Vita:Az öt sola

Azért tettem rá SN sablont, mert arányaiban kevesebb szól a cikk tárgyáról, mint a katolikus kritikáról. – Hkoala 2009. február 16., 21:56 (CET)

az angolban benne sincs a kritika, nem tudom, ide kell-eegyáltalán. – Alensha ^sms 2009. február 16., 22:00 (CET)

Szerintem szükséges a katolikus álláspont felvázolása. Az arányok talán tényleg rosszak (a szerző pontosabban vázolhatta volna az öt Sola teológiai alapjait, jelentőségét, stb.), de a reformációt nem lehet a korabeli katolikus állapotok nélkül tárgyalni, hiszen épp a különbbség a lényeg (különben nem is lett volna reformáció). A mai olvasó e nélkül meg sem érti, miben más a protestáns felfogás, mint a katolikus. Én inkább azt sajnálom, hogy a szerző nem vázolta, mi is a katolikus álláspont ugyanezekben az ügyekben és miért ítélték el ezt az öt protestáns alapvetést (csupán azt mondta meg, minek nevezték a protestánsokat miattuk).

A fő különbségeket vázolni kellett volna:

1. Sola gratia (Kizárólag kegyelemből) 2. Sola fide (Kizárólag hit által)

- Ezek szemben állnak a katolikusok korabeli felfogásával, mely szerint ÉRDEMEK által üdvözülhet az ember.

A protestáns teológia - szigorúan a Biblia alapján - kimutatta, hogy a Biblia szerint csak és kizárólag hit által és kegyelemből üdvözülhet az ember (érdemei nincsenek és nem lehetnek elégségesek Isten előtt, hiszen bűnben fogant és naponta bűnözik), csak Isten kegyelmében reménykedhet. Ebből a két Solaból következik a predeesstináció elve is egyébként.

A trentói (tridenti) zsinaton a protestantizmusra reagálva a katolikusok is változtattak korábbi elveiken: elismerték, hogy a Biblia szerint az üdvösség kegyelemből van, de fenntartottak egy köztes álláspontot. A trentói zsinat szerint az üdvösség kegyelemből, ILLETVE érdemszerző cselekedetekből is való (utóbbit elutasítja a protestantizmus).

Érdekes adalék, hogy az érdemekért járó üdvösség katolikus elve tette lehetővé a bűnbocsánat áruba bocsátását (bűnbocsátó cédulák). A protestantizmus ezt máig teljesen elutasítja.

3. Sola scriptura (Kizárólag a Szentírás szerint)

- Ez szemben áll a katolikus vallás extrabiblikus dogmáival. A protestantizmus csak a Szentírást ismeri el a hitvallás alapjául, míg bármilyen más dogmát, melynek nincs bibliai alapja, elutasít.

Ebből adódik két fontos különbség is a protestantizmus és a katolicizmus között:

a). A katolikusok a mai napig elfogadnak, kanonizálnak Biblián kívüli eredetű dogmákat: példa erre a látomások, jeleenések kanonizálása, vagy a pápa joga arra, hogy "Ex Chatedra" kinyilatkoztasson tanokat (pl. Mária szeplőtelen fogantatását).

A protestánsok pont ebből a Solából kiindulva nem fogadják el a tisztítótűz dogmáját, Mária szeplőtelen fogantatásának tanát, a hét főbűnt, és számos katolikus exrabiblikus dogmát.

b). A katolikusok Hétszentség-tanát a protestánsok ebből a Solából kiindulva vetették el, és csupán a "Két sákramentumot" (keresztség és úrvacsora) iismerik el, mivel csak ennek a kettőnek van egyszerre bibliai alapja és látható külső jegye is (protestáns szempontból, Luther óta csak az ilyen szentség ismerhető el szentségnek).

A gyónást pl. Luther haláláig gyakorolta, de nem tekintették szentségnek (mivel bibliai alapja van ugyan, de látható külső jegye nincsen).

4. Solus Christus (Kizárólag Krisztus által) 5. Soli Deo gloria (Kizárólag Istené a dicsőség)

- Ez a két Sola szemben áll a katolikusok szentkultuszával és Mária-kultuszával, továbbá a papság közvetítő jellegével.

A protestáns felfogásban a pap nem közvetít (oda-vissza) Isten és hívő között, csupán HIRDET (egyoldalúan), azaz tudatja és tanítja Isten igéjét. Ugyanígy a gyónásban sem maga oldoz fel (Ego te absolvo) Isten nevében, hanem (az úrvacsorában) HIRDETI csupán az ingyen kegyelemből való bűnbocsánatot a bűneiket megbánóknak. Ugyanígy Krisztus áldozatát sem ismételheti meg (az úrvacsorában), mivel az a protestáns felfogásban "egyszeri és tökéletes" volt, tehát megismételhetetlen, csupán emlékeznek rá az úrvacsorában (ahogyan Krisztus parancsolta).

A "szentek" szintén nem közvetíthetnek Isten és ember között. Lehetnek kiemelkedő hívek, akiket példaképnek tekintenek a protestánsok is (így pl. a reformátorok gyakran hivatkoztak a katolikus egyhházatyákra, akiket elismertek keresztény példaképként, de szentként nem), de nem szabad imádkozni hozzájuk, és nem közvetíthetnek Isten és hívő között.

Az egyetlen közvetítő Krisztus, és a dicsőség pedig nem oszlik meg - egyedül Istené (embereké soha).

Következésképp - az előttem szólalóktól eltérően - nemhogy sokallanám, hanem éppenséggel keveslem a korabeli katolikus állásponttal való összevetéseket (melyek nélkül érthetetlen az egész reformáció és annak - esetleges - szükségessége).

Mi több, a Solákra vonatkozó katolikus kritika teológiai okait is lehetne vázolni röviden (a korrektség jegyében), és (esetleg) megjegyezni, hogy miben változott, finomodott azóta a katolikus álláspont (többek közt a protestantizmus hatására is) - megintcsak a korrektség és a pártatlanság jegyében.

Nem hiszem, hogy a protestantizmust be lehetne mutatni érdemben anélkül, hogy összevetnénk azzal a korabeli katolikus felfogással, amelynek REAKCIÓJAKÉNT létrejött.

– Iegeb ^vita 2009. május 22., 12:21 (CEST)

Amikor a megjegyzést írtam, a cikk mindössze ennyit tartalmazott. – Hkoala 2010. december 19., 10:58 (CET)

Egyrészt, másrészt soha nem tanított olyat az egyház, sem ortodox, sem katolikus, sem római katolikus korszakában, hogy az üdvösséget az érdemek szereznék. Itt óvatosan tessék bánni a szavakkal, mert nagyon nem mindegyek az árnyalatok. Bennó^{Folybeszt a WP-be!} 2010. december 19., 18:34 (CET)

Bővítés

A katolikus témájú szócikkek katolikus hitelvekről szólnak. Ez egy protestáns témájú cikk, ennek ellenére némelyik alcímben háromszor annyi katolikus ellenvélemény volt leírva, mint amennyi magáról az adott Soláról szólt. Ezért az egész cikket alaposan kibővítettem (főleg az EnWiki alapján és protestáns szemszögből). – Octans ^vita 2010. december 19., 00:19 (CET)

Solus Christus

Mint a cikkben is írtam, bár a kifejezést néha solo Christo (egyedül Krisztus által) formában idézik, az eredeti tanítás nem a módról, hanem Jézus személyéről, mint kizárólagos közvetítőről szól (lásd ott).

Ajánlott linkek:

http://www.parokia.hu/lap/f-e-n-y-s-u-g-a-r/ujsag/cikk/mutat/5193/?i=657

http://lexikon.katolikus.hu/M/M%C3%A1ria-tisztelet.html

http://lexikon.katolikus.hu/S/sola%20fide.html

Emellett a protestánsok 90%-ban Solus Christus névvel hivatkoznak erre a tanításra, és mivel ez protestáns tanítás, úgy gondolom, ez (a gyakorlatilag öndefiníció) a mérvadó. – Octans ^vita 2010. december 19., 08:57 (CET)

Szerintem ez rendben van, a bevezető akkoriban uralkodó katolikus egyházzal mondatával volt, ami nagyon nincs rendben. Először is, itt dogmákról van szó, az uralkodás nem vág témába, másrészt az idő rögzítése nélkül ez nagyon pongyola. Ha a reformáció bölcsőjéről beszélünk, és a reformátori tanítás kikristályosodásáról, akkor a katolikus egyház nyugaton nem egyeduralkodó, hanem az egyetlen egyház, ami nagy különbség. Bennó^{Folybeszt a WP-be!} 2010. december 19., 18:29 (CET)

ApCsel 17,22

Úgy gondolom, hogy a 'Sola fide' szakaszban téves ez a Biblia-hivatkozás. Tudom, hogy a forrásokban is ez szerepel, pl. itt: http://mek.oszk.hu/00200/00203/00203.htm de az ApCsel 17,22 ez: „Pál ekkor kiállt az Areopágosz közepére, és így szólt: "Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon vallásos embereknek látlak titeket” - ennek meg semmi köze Luther mondatához: „és abban bízzanak, hogy inkább sok szorongattatáson át, mintsem a béke biztonságán át jutnak be a mennybe” – Rlevente ^üzenet 2018. május 22., 13:14 (CEST)

Időközben találtam egy angol nyelvű forrást, ahol Acts 14:22 (ApCsel 14,22) szerepel, és ez már stimmel: „Erősítették a tanítványok lelkét, és bátorították őket, hogy maradjanak meg a hitben, mivel sok nyomorúságon át kell bemennünk az Isten országába.” - Javítom a cikkben. – Rlevente ^üzenet 2018. május 22., 15:25 (CEST)