Veriko Andzsaparidze
Veriko (Vera) Ivlianovna Andzsaparidze (grúzul: ვერიკო ანჯაფარიძე) (Kutaiszi, 1897. szeptember 23., a régi ortodox naptár szerint: október 6. – Tbiliszi, 1987. január 31.) szovjet, grúz színésznő.[1] A szovjet és a grúz színház- és filmművészet jelentős alakja volt.
| Veriko Andzsaparidze | |
| Született | ვერიკო ანჯაფარიძე 1897. szeptember 23. Kutaiszi |
| Elhunyt | 1987. január 31. (89 évesen) Tbiliszi |
| Állampolgársága | |
| Házastársa | Mihail Csiaureli |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Mtacminda Pantheon |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Veriko Andzsaparidze témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Élete és karrierje szerkesztés
1916–1917-ben a moszkvai Ajdarov drámastúdióban, 1918–1921 között Tbilisziben az Alexandre Dzsabadari stúdióban tanult. 1920-tól a tbiliszi Sota Rusztaveli Állami Színház színésznője volt, 1927-től pedig a szintén tbiliszi Mardzsanisvili Színházhoz szerződött.[1] Később a színház művészeti vezetője lett.[2] A Sota Rusztaveli Színház- és Filmművészti Főiskolán tanított is.[3]
Andzsaparidze filmes debütálása Vlagyimir Barszkij A múlt rémei (1925) című filmjében volt. Ezt követően mellékszerepeket játszott Jurij Zseljabuzsszkij Dina Dza-Dzu (1926) és Nikoloz Sengelaja Huszonhat komisszárjában (1932). 1929-ben szerepelt Mihail Csiaureli Saba című, alkoholizmusról szóló erkölcsi meséjében. Hamarosan egyedülálló státuszt szerzett a grúz filmművészet egyik vezető női színésznőjeként, akit minden szovjet politikai vezető tiszteletben tartott, Sztálintól Gorbacsovig. Feltűnt még Rusudanként, Csiaureli: Georgi Zaakadze című eposzában (1942–1946), Nino kolhozigazgatót alakította Nikoloz Szanisvili Boldog találkozás című vígjátékában (1949), valamint szerepelt Siko Dolidze, Találkozás a múlttal című népszerű vidéki drámájában (1966). Tengiz Abuladze filmrendező, Veriko Andzsaparidzére egy kisebb, de fontos szerepet osztott a totalitáriusellenes Vezeklés című testamentumában (1984).
Elismerései, kitüntetései szerkesztés
Veriko Andzsaparidze a művészethez való hozzájárulásával számos rangos díjat és elismerést kapott. 1943-ban, 1946-ban és 1952-ben Sztálin-díjat kapott, bizonyítva ezzel a területen kifejtett következetes kiválóságát. 1950-ben elnyerte a Szovjetunió népművésze címet, ami a szovjet és a grúz színházra gyakorolt jelentős hatását tükrözi.
Magánélete szerkesztés
Mihail Csiaureli filmrendező felesége és Szofiko Csiaureli színésznő édesanyja volt.
Emlékezete szerkesztés
Tiszteletére Grúziában művészeti díjat neveztek el róla, amelyet leánya Szofiko Csiaureli is 1996-ban megkapott. Veriko Andzsaparidze a Mtatsminda Pantheonban van eltemetve.
Válogatott filmográfia szerkesztés
- Saba (1929) Maro
- Giorgi Saakadze (1942) Rusudan
- Keto és Kote (1948) hercegnő
- Berlin bukása (1950) a megölt német katona, Hans anyja
- A szultán fogságában (1958) Rodami
- Félbeszakadt dal (1960) Mariami
- Ne búsulj (1969) Kalantadze édesanyja
- Goya (1971) Goya anyja
- Vezeklés (1984) vándor, aki a templomot keresi
- A szurámi vár legendája (1985) jósnő
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ a b Peter Rollberg. Historical Dictionary of Russian and Soviet Cinema. US: Rowman & Littlefield, 46. o. (2016). ISBN 978-1442268425
- ↑ Veriko Anjaparidze (orosz nyelven). Nagy szovjet enciklopédia (1969)
- ↑ Верико Ивлиановна Анджапаридзе. [2018. március 20-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2024. március 25.)
Fordítás szerkesztés
Ez a szócikk részben vagy egészben a Veriko Anjaparidze című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
További információk szerkesztés
- Veriko Andzsaparidze az Internet Movie Database-ben (angolul)
- Veriko Anjaparidze on Georgian National Filmography
