Verhovina (Kárpátalja)
Ez a szócikk nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szócikkben szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. |
Verhovina (avagy Verchovina, ruszin és ukrán nyelven: Верховина) történelmi-néprajzi tájegység az Északkeleti-Kárpátokban, a mai Kárpátalja hegyvidéki részén. A történelmi Magyar Királyságon belül Bereg vármegyéhez és Máramaros vármegyéhez tartozott. A tájegység központja Alsóverecke volt.
Verhovina |
Fekvése
szerkesztésVerhovinát Máramaros belsejétől a Borsovahavas, Kukhavas és Krasznahavas 1000 méternél magasabb vonala választja el, míg az egykori Galícia felé helyenként ennél sokkal alacsonyabb hegysor alkotja határát.
Nevének eredete
szerkesztésA Verhovina ruszin kifejezés, amely magyarul „hegyvidéket” jelent.
Története
szerkesztésVerhovinának, ennek az erdőkkel borított hegyvidéknek a betelepítését a Bilkei, Gorzó és főként a Lipcsey kenézcsaládok végezték, kiknek első telepítései 1450 előttiek, még Nagy Lajos király idejében kezdődtek a Nagy-ág folyó felső folyása mentén.
A Verhovinának nevezett terület túlnyomó részét erdők borítják, települések, mezőgazdasági területek csak a völgyekben vannak, a hajdani gyepűvonaltól és a később kialakult megye központi részétől távol esett, és a terület a hegyek miatt viszonylag elzárt terület volt, ez benépesedését nagyban késleltette.
A Lipcseyek telepítése volt Máramarosban a Nagy-ág felső folyása mentén Ökörmező, Repenye, Kelecsény és Vízköz, melyek köré csoportosultak aztán a későbbi, 16–17. századiak. A Lipcseyeknek a Nagy-ág felső folyása menti birtokai a folyó tágas, lapos medencéjében találhatók, mely terület bár földművelésre nem a legjobb, de azt mégis lehetővé tevő vidék, ez egy alacsony, keresztbe húzódó hegysoron át Bereg vármegyében folytatódik, és mindkét megyében „Verhovina” néven sok népes falut foglal magába, melyek közül a beregi Verhovina legnagyobb települései már 1430-ban fennálltak. Verhovina falvainak túlnyomó többsége azonban mindkét megyében csak a 16–17. században települt be Galíciából.
A négy, még a középkorban alakult verhovinai Bilkei–Lipcsei-falut 1530. körül Vucskómező és Holyatin telepítése követte.
A fennmaradt adatok alapján az egész Verhovinát a Nagy-ág alsó folyása mentén birtokos Lipcseiek és kisebb részben az újonnan terjeszkedő Bilkeiek és a Borsova völgyi Dolhaiak népesítették be Galíciából származó ruszin telepesekkel. Az addig négy-öt kis falut számláló verhovinai medencébe egy-két emberöltő alatt még vagy húsz falunyi ruszint telepítettek nagyrészt Galíciából. Ezzel felduzzasztották a vidék lakosságát; különösen a már középkorban telepített falvak (Ökörmező, Repenye) gyarapodtak a betelepült ruszinok tömegével.
Egykor kizárólag görögkatolikus vallású magyarországi ruszinok laktak itt. Ma már a lakosság részben ukránnak vallja magát.
Irodalmi vonatkozás
szerkesztésItt játszódik Bodor Ádám Verhovina madarai c. regénye (Magvető, Budapest, 2011).