Főmenü megnyitása

Vincze Zoltán (történész)

romániai magyar történész, régész és pedagógus

Vincze Zoltán, teljes nevén Vincze Zoltán Levente (Bánffyhunyad, 1940. november 27.Kolozsvár, 2018. április 4.) erdélyi magyar történész, régész és pedagógus. Tanítóházaspár negyedik gyermekeként született, apja a kalotaszentkirály-zentelki Vincze András, a Vincze-Jancsi és Thököli családok egyik sarja, anyja a naszódi születésű Oláh Anna, a nagybaconi eredetű Oláh és Zöldi családok leszármazottja. Egyik anyai nagybátyja Oláh Tibor író, műfordító, kritikus, a Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem tanára volt.

Vincze Zoltán
Vincze Zoltán 2013-ban
Vincze Zoltán 2013-ban
Született 1940. november 27.
Bánffyhunyad
Elhunyt 2018. április 4. [1] (77 évesen)
Kolozsvár
Állampolgársága román
Nemzetisége magyar
Foglalkozása történész
régész
pedagógus
Iskolái
Kitüntetései
A Wikimédia Commons tartalmaz Vincze Zoltán témájú médiaállományokat.

Életútja, munkásságaSzerkesztés

Az egykori Rudolf-úti iskolában kezdte tanulmányait, ahol szülei is tanítottak, majd a kolozsvári 7-es sz. Középiskolában (az egykori Unitárius Kollégiumban) érettségizett 1957-ben. Egy évnyit volt a Bolyai Tudományegyetem magyar-történelem szakos hallgatója, majd az összevonás után a BBTE Történettudományi Karán szerzett régészetből oklevelet 1962-ben. Tanári pályájának állomásai: Szék (1962–70), Torockó (1970–74), Székelykocsárd (1974–79), majd Kolozsvár. 2001-ben elérte a nyugdíjhatárt és élt is vele, hogy kutatásaival foglalkozhasson.

Első írása az Igazságban jelent meg 1966-ban. Kutatási területe a helytörténet és a művelődéstörténet volt. Dolgozatokat közölt a torockói iskoláról - A torockói iskola pártfogói és tanulói (1789-1892). In: Erdélyi Múzeum. LV. k. 1993. 3-4. 34-49(http://erdelyimuzeumfolyoirat.adatbank.transindex.ro/pdf/003Vincze.pdf), az ottani temetőről - Régi torockói sírkövek. In: Acta. – (1997) 2., p. 151-176. (http://epa.oszk.hu/03200/03277/00005/pdf/EPA03277_acta_1997_2_151_176.pdf), a kolozsvári hóstátiak gazdálkodásáról - Pillich László – Vetési László – Vincze Zoltán 1984. A kolozsvári magyar hóstáti közösség népesedési és szerkezeti alakulása (1899–1980). In: Egyed Péter (szerk.): Változó valóság - 1984. Városkutatás. Bukarest. Kriterion Kiadó. 54-111. (http://epa.oszk.hu/03000/03018/00242/pdf/EPA03018_honismeret_%202017_1_015-020.pdf) és a város történetéről. Bíró Vencel piarista tanár és Ferenczi István régész életművét értékelő írásokkal, Kós Károly-dokumentumok közlésével adózott az elődök emlékének.

Ismeretterjesztő cikkeit, tanulmányait a Tanügyi Újság, Erdélyi Múzeum, Szabadság, Kalotaszeg, Korunk, Művelődés, Acta Siculica, Acta Ephemeris Napocensis, Géniusz, Keresztény Magvető, Magiszter, valamint a Változó valóság (Bukarest, 1984), Emlékkönyv Kiss András születésének 80. évfordulójára (Kolozsvár, 2003), Aranyos-vidék magyarsága (uo. 2006), Hivatás és tudomány. Az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiemelkedő személyiségei (uo. 2009), Az Erdélyi Múzeum-Egyesület gyűjteményei (uo. 2009) c. tanulmánykötetek, a Kalauz a régi és új Kolozsvárhoz c. városismertető (Kolozsvár, 2001), a Kőrösi Csoma Sándor Közművelődési EgyesületKovászna kiadványai (2001, 2004) és a kolozsvári Báthory István Líceum évkönyvei közölték.

Az 1990-es évektől a kolozsvári régészeti iskola, az EME Érem- és Régiségtára múltját kutatta. E tárgyban közölt fontosabb dolgozatai:

  • A Keleti Intézet Pósta Béla-i terve;
  • Pósta Béla, a keletkutató régész;
  • Létay Balázs – derékba tört régészpálya, Pósta Béla és tanítványai, Pósta Béla (1862–1919), Az érem- és régiségtár.

A Romániai magyar irodalmi lexikon munkatársa: a IV–V. kötet történettudományi tárgykörű szócikkei egy részének szerzője. Romániában úttörőnek számító tankönyvének, az erdélyi magyarság megroppant identitástudatát erősítő mondanivalója miatt, „Ott volna a helye a legkisebb faluban, szórványban is, a szülői ház könyvespolcán, kézügyben” – véli Nagy Pál.

Nyomdagép alá rendezte az Erdélyi Múzeum-Egyesület kiadásában Pósta Béla, Az Erdélyi Nemzeti Múzeum Érem- és Régiségtárának története című munkáját, amely egy évszázadnyit várt a kiadásra: "Pósta Béla 1899 és 1919 között a kolozsvári egyetem régészeti tanszékének tanára volt, ugyanakkor az Erdélyi Múzeum-Egyesület egyetemi használatban lévő Érem- és Régiségtárának igazgatója. Pósta Béla kiadásra szánt szövege 1909-ben az EME fennállásának 50. évfordulójára készült, de mindeddig nem jelent meg nyomtatásban. A dolgozat a régiségtár akkori állapotát, valamint annak történetét mutatja be. A kézirat képmelléklettel történő kiadása az intézménytörténet nagy eseménye. A Pósta által kiválasztott fényképek többségét sikerült a levéltárban azonosítani, csak néhányat kellett más forrásból pótolni. A kéziratra néhai Csetri Elek bukkant rá, azonosítása, gondozása és a magyarázó előszó Vincze Zoltán munkája." https://eda.eme.ro/bitstream/handle/10598/29944/EME_ETF279_PostaBela-AzEMEEremEsRegisegtaranakTorteneteR.pdf?sequence=1&isAllowed=y

KöteteiSzerkesztés

  • A romániai magyar nemzeti kisebbség történelme és hagyományai (általános iskolai tankönyv, társszerző László László. Kolozsvár. 1999; újrakiadása uo. 2005);
  • A kolozsvári Farkas utca. Művelődéstörténeti barangolás; Stúdium, Kolozsvár, 2003
  • A kolozsvári régészeti iskola a Pósta Béla-korszakban, 1899-1919; Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár, 2014. ISBN 9786068178912

Díjai, kitüntetéseiSzerkesztés

  • EME • Gróf. Mikó Imre Emlékérem (2009)
  • Magyar Ezüst Érdemkereszt (2013)
  • RMPSZ • Apáczai-díj (2014)
  • EMKE • Kőváry László Díj (2015)
  • EME és Gróf Mikó Imre Alapítvány • Entz Géza Tudományos Díj (2018)

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

Kapcsolódó szócikkekSzerkesztés