Viczián István

(1874–1959) köztisztviselő, politikus, államtitkár, országgyűlési képviselő

Viczián István (Tápiószele, 1874. június 24.Toronto, Kanada, 1959. április 3.) köztisztviselő, politikus, államtitkár, országgyűlési képviselő, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja.

Viczián István
Született1874. június 24.
Tápiószele
Elhunyt1959. április 3. (84 évesen)
Toronto
Állampolgárságamagyar
Foglalkozásapolitikus
Tisztsége
  • magyarországi parlamenti képviselő (1922–1926)
  • magyarországi parlamenti képviselő (1926–1931)
  • Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának tagja (1930 – nem ismert)
  • a magyar felsőház tagja (1939. augusztus – 1944)
  • Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánja (1941. november 15. – 1944. április 26.)
SablonWikidataSegítség

Életrajza szerkesztés

Nemesi származású középbirtokos családba született annak ősi birtokán. Középiskolai tanulmányait Besztercebányán és Szolnokon, az egyetemet Budapesten végezte, jogász lett. Ezután európai tanulmánykörútra ment, amiben a nyugati országok mellett megfordult a Balkánon is. 1896-ban lett fogalmazógyakornok a Belügyminisztériumnál. A szamárlétra minden fokát végigjárva 1917-ben miniszteri tanácsos, 1921-ben helyettes államtitkár, 1931-ben pedig „rendes” államtitkár lett. A parlamentben mindvégig élesen szembehelyezkedett a Szociáldemokrata Párttal.

1920-tól 1944-ig volt Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye törvényhatósági bizottságának a tagja. 1920-ban a Keresztény Községi Párt színeiben jutott be a fővárosi törvényhatósági bizottságba is. 1922-ben és 1926-ban a nagykátai választókerületben az Egységes Párt jelöltjeként szerzett országgyűlési mandátumot. 1931-ben alulmaradt; több választáson nem is indult. 1930-ban a budapesti törvényhatóság örökös tagjává választotta, illetve felsőházi tag lett, innentől kezdve országgyűlési munkáját a felsőházban fejtette ki pártja színeiben. 1941-ben kinevezték Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye főispánjává, amit Magyarország német megszállásáig, azaz 1944. március 19-ig látott el.

A második világháború legvégén külföldre emigrált, Torontóban telepedett le és nekilátott emlékiratai megírásának Életem és korom – Pest vármegye főispánjának emlékiratai címmel. A könyvvel 1952-ben készült el, s benne a két világháború közti politikai, illetve köztisztviselői életbe, mindennapokba, illetve a kormánypárt belső működésébe és viszonyaiba enged részletes bepillantást. A kézirat csak az 1990-es évek végén került Magyarországra, így első kiadására csak a 2000-es években (2007-ben) került sor. Viczián István Torontóban hunyt el 1959. április 3-án.

Főbb művei szerkesztés

  • A községi szervezet főbb kérdései, Budapest, 1909
  • A falu háztartása és közjóléti intézményei, Budapest, Pallas Kiadó, 1914
  • A drágaság igazi oka és a kibontakozás, Budapest, 1921
  • Életem és korom. Pest vármegye főispánjának emlékiratai, 1-3.; szerk., jegyz. Ablonczy Balázs, sajtó alá rend. Viczián István, Viczián Erzsébet, Viczián Miklós; PMMI Ferenczy Múzeum, Szentendre, 2007–2010, ISBN 9789639590212
    • 1. 2007
    • 2. Száműzetésben; 2008
    • 3. Száműzetésben Amerikában; 2010

Források szerkesztés