén a nyári esők jellegzetesek. Szárazabb területek növénye az aloé, ami fa termetűre is megnőhet. A dögvirágok pedig kellemetlen dögszagukkal csalogatják magukhoz beporzóikat, a dongólegyeket.

Mérsékelt és átmeneti erdő és bozót típusú Veldek

Mérsékelt erdő

Mérsékelt övi erdő alatt azokat az erdőket értjük, amik viszonylag mérsékelt övi élőhelyek, bár magasabb arányban tartalmaznak déli fajokat. Ezek a típusú Veldek a Drankensbergen felfelé 600-2150 méter tengerszint feletti magasságban foglalnak helyet. 750-1500 mm csapadék is eshet évenként, főleg a meleg nyáron esik. Tél hideg, fagypont alá is mehet a hőmérséklet a magasabb területeken. A domináns fafaj általában a tűlevelűek családjába tartozó Podocarpus latifolius. a Leucosidea sericea és Canthium ciliatum indikátor fajok. Leucosidea serice szintén örökzöld és fagyálló is, az aljnövényzet jellemző faja. A Canthium ciliatum pedig ezen erdők szélét jelző faj.

Szegényes füves terület típusú Veldek

Ezek a típusú Veldek a felsőbb platókon és hegytetőkön jellegzetesek, 1050-3050 méteres tengerszint feletti magasságban. Ezek az élőhelyek túl hidegek és/vagy szárazak az erdőknek. 450-750 mm csapadék esik évenként átlagosan főleg nyáron, a tél fagyos.

alpin tundra

Ezek a füves területek a legmagasabb régiókban a hegységben már alpin tundrának tekinthetőek. Ezek a füves területek általában klimax társulások. A domináns fűfaj a Themeda triandra, mint a szavannákon, valamint csenkesz fajok, mint például a Festuca costata.

Keménylombú cserje típusú Veldek

Ezeknek a veldtípusoknak a vegetációja a Fynbos, ami egy komplex tűzhöz alkalmazkodott Macchia. A vegetáció eredetben és természetében is különbözik a trópusi vegetációtól. A Fynbos talaja általában homokos mészkő. 300 méter tengerszint feletti területek. Átlagosan 250 mm eső esik évenként, ami főleg télen van. A Fynbosnak 7 endemikus madárfaja és ismeretlen számú endemikus hüllő, kétéltű és rovarfaja van. A flórája örökzöld, keménylombú fajokból áll. Egyik nagyon jellegzetes és gyönyörű növénye a Protea, amit a virágárusok szívesen kötnek csokorba, mivel igen tartós virág, valamint Dél-afrikai Köztársaság nemzeti virága.

Fynbos

A Fynbosban több, mint 1400 hagymás növény található, ebből 96 faj a kardvirágok közé tartozik, mint például a Gladiolus alatus. Több endemikus hangaféle is megtalálható itt.

Tűzadaptáció

A Veldek kialakításában egyes területeken jelentős szerepet játszottak a szavanna tüzek. De Veld-tüzek száma 85%-kal emelkedett 2021-ben. Eddig rögzített tüzek nagy része sajnos emberi tevékenységnek volt köszönhető. Ugyan a szavannák növényei alkalmazkodtak a tűzhöz bizonyos mértékben, de az egyre növekvő gyakorisága nagy károkat okozhat, főleg úgy, hogy az állatok egyre nehezebben tudják elkerülni a tüzet. Egyes fás szárú növények úgy alkalmazkodtak, hogy masszív fás szerkezetet növesztenek a talajban, ahol védve vannak a tűztől és innen tudnak majd hajtásokkal megújulni. Ezeket nevezzük geoxyle növényeknek. Sok fűfélének pedig a magja csak tűzhatás után csírázik ki.