A Vickers Vimy brit gyártmányú nehézbombázó repülőgép volt az első világháborúban és az ezt követő években. A típus sikereket ért el katonai gépként, valamint a polgári repülésben is. Kiemelkedő sikereket értek el vele a hosszútávú repülésben, melyek közül a legismertebb John Alcock és Arthur Whitten Brown Atlanti-óceánon való átrepülése 1919 júniusában.

Vickers Vimy

FunkcióNehézbombázó
GyártóVickers
TervezőReginald Kirshaw Pierson
Gyártási darabszám239 db
Fő üzemeltetőkEgyesült Királyság Royal Air Force

Személyzet2 fő
Első felszállás1917 november 30.
Szolgálatba állítás1919
Méretek
Hossz13,28 m
Fesztáv20,75 m
Magasság4,77 m
Szárnyfelület123,56 m²
Tömegadatok
Szerkezeti tömeg3222 kg
Max. felszállótömeg5670 kg
Hajtómű
Motor2 db Rolls-Royce Eagle VIII
Teljesítmény2 × 268 kW
Repülési jellemzők
Max. sebesség161 km/h
Hatótávolság1448 km
Legnagyobb repülési magasság2134 m
Fegyverzet
Beépített fegyverzet2 × 7,7 mm Lewis géppuska, az egyik az orrban, a másik a repülőgéptörzs közepén
Bombák1123 kg bombateher
A Wikimédia Commons tartalmaz Vickers Vimy témájú médiaállományokat.

Kifejlesztése

szerkesztés

A típust Reginald Kirshaw Pierson, a Vickers főtervezője tervezte. A cél egy kétmotoros kétfedelű bombázó volt, mely képes az éjszakai támadásra a németországi célpontok ellen. Három prototípusra írtak ki szerződést, melyeknek 1917 augusztusára kellett elkészülniük. A prototípusok tervezése és gyártása kivételesen zajlott, és még ez év novemberében megtörtént az első felszállás. Ezek a példányok Hispano Suiza motorokkal voltak felszerelve. Később több más erőforrást kipróbáltak, és végül a Rolls-Royce Eagle VIII mellett döntöttek. A típust a Vimy-gerincnél vívott csatáról nevezték el.

Alkalmazása

szerkesztés

A RAF-nál

szerkesztés

1918 októberében három gépet kapott a brit légierő, amelyek közül az egyiket Franciaországba szállították, azonban a háború véget ért, mielőtt bevethették volna. A típust 1919 júliusában állították szolgálatba, először az 58. repülőszázadnál Egyiptomban. Ez a típus alkotta a brit nehézbombázók gerincét a 20-as években. A Vimy a Közel-Keleten és az Egyesült Királyságban állt szolgálatban 1919 és 1925 között, majd a Vickers Virginia váltotta fel. Tartalékban egészen 1929-ig maradt ez a típus. Ezután már csak katonai oktatógépnek használták, és végül célgépnek légvédelmi reflektorok számára.

Vimy Commercial

szerkesztés
 
Vickers Vimy Commercial

A Vickers Vimy Commercial a típus polgári verziója volt. A repülőgéptörzs átmérőjét jelentősen megnövelték. A prototípus 1920-ban részt vett egy Fokvárosba tartó versenyen, de február 27-én Tanganyikában összetört.

A kínaiak figyelemre méltóan sokat, 100 példányt rendeltek ebből a verzióból, azonban a fizetési problémák miatt a britek a rendelést valószínűleg nem teljesítették. 40 darabot a 43 megépített gépből leszállítottak Kínába, de a legtöbb a raktárakban maradt, és ezekből csak hét gépet állítottak polgári szolgálatba. 55 gép katonai szállítónak épült a RAF számára, és Vickers Vernon néven állították hadrendbe.

A második Zhili-Fengtian háborúban

szerkesztés

Az első Zhili-Fengtian háború után 20 polgári gépet a zhili oldal bombázóvá alakított, és ezek a gépek részt vettek a két kínai tartomány következő háborújában. Sikeresen alkalmazták a típust az alacsony magasságból való bombázások során. A légvédelem miatt azonban később áttértek a nagyobb magasságú bombavetésre, így viszont csökkent a támadások hatékonysága. Végül háború során a bombázók az ellenség kezére kerültek. A mukdeni incidens idejére a gépeket már nagyrészt kivonták a szolgálatból. A Vimyket a japánok szerezték meg, akik hamarosan az összeset leselejtezték.

Hosszútávú repülések

szerkesztés

A Vickers Vimyvel sok nagy távolságú repülést teljesítettek a maga korában. A legjelentősebb az Atlanti-óceán első átrepülése volt 1919 júniusában. John Alcock és Arthur Whitten Brown kevesebb mint 16 óra alatt tette meg a több mint 3000 kilométeres távolságot. A repülőgépük ma a londoni Science Museumban látható.

1919-ben az ausztrál kormány 10 000 dolláros felajánlására Keith Macpherson Smith és testvére, valamint két másik férfi teljesítette az Anglia-Ausztrália útvonalat.

1920-ban Pierre van Ryneveld és Quintin Brand megkísérelt Angliából Dél-Afrikába repülni. Azonban a Vimy motorja túlmelegedett, ezért kényszerleszállást hajtottak végre. Ezután egy másik Vimyvel folytatták útjukat, ez viszont egy rosszul sikerült leszállás során összetört. Van Ryneveld és Brand ezek után egy Airco DH.9-cel folytatta az útját Fokvárosba. A dél-afrikai kormány 5000 fonttal jutalmazta őket.

Másolatok

szerkesztés
 
Egy Vimy másolat 2005-ben

Három, az eredeti méretével megegyező (ebből kettő repülőképes) másolat készült a típusból, valamint az Atlanti-óceánt átrepülő Vimy pilótafülkéjének másolata a londoni Science Museum részére a 20-as években. Az első példány egy filmhez készült, amelyben Alcock és Brown atlanti-óceáni útját dolgozta volna fel, ám azt nem forgatták le. A második 1969-ben készült és repülőképes volt, ez ma a londoni RAF Museumban van kiállítva. A harmadik Vimyt 1994-ben építették meg és sikeresen megismételték vele a három legjelentősebb hosszútávú repülést. Ma a Brooklands Museumban tekinthető meg.

Változatok

szerkesztés
  • F.B.27 Vimy: Prototípus (4 darab épült meg)
  • Vimy Ambulance: Katonai mentőváltozat
  • Vimy Commercial: Polgári szállítógép

Rendszeresítő államok

szerkesztés
 

Katonai felhasználók

szerkesztés

  Egyesült Királyság

Civil felhasználók

szerkesztés

  Egyesült Királyság

  Franciaország

  Kínai Köztársaság

  • Kínai kormány (Vimy Commercial)

  Spanyolország

  • Spanyol kormány

Fordítás

szerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Vickers Vimy című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.