Vidovszky Béla

(1883–1973) magyar festőművész
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. június 29.

Vidovszky Béla (Gyoma, 1883. július 2.Budapest, 1973. február 6.) festőművész.

Vidovszky Béla

Született1883. július 2.
Gyoma
Meghalt1973. február 6. (89 évesen)
Budapest
SírhelyFarkasréti temető
Alkotott19031973
A Wikimédia Commons tartalmaz Vidovszky Béla témájú médiaállományokat.

Édesapja, Gyoma akkori főjegyzője, Munkácsy Mihály jó barátja volt Békéscsabán. Középiskolai tanulmányait az evangélikus Rudolf Főgimnáziumban végezte. Tehetsége, gimnáziumi rajztanára, Zvarinyi Lajos kezei alatt bontakozott ki, aki egyben a gimnázium első rajztanára volt. Első olajképét iskolatársáról, Gyóni Gézáról festette 1902-ben. Ugyanebben az évben iratkozott be a budapesti Mintarajziskolába, ahol Révész Imre, Edvi Illés Aladár voltak mesterei. 1906-ban megszerezte a rajztanári oklevelet, de mint állami ösztöndíjas továbbképzős folytatta tanulmányait Ferenczy Károlynál. Előbb Münchenbe, majd 1908 decemberében Párizsba ment. 1911-ben, hazatérése után a Szolnoki Művésztelepen dolgozott. Itt és a környéken festett tájképei országszerte ismertté tették a nevét. 1913-ban elnyerte az Országos Képzőművészeti Tanács Wahrmann-díját Vacsora után című képével. 1914 tavaszán Herman Lipóttal és Kléh Jánossal Torinóban járt. 1920-ban a Szinyei Társaság alapító tagjai között szerepelt, 1924-ben Budapestre költözött. Műveit a barbizoniak és a nagybányaiak hagyományainak folytatása jellemzi, mindenekelőtt tájképeket és enteriőröket festett. Munkáiból 1933-ban a Fränkel Szalonban, 1938-ban a békéscsabai Auróra Körben és 1961-ben a Csók Galériában nyílt gyűjteményes kiállítás. A két világháború közti magyar képzőművészet ismert és kedvelt festője lett. Közel kétezer képet festett, ezekből húsz a Magyar Nemzeti Galériában, öt az Országházban található.

Méltatása

szerkesztés
 
Vidovszky Béla mellszobra a Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény (Városi Képtár) udvarán (Gyomaendrőd)

Vidovszky Béla a XX. század első felében elismert és joggal a népszerű festőművész volt. 20 képét őrzi a Magyar Nemzeti Galéria, 5 képe díszíti az Országházunkat. Vidovszky enteriőrt vásárolt 1915-ben a magyar, 1920-ban az olasz király. Legszebb enteriőrjeit az egyik Eszterházy kastélyban készítette, képeit a herceg megvásárolta, majd 1945-ben a teljes berendezéssel együtt, e képeket is külföldre menekítette. Gerevich Tibor jeles művészettörténész úgy nyilatkozott, hogy "Vidovszky kora Európájának legkiválóbb enteriőristája".[1]

Mellszobrát Pátzay Pál készítette. Felállították Szolnokon és Gyomaendrődön. Emléktáblája van Békéscsabán, Gyomaendrődön és egykori fővárosi lakóházának falán (VI.Munkácsy M. u. 27.)

 

Hamvait a farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.

 
Vidovszky Béla festőművész urnasírja a farkasréti temetőben

Egyéni kiállításai

szerkesztés
  • 1908 • Békéscsaba
  • 1924 • Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba
  • 1933 • Fränkel Galéria, Budapest
  • 1938 • Auróra Kör, Békéscsaba
  • 1961 • Csók Galéria, Budapest (kat.)
  • 1993, 1998 • Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény, Gyomaendrőd
  • 1999 • Vidovszky Béla Helytörténeti Gyűjtemény, Gyomaendrőd (újrarendezett állandó kiállítás).
  • Jajczay János: Vidovszky Béla (Magyar Művészet, 1935)
  • Frank János: Vidovszky Bélánál (Élet és Irodalom 1968. november 2.)
  • Dévényi Iván: In memoriam Vidovszky Béla (Művészet, 1973. 3. sz.)
  • Vidovszky Béla festőművész a Szolnoki Művésztelepen. Damjanich Múzeum, Szolnok A Szolnok Megyei Múzeumok Kiállításvezetői sorozatban 300 példányban jelent meg a 30 oldalas rotagépen sokszorosított A5-ös formátumú füzet. 1983 Júl.- Aug. A katalógust és a bevezetőt Kaposvári Gyula ny. múzeumigazgató írta. Megjelent Vidovszky Béla születésének 100-ik évfordulója alkalmából a Szolnoki Művésztelepen 1983. július 1-én felállításra kerülő szobor leleplezése és a vele kapcsolatos emlékkiállítás megnyitására.
  • Láng Miklós. Vidovszky Béla festőművész. Rózsa Ferenc Gimnázium és Nyomdaipari Szakközépiskola. (1983). ISBN 9630141604 
  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  1. Láng Miklós Vidovszky-kutató adatai alapján.

További információk

szerkesztés