Vita:Az összeadás képességének fejlődése

Legutóbb hozzászólt Alensha 14 évvel ezelőtt
Ez a szócikk témája miatt a Pszichológiai műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe!
Besorolatlan Ezt a szócikket még nem sorolták be a kidolgozottsági skálán.
Nem értékelt Ezt a szócikket még nem értékelték a műhely fontossági skáláján.
Értékelő szerkesztő: g_ambrus (vita)
Pszichológiai témájú szócikkek Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

ez nagyon jó cikk, tetszett. – Alensha üzi 2007. február 10., 18:39 (CET)Válasz

Nekem meg nem:

"Segíteni kell a gyerekeket abban, hogy felfedezzék, hogy a matematikai műveleteknek jelentésük van, amit a számszerű mennyiségekre vonatkozó, veleszületett érzékükkel (mentális számegyenes) reprezentálni tudnak."

Szerintetek a matematikatanárok mi a kutyafülét (konkrétabban: mi a f*szomat) csinálnak, ha nem a műveletek jelentését tanítják? Mozo 2007. február 13., 22:08 (CET)Válasz

Bemagoltatnak mindent, amit lehet, tisztelet a kivételnek. Meg olyan dolgokat várnak el, amit az adott szinten lehetetlen megcsinálni, pedig nem voltam hülyegyerek. Egy példa Marika néni, aki általánosban közvetlenül miután megtanultuk az írásbeli összeadást-kivonást (hányadik osztály ez? 3. vagy 4.?), elvárta, hogy 4 jegyű számoknál mielőtt összeadnánk a számokat, becsüljük meg az eredményt tízes pontossággal, a becslést írjuk a szám fölé, és csak utána adjuk össze a két számot (ezt végigellenőrizte, nehogy utólag írjuk be a becslést). Tízéves gyerek még nem tudja ekkora számok összegét előre felbecsülni, szerintem ez később alakul ki az emberben, amikor napi bevásárlást végez, mert ahhoz kell. Mondjuk annyi előnye megvolt, hogy rohadt gyorsan megtanultam fejben összeadni, és így viszonylag pontos „becsléseket” írtam. – Alensha üzi 2007. február 13., 23:23 (CET)Válasz

Na ne csúsztassunk! Ez nem csak a matekra igaz, hanem az összes tantárgyra is. Másrészt én általában nem vagyok konzervatív, de tanítási kérdésekben igen. Szerintem megköszönheted Marika néninek, hogy megtanultál számolni, ugyanis a mostani tanítónénik NEM TANÍTJÁK MEG SZÁMOLNI a gyerekeket. Amit úgy értek, hogy nincs általános garancia arra, hogy aki elvégzi a 8 osztályt, az tud számolni, holott régen volt. Ennek azonban semmi köze a matematika tanításmódszertanához - ez általános módszertan. Megjegyzem, hogy amikor te számolni tanultál, akkor érte utolsó és vissszahozhatatlan virágkorát a nemzetközi hírű magyar matematikaoktatás. Akkor még lehetett építeni az általános iskola minőséget biztosító alapozására, a középiskolában pedig már meghonosodott a Pólya gondolataira épülő új módszertan - ami néhány éven belül el fog tűnni, vagy ha marad az csak a (kihívásokkal nem küzdő) Fazekasban fog megmaradni. Mozo 2007. február 14., 08:30 (CET)Válasz

A becslés nekem is a halálom volt, én sem értettem, miért kell megbecsülni valamit, ha egyszer ki lehet számolni. Ma már értem, ez mi célt szolgál, de akkoriban sok fejtörést okozott. Én mindig utólag írtam be a becslést, vagy teljesen hasraütésszerűen csináltam. Egyébként azt a célt akarná szolgálni a becslés, hogy rávezessen az önellenőrzés szükségességére. Hiszen ha a becslés és a számított végeredmény között eltérés van, akkor nyilván elrontottad a számolást ... na igen, vagy a becslést, lol :-). Egyébként ebben igaza van Alenshának, ez a tipikus példája annak, hogy hogyan nem szabad matematikát tanítani. 1). Uno: minden gyerek más: nyilván vannak, akiknek fokozott igénye van az önellenőrzésre, másoknak nincs, sőt zavarja őket. 2). Due: A becslés megkövetelése tipikus példája annak, hogy egy jó részcélt milyen rossz eszközökkel kívánnak elérni, végül nemcsak a részcélt nem érik el, hanem az egész tanulási folyamatot tönkre teszik. Mi értelme van négyjegyű számokat tízes pontossággal becsültetni, és azt az egy helyiértéket pontatlanul hagyni, majd mégegyszer elvégeztetni majdnem ugyanazt a számítást? Szinte semmi. Ha az önellenőrzés megtanítása lett volna ennek a célja, a teljesen elsszállt végeredmény felismertetése és kiszűretése céljából, akkor nyilván az lett volna célszerűbb, hogy ezres pontossággal kelljen becsülni a végeredményt, ha meg a fejszámolás gyakoroltatása, akkor meg csökkenteni kellett volna a maximális helyiértéket, mondjuk csak kétjegyű számokat összeadatva. Gubb 2009. augusztus 12., 23:28 (CEST)Válasz

Azta, de kiszámítható vagyok. Most előkerült ez a cikk, nem emlékeztem rá, hogy már olvastam, és újra nagy élvezettel rágtam végig magam rajta, mielőtt rányomtam a „megtekintve” gombot, és most is előjöttek a gyerekkori traumáim Marika nénit illetően. :D

Mozo, nagyon nem mondanám, hogy a B. Marika néni tanított meg számolni, azt egyrészt megtanultam a szüleimtől, másrészt előző osztályokban K. Marika nénitől, akik mind messze jobban meg tudtak tanítani bármire, mint ő. B. Marika néni terrorizálta az osztályt nemcsak matekon, hanem más órákon is, és baromira el volt telve magától. (Pl. amikor hallottam valakitől a „tizedestört” kifejezést, és otthon megkérdeztem, mi az, apukám elmondta, én meg legközelebb matekórán abban adtam meg a választ. Marika néni nem fogadta el az egyébként helyes választ, mert tizedestörtben volt és azt nem tudhatom, mert „még nem tanultuk”. Ott csináltam meg az orra előtt, tehát tudhatta, hogy nem valami felnőtt segített...) Ez a Gubb viszont elég jó tanár lehet, az a bogaras szórakozottprofesszor fajta :D – Alensha sms 2009. augusztus 13., 02:00 (CEST)Válasz

"Ez a Gubb jó tanár lehet, amolyan bogaras szórakozottprofesszor fajta" - csalás a találgatásod második része, hiszen neked már korábban írtam, hogy hogyan jellemeztek a diákjaim, ("Elég fura egy alak, de nagyon jól magyaráz"). Azóta persze már kaptam olyan véleményeket is diákoktól, hogy nem tudok tanítani. Egyébként mindkettő igaz. A jótanárságra vonatkozó észrevételről viszont elég nehéz nyilatkozni, a "jó tanár" fogalom igencsak szubjektív, mindenki számára más tanár az ideális. Gubb 2009. augusztus 13., 02:08 (CEST)Válasz

Ja, és felhívom a figyelmedet egy elszólásodra. Te azt mondtad, hallotad, mi a tizedestört és otthon megkérdezted. Szóval érdeklődtél a matematika iránt. Itt a Wikipédián mindig azt hallani tőled, hogy a matek unalmas. Valójában nem unalmas, és ezt tudat alatt te is sejted, csak éppen a BMarika néni hatására elfordult tőle az érdeklődésed kora gyermekkorodban. Egyébként én is így jártam, sajnos elvesztettem a fonalat, csak én még korábban (nekem már a kivonással is gondjaim voltak, és egyszer gimnáziumban, amikor megkérdezték, mennyi tizenegyből hét, egy perc harminc másodperc alatt sem tudtam kiszámolni). Nem tudom, mondtam-e már, hogy ötödikes koromban választhattam volna a matektagozat meg a magyartagozat között. A szüleim (tekintettel az akkoriban születő informatika tantárgyra is) komolyan felvetették a matekot, erre én sírva fakadtam, és megfenyegettem őket, hogy ha matektagozatra mernek íratni, akkor nem fogok iskolába járni (mivel tőlem nem sűrűn lehetett ilyet hallani, mert egyébként jótanuló voltam minden értelemben), eléggé megijedtek és engedtek a lelki terronak: magyar tagozatra mentem, és mindem erőmmel a jövendő kutatóbiológusi pályámra készültem (ez a több mint nyolc évig tartó készülődés részben magánéleti gondok, részben a Sass Miklóssal való találkozás hatására (akit te szerencsére nem ismersz), részben a matek eltérítő erejének köszönhetően, aztán félbe szakadt. A matekot csak gimnáziumban szerettem meg, tehát egész késői életkorban, részben a fraktálgeometria, részben Maurer Gyula hatására, na meg ekkoriban kezdtem érteni (az első kétjegyű számmal végzett osztás, amelynek során úgy-ahogy kezdtem rájönni, hogy valójában mit és miért csinálok, az másodikos gimnazista koromban következett be, ami szvsz nem mondható átlagos időpontnak egy mat.tanár életében). Ez a későiség volt egyben bizonyos értelemben a tragédiám is, mert aki Magyarországon komolyan akar matekkal foglalkozni, annak kétéves korban el kell kezdenie mániákusan művelni. És ezt most minden irónia és túlzás nálkül mondom. Gubb 2009. augusztus 13., 02:24 (CEST)Válasz

Gubb szívem, a gyerek még minden iránt érdeklődik, kicsi koromban a Donald kacsás képregények is érdekeltek :D Más. A könyveket, amikből dolgozol, mindet pont az ISBN-nél rágta meg a kiskutya/kiscica/házisárkány, azért hiányzik a cikkből? – Alensha sms 2009. augusztus 14., 00:37 (CEST)Válasz

És milyen univerzumrengető traumák történtek még veled Marika nénin kívül, hogy ma már nem vagy minden iránt érdeklődő gyerek? Engem most is érdekelnek a Donald kacsás képregények, csak nincs időm rájuk. De nem mondom azért, hpgy unalmasak. Az ISBN annyira fontos? Én megvagyok nélküle, de majd pótolom, mára már elfogyott az erőm, csak arra elég, hogy hülye viccekkel és anekdotákkal írjam tele a cikket, de olyasmiket, hogy "enaktív", meg "ISBN" már nem tudok még egyszer leírni reggelig. Gubb 2009. augusztus 14., 01:01 (CEST)Válasz

Hát, nem tudom, de valszeg most már annyira összpontosul az érdeklődésem a fontosabb dolgokra, hogy a Donald kacsára már nem marad belőle. Nemrég találtam meg a neten azt a részletet a Kacsamesékből, ahol félbeszakították a műsort Antall József halálakor (biztos, hogy emlékszel, nemzedékünk meghatározó élménye :D) és csak mosolyogtam, hogy ez akkoriban ekkora katasztrófának tűnt. (persze attól még piszokság volt.) – Alensha sms 2009. augusztus 14., 01:21 (CEST)Válasz

Sajnos, erre nem emlékszem, valószínűleg nem láttam azt a részt. bár nekem a Kacsamesék nem volt olyan nagy kedvencem: szerettem nézni, de nem éreztem tragédiának, ha elmulasztotttam. Viszont emlékszem az ugyanebben a műsorblokkban szereplő Kalóz Jack c. filmsorozatból arra a szóra, hogy "pozitív-negatív ionpolarizátor" - az ilyenek valahogy megmaradnak bennem, érnek, nőnek-növekednek és elegendő idő alatt ilyen gyümölcsöket teremnek :-). Gubb 2009. augusztus 14., 01:40 (CEST)Válasz
Jaaaahaaajajaaajjj, ha ezt a Kalóz Jack készítői előre tudják, inkbáb mennek buddhista szerzetesnek, mint filmesnek :D (erre az ionpolarizátor izére én is emlékszem halványan, de a „fluxuskondenzátor” szó jobban tetszett :D) – Alensha sms 2009. augusztus 14., 02:17 (CEST)Válasz

Kérdés szerkesztés

Ezt a cikket szerintem meg lehetne szüntetni és beolvasztani a A természetes számok összeadása cikkbe. Ott is van egy ilyen fejezet. Vélemények? Gubb 2009. augusztus 12., 23:28 (CEST)Válasz

Szerintem ne, mert egyrészt elég hosszú így is mind a kettő, másrészt az inkább matematikai, ez meg fejlődéspszichológiai vagy mi (magyarán az unalmas, ez meg érdekes :D) –  Alensha  sms 2009. augusztus 13., 02:02 (CEST)Válasz

Az unalmasságról ld. fentebbi megjegyzésem. Akkor viszont, hogy ne legyen redundancia, írok erről a cikkről egy kivonatot, és csak azt viszem át az összeadás cikkébe, ha meg tudom csinálni. Gubb 2009. augusztus 13., 02:28 (CEST)Válasz

Szorzókereszt szerkesztés

Gubb, a szorzókereszt így írható a matematikai kódban: \times Szalakóta vita 2009. augusztus 13., 21:46 (CEST)Válasz

ajjaj, eszerint valahol elrontottam valamit. egyébként tudom, hogy írható, de hol lenne rá szükség? mondd és kijavítom. Gubb 2009. augusztus 14., 01:07 (CEST)Válasz

Visszatérés a(z) „Az összeadás képességének fejlődése” laphoz.