Victor Duruy
Victor Duruy (Párizs, 1811. szeptember 11. – Párizs, 1894. november 25.) francia történetíró, közoktatásügyi miniszter.
| Victor Duruy | |
 | |
| Született | 1811. szeptember 11.[1][2][3][4][5] Párizs |
| Elhunyt | 1894. november 25. (83 évesen)[1][4][5][6][7] Párizs |
| Állampolgársága | francia |
| Gyermekei |
|
| Foglalkozása |
|
| Tisztsége |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Villeneuve-Saint-Georges[9] |
 | |
| Victor Duruy aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Duruy témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Életrajza
szerkesztésTanult a párizsi École normale supérieure-ben és 1833-ban a Lycée Henri IV gimnáziumban a történelem tanára lett. 1861-ben a párizsi középiskolák felügyelőjének és a történelem tanárának nevezték ki a műegyetemen. Közreműködött III. Napóleonnak Julius Caesar című nagy műve megírásában, mire a császár 1863-ban közoktatásügyi miniszterré tette. Ezen állásában Duruy hat esztendeig áldásos működést fejtett ki: a középiskolákba újra behozta a bölcsészeti tanulmányokat, s tanszéket állított a modern történelemnek; javított a néptanítók helyzetén, elrendelte a tornatanítást, alapított állami leányiskolákat és megteremtette az École des hautes études-t stb. Bevezette továbbá az ún. conférences littéraires-t. Egyéb reformtervei, mint az általános iskolakényszer és az ingyenes népoktatás, a klerikálisok makacs ellenszegülésén szenvedtek hajótörést. Engedvén végre az ellene intézett heves támadásoknak, állásáról 1869-ben lemondott, mire a császár szenátorrá nevezte ki. Önzetlensége és makulátlan hírneve a Harmadik Császárság valamennyi minisztere fölé helyezte.
Történeti művei közül megemlítendők: Histoire de la Grèce ancienne (1862, 2 kötet; újabb kiad. 1874), melyet a Francia Akadémia megkoszorúzott; Introduction générale à l'histoire de France (1865, 4. kiad. 1884); Histoire des Romains jusqu'à la mort de Théodose (1870-79, 7 kötet; képes díszkiadásban 1879-84, 7 kötet). Az általa szerkesztett Histoire universelle című gyűjteményben is több kötet jelent meg tőle. Rövidre fogott Világtörténetét Ballagi Aladár dolgozta át magyarra (Budapest, 1880). 1884-ben a Francia Akadémia tagjává választotta meg.
Magyarul
szerkesztés- Világtörténelem; átdolg., Magyarország történetével bőv. Ballagi Aladár; Franklin, Bp., 1880 (Franklin-Könyvtár)
- A népvándorlás és keresztes háborúk kora; írták Duruy Viktor et al., 1908; in: A világ történelme; szerk. Endrei Zalán; Globus, Bp., 1905-1908
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b senat.fr (francia nyelven)
- ↑ BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ [LH//876/49 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ [LH//876/49 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture of France
- ↑ Persée, 1894
Források
szerkesztés- Bokor József (szerk.). A Pallas nagy lexikona. Arcanum: FolioNET (1893–1897, 1998.). ISBN 963 85923 2 X
További információk
szerkesztés- Gulyás Pál: Népkönyvtári cimjegyzék. Népkönyvtárak és kisebb könyvtárak részére ajánlható művek magyarázatos jegyzéke. Függelék: Az Országos Tanács mintakönyvtárainak hivatalos jegyzéke, A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának Kiadása, Budapest, 1910, 288. o.
