Vita:Aldebrő
|
Ez a szócikk témája miatt a Magyar települések műhelye érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! | ||
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. | ||
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. | ||
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |||
| |||
|
Ez a szócikk témája miatt a Földrajzműhely érdeklődési körébe tartozik. Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! |
| Besorolatlan | Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán. |
| Nem értékelt | Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján. |
| Értékelő szerkesztő: ismeretlen | |
Úgy tűnik, többféle weblapról van összeollózva. nagy részét kipucoltam, a maradékhoz már nem volt türelmem....– Timish 
sablongyár üzenőfal 2010. április 9., 20:31 (CEST)
LIESZKOVSZKY ERNŐ szerkesztés
- Ezt az életrajzot beírták a cikkbe; nem találom a neten, és egyelőre csak annyit tudok, hogy valóban Aldebrő díszpolgára, valamikori jegyzője volt. Egyelőre ide teszem; ha Aldebrő amúgy publikálta a díszpolgárságát, az már elég a nevezeteséghez, de egyelőre keresik a weblapjukon. – grin ✎ 2010. szeptember 13., 10:15 (CEST)
1998 óta Aldebrő község díszpolgára. Domoszló községben született 1897. január 12-én, ahol az Édesapja kántortanító volt. Népes családjukban több testvére is volt, de összesen „csak” nyolcan nőttek fel: Béla, Lajos, László, Margit, István, Ilona, Ernő, Matild.
Ernő még általános (akkori elnevezés szerint „elemi”) iskolába sem járó gyermek volt, amikor meghalt az Édesanyja. Ezután úgy alakult a családi rendjük, hogy az idősebb testvérek (főként a lányok) kísérelték meg pótolni az anyai gondosságot, de valamennyi idősebb testvér természetes és szeretetteljes kötelességeként látta el a kisebbekkel való foglalkozást, törődést, beleértve azt is, hogy az idősebbek segítették a fiatalabbakat még az iskoláztatásban is.
Lieszkovszky Ernő a domoszlói „elemi” iskolából az egri reálgimnáziumba ment tanulni, ahol az érettségiről - mivel közben kitört az I. Világháború - egyenesen a hadseregbe kellett bevonulnia. Nem jutott hosszú idő a katonai kiképzésre, 1915-ben kivitték a harctérre. A román fronton küzdött, ahol súlyos sebesülést szenvedett, 50%-os hadirokkant lett. Kitüntetései: bronz vitézségi érem, Károly csapatkereszt, sebesülési érem. Tartalékos hadnagyi rendfokozattal 1918-ban szerelt le.
Újra civilként, Egerben folytatta tanulmányait, az akkor indult közigazgatási akadémián, ahol 1921-ben szerzett jegyzői oklevelet.
Első munkahelye: Tarnaleleszen egy évig jegyzőgyakornok.
1922-ben Kál községben kapott adóügyi jegyzői állást, ahol 1923-ban meg is nősült. Feleségül vette Otterhalik Matildot, a Takarékbank káli fiókja igazgatójának lányát, aki az angolkisasszony apácáknál Egerben akkor szerezte tanítónői oklevelét. (A Takarékbank káli igazgatója a korábban Egerben élt Otterhalik Gyula volt, akinek felesége a felvidéki Lőcséről, a magyar történelemből is ismert Korponay családból származó Korponay Matild volt.)
1925-ben Lieszkovszky Ernő és felesége Egerszólát községbe költöztek, ahol Lieszkovszky Ernőt főjegyzővé választotta a képviselőtestület. Egerszóláton 1926. január 29-én született Gyula, majd 1927. június 4-én Ernő fiuk.
1928 végén Aldebrő községbe (Kálhoz közelebb) költözött a család, mert Lieszkovszky Ernőt itt választották főjegyzővé. E mellett 1930-tól az önkéntes tűzoltó testület, majd 1935-től a polgári lövész-egylet, és 1940-től a levente egyesület elnöke is lett.
A két fiuk Aldebrőn járt „elemi” iskolába, majd később „papoknál”, a Ciszterci rend egri Szent Bernát gimnáziumában tanultak. Érettségi után Budapesten Gyula közgazdaság-tudományi, Ernő építészmérnöki egyetemet végzett.
Lieszkovszky Ernőnek és feleségének Aldebrő község sok családjával alakult rendkívül jó kapcsolata, ami a kölcsönös megbecsülés alapján tiszteletre méltó baráti közvetlenségű közelséggé és segítő együttműködéssé fejlődött..
A II. Világháború éveinek egyre több nehézséget okozó körülményei között Lieszkovszky Ernő és családja - a „legfelsőbb körök”-ben is széleskörű rokonsági és élő antifasiszta baráti kapcsolatait is hasznosítva - igen sokat tett Aldebrő község lakossága jó hírének elismertetése, terjesztése és megbecsülése érdekében. Ennek tükrében történt például a község fennállása 200 éves évfordulójának megünneplése is, amelyen - meghívására - részt vett és ünnepi beszédet is mondott az akkori miniszterelnök Kállay Miklós is, aki elsősorban azzal írta nevét a magyar történelembe, hogy szemben a harmincas évek legvégétől egyre erősödő fasiszta német orientációval, nem kis eredménnyel munkálkodott Magyarország angol-amerikai kapcsolatainak építésén. Aldebrői ünnepi beszédében is a fasizmussal szembenállás helyességét és célszerűségét hangoztatva. Az akkori nemzet-közi sajtó is erről adott igen sokirányú hírt; Aldebrő viszonylatában azt is hangsúlyozva, hogy a 200 év alatt mennyire teljesen magyarrá vált ez a német betelepítettekből létrehozott falu (még a család-nevüket is fonetikus magyarsággal írták; például: Birgenstok, Hangrád, Heiszman, Helgert, Herman, Lutter, Matz, Rutz, Sneider, Smíder, Smutzer, Sönperger, Stekkelpak, Stumphauzer, Sveicer, Uzelman, Vingendorf stb.). Lieszkovszky Ernő áldozatos példamutatása és fáradhatatlanul aktív tevékenykedése folytán Aldebrőn semmi sikert sem tudtak elérni a volksbundista fasiszta szervezők, egyetlen aldebrői sem lett soha volksbundista.
Még később is igen sokat jelentettek azonban Lieszkovszky Ernőnek és feleségének a legfelsőbb kormányzati körökben is fennállott, több német-ellenes antifasiszta akkori vezető politikussal kiépült (rokoni és baráti) kapcsolatai. Még akkor is, amikor viszont már a szovjet hadsereg bejövetele után a kommunista hatalmi önkénnyel szemben kellett védelmezni az aldebrői embereket. Kiemelkedően bizonyító ezek közül, hogy - akkor a szovjetek által a német (hangzású) nevű lakosság országszerte fasiszta németnek minősítése és oroszországi munkatáborokba deportálása ellenére - Aldebrő községből egyetlen embert („svábot”) sem hurcoltak el a Nagy Szovjetunióba „málenyki robot”-ra, ami az elvittek többségének halálát jelentette volna, mint ahogyan ezt több még közeli község esete is igazolja. Az aldebrőiek megmenekülése - szinte kizárólag - Lieszkovszky Ernő következetes és kemény kiállásának, az amerikai diplomáciai körig is kiterjedő kapcsolatai segítő igénybevételének köszönhető.
Sajnos később a magyar kommunista hatalomátvétel igazságtalanságainak és kegyetlenségeinek áldozatául esett Lieszkovszky Ernő és felesége is, úgy ahogy akkor sok tisztességes, ártatlan magyar ember is. 1947-ben, állásuktól és lakásuktól megfosz-tva, “elvitték” őket is az önmagukat igazságot szolgáltató kommunistáknak tartó, de elvakult és elvetemült szadisták. Bármiféle „papír” nélkül, csaknem fél év múlva „engedték ki” őket az egri börtönből. Köztudott, hogy azokban az években - a farkasok közé állás nélkül - teljesen hiábavaló volt (lett volna) minden igazságkeresés. Lieszkovszky Ernő nem hódolt be a kommunistáknak sem, így a világtól visszavonultan, csalódottan és elkeseredetten élt az ismeretlenségben Budapesten, még nyugdíjat sem kapott sohasem. Rákos betegen halt meg 1960-ban, felesége pedig ugyancsak rákos betegen 1981-ben.
Lieszkovszky Ernő emlékét megbecsülő szerető családján kívül - az életében példamutató tevékenykedéseit az utódok által is hálás elismerésül - elsősorban Aldebrő község által 1998-ban adományozott díszpolgárság juttatja méltató kifejezésre.
Várható infók szerkesztés
Beszéltem Timivel ;-) aki az Aldebrői weblap egyik gondozója. Hamarosan újraírják a lapot, és igyekeznek az ott majdan olvasható szövegekre és archív képekre licencet biztosítani. A forrásuk a saját Aldebrői Krónika illetve a levéltár anyagai. Amúgy vélhetően ez az életrajz is onnan származik, de várjuk meg, míg vissza tudnak jelezni, addig itt hagyom. Emailt forgnak írni, nekem. Vagy itt szólnak, talán. – grin ✎ 2010. szeptember 14., 09:37 (CEST)
Ősjuhar szerkesztés
Úgy tudom, hogy az ősjuhar fából már csak itt él néhány példány. Javasolnám a nevezetességek közé berakni. Madboy74 * Vitalap 2015. május 16., 22:18 (CEST)