Victor Duruy

francia történetíró, közoktatásügyi miniszter

Victor Duruy (Párizs, 1811. szeptember 11. – Párizs, 1894. november 25.) francia történetíró, közoktatásügyi miniszter.

Victor Duruy
Született1811. szeptember 11.[1][2][3][4][5]
Párizs
Elhunyt1894. november 25. (83 évesen)[1][4][5][6][7]
Párizs
Állampolgárságafrancia
Gyermekei
  • Georges Duruy
  • Albert Duruy
Foglalkozása
  • történész
  • politikus
  • író
Tisztsége
  • a Második Francia Császárság szenátusának tagja ( – 1870. szeptember 4.)
  • Minister of Education and Religious Affairs (1863 – 1869. július 17.)
  • seat 20 of the Académie française (1884. december 4. – 1894. november 25.)
Iskolái
Kitüntetései
  • a francia Becsületrend nagykeresztje[8]
  • a francia Becsületrend lovagja (1849)[9]
  • a francia Becsületrend tisztje (1863. augusztus 12.)[9]
  • a francia Becsületrend parancsnoka (1864. augusztus 19.)[9]
  • a francia Becsületrend főtisztje (1867. augusztus 4.)[9]
  • Jean Reynaud Prize (1889)
SírhelyeVilleneuve-Saint-Georges[10]

Victor Duruy aláírása
Victor Duruy aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Victor Duruy témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség
Victor Duruy: Világtörténelem (1880). Átdolgozta és fordította Ballagi Aladár

Életrajza

szerkesztés

Tanult a párizsi École normale supérieure-ben és 1833-ban a Lycée Henri IV gimnáziumban a történelem tanára lett. 1861-ben a párizsi középiskolák felügyelőjének és a történelem tanárának nevezték ki a műegyetemen. Közreműködött III. Napóleonnak Julius Caesar című nagy műve megírásában, mire a császár 1863-ban közoktatásügyi miniszterré tette. Ezen állásában Duruy hat esztendeig áldásos működést fejtett ki: a középiskolákba újra behozta a bölcsészeti tanulmányokat, s tanszéket állított a modern történelemnek; javított a néptanítók helyzetén, elrendelte a tornatanítást, alapított állami leányiskolákat és megteremtette az École des hautes études-t stb. Bevezette továbbá az ún. conférences littéraires-t. Egyéb reformtervei, mint az általános iskolakényszer és az ingyenes népoktatás, a klerikálisok makacs ellenszegülésén szenvedtek hajótörést. Engedvén végre az ellene intézett heves támadásoknak, állásáról 1869-ben lemondott, mire a császár szenátorrá nevezte ki. Önzetlensége és makulátlan hírneve a Harmadik Császárság valamennyi minisztere fölé helyezte.

Történeti művei közül megemlítendők: Histoire de la Grèce ancienne (1862, 2 kötet; újabb kiad. 1874), melyet a Francia Akadémia megkoszorúzott; Introduction générale à l'histoire de France (1865, 4. kiad. 1884); Histoire des Romains jusqu'à la mort de Théodose (1870-79, 7 kötet; képes díszkiadásban 1879-84, 7 kötet). Az általa szerkesztett Histoire universelle című gyűjteményben is több kötet jelent meg tőle. Rövidre fogott Világtörténetét Ballagi Aladár dolgozta át magyarra (Budapest, 1880). 1884-ben a Francia Akadémia tagjává választotta meg.

  • Világtörténelem; átdolg., Magyarország történetével bőv. Ballagi Aladár; Franklin, Bp., 1880 (Franklin-Könyvtár)
  • A népvándorlás és keresztes háborúk kora; írták Duruy Viktor et al., 1908; in: A világ történelme; szerk. Endrei Zalán; Globus, Bp., 1905-1908
  1. a b http://www.senat.fr/senateur-2nd-empire/duruy_jean_victor0132e2.html
  2. Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. [LH//876/49 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. a b KNAW Past Members (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Annuaire prosopographique : la France savante. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  8. http://academie-francaise.fr/les-immortels/victor-duruy, 2020. október 12.
  9. a b c d [LH//876/49 Léonore database] (francia nyelven). Ministry of Culture
  10. Persée, 1894

További információk

szerkesztés
  • Gulyás Pál: Népkönyvtári cimjegyzék. Népkönyvtárak és kisebb könyvtárak részére ajánlható művek magyarázatos jegyzéke. Függelék: Az Országos Tanács mintakönyvtárainak hivatalos jegyzéke, A Múzeumok és Könyvtárak Országos Tanácsának Kiadása, Budapest, 1910, 288. o.