Főmenü megnyitása

A Vend népmesék a vendeknek nevezett magyarországi szlovénok népmeséi. Legközelebbi rokonai a magyar népmesék. Vendül: párpovéjst.

Tartalomjegyzék

A vend népmesék eredeteSzerkesztés

A vendek nagyon zárt népcsoport volt Magyarországon. A 9. század vége óta elzártan éltek krajnai és stájerföldi szlovénoktól, s a magyarokkal álltak szoros kapcsolatban. Ez a kultúrára is nagy hatással volt.
A magyarországi és szlovéniai népmesék legfőbb eltérése a Mátyás király mesékben van. Szlovénia népmeséiben (az országot annak idején Hunyadi Mátyás meghódította) gyakran szerepel Mátyás, míg a vendekében – akik közvetlen magyar uralom alatt éltek – nincs. Ennek okára ma sincs magyarázat. Az állatmesék is ritkák, nincsenek manók és víziemberek (povodni mož).

A népmesék jellegeSzerkesztés

A tartalom és az elbeszélés módja a vend meséknek is magyar jellegű. Főbb szereplők itt királyok, elátkozott királyfiak és királyleányok, grófok, jóságos öregemberek, a kedveskedő állatok, táltosok és nem utolsósorban a kígyók. Ez utóbbi állat a szlovén népmesék jelképe.
Nagyon gyakori motívumok még az ördög. A gonosz boszorkány, vagy a szörnyű sárkány sem ritka. A legnépszerűbb mese a furfangos cigányról szóló mesék. Az egyikben egy nyúllal rászed két fiskálist (ügyvéd), míg a harmadik már elveszi tőle a nyulat, s végül ő húzza ki a csávából is, miután a két átvert ügyvéd perbe fogja. Az ügyvéd azt mondja, hogy minden kérdésre, amit neki feltesznek mondja azt, hogy „Krk!”, így bolondnak fogják tartani és elejtik a vádat. Ezért cserébe a cigány jóféle bükkfát ígért, hanem amikor a fiskális a fizetségét kéri, a cigány mindenre azt feleli, hogy „Krk!”.
A mesék közt vannak jó véget érők, s vannak tragikusak is. Beszélnek a beteges emberi irigységről, mint amikor az asszony gyönyörű újszülöttjét a disznók közé dobják, hogy tépjék szét, amiért az Isten nem nekik adott ilyen gyereket.
A magyar befejező formulát a „még ma is élnek ha meg nem haltak”, is teljesen átveszik, mely vendül így szól: „eštje gnesdén živétá, či stá nej mrlá”.
A mesés számok mint a 3, 7, 9 és 12, mint nemzetközi motívumok ugyanúgy megtalálhatók.

A népmesék összegyűjtéseSzerkesztés

A vendek egy-egy nagyobb összejöveteln egymásközt, vagy otthon mesélték, tollfosztásokkor, tömegköpesztéskor, kocsmákban, vagy aratásokkor.

Az Apátistvánfalván élő, nyugalmazott általános iskolai tanár, a szintén szlovén Krajczár Károly gyűjtötte össze a 70-es években először a meséket, akkor még csak Apátistvánfalva és Kétvölgy (Permise, Ritkaháza) községek területén.
Az első kiadások közül egy vend nyelvjárásban, egy kétnyelven magyarul és irodalmi szlovén nyelven jelent meg 1990-ben, a Magyarországi Délszlávok Demokratikus Szövetsége kiadásában Rábementi szlovén népmesék (Slovenske pravljice iz Porabja) címmel. 1996-ban egy újabb kiadása jelent, meg ahol a régiek mellett, újonnan gyűjtött mesék is voltak olvashatók, de már csak irodalmi- és tájnyelven, mint Szép Vida és a Királyfi (Kraljič pa Lejpa Vida).

Magyarországi szlovén mesemondókSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

  • Mukicsné Kozár Mária: A magyarországi szlovének néprajzi szótára, Monošter-Szombathely 1996.