Vita:Mecseki láthatatlanok

Ez a szócikk témája miatt a Pécs-műhely érdeklődési körébe tartozik.
Bátran kapcsolódj be a szerkesztésébe! Bővítendő Ez a szócikk bővítendő besorolást kapott a kidolgozottsági skálán. Közepesen fontos Ez a szócikk közepesen fontos besorolást kapott a műhely fontossági skáláján. Értékelő szerkesztő: EniPort (vita), értékelés dátuma: 2016. november 21.

Péccsel kapcsolatos szócikkek

Wikipédia:Cikkértékelési műhely/Index

Terrorista/szabadságharcos

Nézem az anon háborúját, nyilván vitatható. De azért az szöget ütött a fejemben, hogy konkrétan a szovjet parancsnok megölése nem volt tényleg terrorakció? – Peyerk ^vita 2008. november 14., 00:02 (CET)

Elsősorban a pécsi magyar lakossággal szemben lehetett terror-akció, hiszen ha nem Hruscsov, hanem a sztálini bagázs van még uralmon 1956-ban, akkor tuti, hogy a ruszkik megtorlásként megtizedelik a férfi lakosságot, megerőszakolják a nőket és a maradék népet elviszik a Gulágra 10 év málenkij robotra. 91.82.139.153 (vita) 2013. január 13., 19:55 (CET)

Ez a 20-21. századi egyik legérdekesebb kérdése, fején talaltad a szöget. Az egyik szabadságharcosa a másik terroristája, ugye. Az a véleményem, hogy nem tekinthető terrorakciónak attól, hogy az adott esetben a katonai parancsnok maradt ott. Csak akkor, ha a forradalom valamennyi akciójat annak tekintjük. Van is, aki annak tekinti, még ma is. Esetleg köztörvényes bűnözők „garázdalkodásának” (ld. az anon javításait, amelyeket azonban „helyesírási javításoknak” álcázott, hátha nem vevődnek észre). Szerintem utóbbi interpretációt egy 2008-ban szerkesztett enciklopédia nem tekintheti a magáénak - 56 ma hivatalosan forradalom. Az ellenvélemények természetesen, forrással, a megfelelő helyen idézhetők. Az ölés specifikus erkölcsi megítélése - ez pedig megint egy másik téma. Üdv, – Korovioff ^vita 2008. november 14., 00:33 (CET)

Nem véletlenül konkrétan erre az akcióra kérdeztem rá. Erre a kérdésre a legkevésbé sem válasz, hogy túlhajtott formában bemutatsz különböző álláspontokat. Nem azt kérdezem, hogy 56 egésze terrorizmus volt-e és nem is az ölés specifikus erkölcsi megítélése felől érdeklődöm. Csak nem ismerem a csoport tevékenységét, ezért van bennem egy kevés bizonytalanság abban a tekintetben, hogy a szovjet parancsnok esetleg nyílt harcban esett el, nem partizánakció során. A szabadságharcos vagy terrorista dichotómiája úgy tűnik csak a történetírásban merül fel, ott és akkor ezek jól megférnek. A terrorizmus lényege a célzatos megfélemlítő akció.

Tehát konkrétan a szovjet parancsnok megölése miért nem terrorcselekmény volt?

– Peyerk ^vita 2008. november 14., 00:43 (CET)

Apró kiegészítés: az 56-os szerepükért a szovjetek, majd az oroszok hivatalosan is bocsánatot kértek, ezt az apró mellékkörülményt se felejtsük el, amikor az 56-os eseményeket kontextusba helyezzük. Ami a konkrét kérdést illeti, a mecseki láthatatlanok harcai 56 történetéhez tartoznak. Az adott akció a források alapján rajtaütésnek tűnik. A nyílt harc fogalmát az adott körülmények között nem tudom értelmezni, a két harcoló fél fegyverzetét és lehetőségeit tekintve nyilván nem hasonlítható össze. A „célzatos megfélemlítő akció”, mint a terrorizmus definíciója szerintem nem használható. Megfordítva: mi volt a tankok bevonulása, ha nem célzatos megfélemlítő akció?– Korovioff ^vita 2008. november 14., 00:51 (CET)

A tankok bevonulása reguláris alakulatok által végrehajtott akció volt, amelynek elsődleges célja a terület (Magyarország egésze) feletti uralom megszerzése és biztosítása, illetve pacifikálás volt. Ennek során elkövettek terrorcselekményeket is, de önmagában a bevonuás nem az volt. A terrorizmus erőszak alkalmazása megfélemlítés céljából, az erőszakkal való fenyegetés nem terrorizmus, és az erőszak alkalmazása a megfélemlítés elsődleges célja nélkül sem terrorizmus.

A definícióról könnyedén kijelented, hogy nem használható, de ebben tévedsz. Lustaságból most csak a terror cikkre mutatok rá. Szerinted van olyan terrorcselekmény, aminek nem a megfélemlítés az alapvető célja?

Mivel a konkrét esetet nem ismerem, ezért kérdezősködök: a szovjet parancsnokot egy katonai célpont (objektum, egység stb.) elleni támadás során ölték meg, vagy célzottan a személyére irányuló támadás volt demonstratív, félelemkeltő céllal?

A fentebb írottak alapján remélem világos, hogy nem megbélyegzésként használom a terror szót, hanem pontos jelentéssel, és e jelentés keretein belüli a kérdésem.

– Peyerk ^vita 2008. november 14., 01:14 (CET)

A mecseki láthatalanok fegyveres csoport volt, mely az 1956-os ellenforradalom leverése után még hetekig (sőt egyes felkelők még hónapokig) garázdálkodottt a Mecsek hegyeiben rejtőzve. A láthatatlanok hirhedt vezetője, a börtönviselt a „Gazda” volt.

November 3-én, illetve a szovjet csapatok november 4-i bevonulásával kezdődő napokban egyes források szerint Baranya településeiről 6-700 fő húzódott a hegyekbe. Ezeket az embereket ellenforradalmi csoportok szabadították ki a komlói börtönből, mind köztörvényes bűnöző, rablók, tolvajok és gyilkosok. Kisebb csoportokra oszlottak és a hatalmas túlerővel szemben azért tarthattak ki sokáig, mert jó terepismerettel rendelkeztek. A szovjeteknek azonban akadtak helyi vezetőik, akiknek segítségével végül felszámolták a csoportokat.

Terrorakcióik közt volt a pécsi szovjet katonai parancsnok megölése és a pécsváradi rendőrkapitányság elleni támadás (1956. november 14-én). A visszaemlékezések szerint a láthatatlanok azt akarták megmutatni, hogy létezik még ellenállás az országban, holott a hivatalos propaganda már röviddel a november 4-i szovjet roham után „a rend helyreállásáról” beszélt.

A mecseki összecsapásokban résztvevő dr. Domján Mihály beszámolója szerint irtózatos harcok folytak a Mecsekben.

ezek a rohadékok agyon akarták lőni a nagyapámat, nem hagyom gyalázni az emlékét, minden nap át fogom írni ezt a szemetet az igazságra – Aláíratlan hozzászólás, szerzője 94.21.41.158 (vitalap | szerkesztései)

Kedves Peyerk, emlékezetem szerint a katonai parancsnok egy több járműből álló oszlop elleni támadásban vesztette az életét. Ahogy emlékszem, a pécsváradi rendőrörsöt meg azért támadták meg, hogy fegyvert szerezzenek, eszük ágában sem volt senkit megölni, csak éppen zűrzavaros lövöldözés támadt. Szóba se jöhet a meghatározásod szerinti terrorista cselekmény, effajta esetek igen nagy számban történtek 56, vagy a háború során. De a kérdések, amiket felvetettél, érdekesek, a magam részéről kicsit szkeptikus vagyok, hogy lehet-e viszonylag egyszerű meghatározásokkal megközelíteni a terrorista/szabadságharcos kérdést. Teszem azt, Reinhard Heydrich megölése terrormerénylet volt? Ebben az esetben ki félemlített meg és kit? Heydrich az akkori „törvényes” rend szabályai szerint és a reguláris hadseregre támaszkodva gyilkolt, tömegeket. Azok lennének a terroristák, akik megölték? A szovjet tankok nem a törvényes magyar kormányt döntötték meg?– Korovioff ^vita 2008. november 14., 17:13 (CET)

anon: Szerintem hagyjuk, hogy kinek a nagyapját ki fenyegette. Talán tudod, hogy voltak, akiket meg is öltek. Ha beszélni akarsz a cikkről, akkor gyere elő. – Korovioff ^vita 2008. november 14., 18:01 (CET)

A Heydrich elleni merénylet tipikus terrorakció volt: a német megszállók megfélemlítését célozta. Persze félreismerték őket: a terror az ő nyelvük volt csak igazán: a válasz szintén terror volt, és sokkal brutálisabb. Mint fentebb már írtam, a terror nem megbélyegzés, csupán leírás. Csak a nagyon konkrét napi szóhasználat miatt van az, hogy a terror szorosan összekapcsolódik a gonosszal. Épp az elnyomó rendszerekkel szembeni terror erkölcsileg nagyon bonyolult kérdés, ahogy az egykor a forradalmi terrort dicsőítő forradalmárok is megjárták a maguk polklait néhol (francia forradalom, Kambodzsa stb.). Igen, létezik állami terror. Volt, van, és vélhetően lesz is.

A mecsekiekkel kapcsolatban érteni vélem a történetet, ezxerint nem terrorakció volt ez a kettő. Viszont akkor a megfogalmazást módosítani kellene: nem megölték a parancsnokot, hanem a parancsnok is áldozatul esett egy összecsapásban. Finom distinkció, de lényeges.

– Peyerk ^vita 2008. november 14., 20:58 (CET)

Peyerk, értem, mire gondolsz, és tulajdonképp egyetértünk. Ami a cikket illei, ha pontosítanál, köszönet. Üdv, – Korovioff ^vita 2008. november 15., 01:37 (CET)

kimaradt egy fontos tény: A Magyar Gárda pécsi szakasza a Mecseki Láthatatlanok nevet vette fel. Ezt írja be valaki az érdekességek közé.

Nekem nem igazán tűnik relevánsnak, a nevet nem védette le senki tudtommal. De azért adnál egy forrást? Plusz egy apró kérés. Talan észrevetted, de általában alá szoktuk írni a hozzászólásainkat. Nem muszáj, de így szokás.– Korovioff ^vita 2008. november 17., 18:36 (CET)

Van fogalmad hány tízmillió elvtársamat ölték eddig meg? Eszembe sincs semmit aláírni. Forrás: www.magyargarda.hu / http://baranyagarda.atw.hu/

Rendben, így sem fogunk összekeverni mással a beszélgetésben - akkor te vagy az, aki nem ír alá. Ami a cikkváltoztatásaidat illeti, már megint levédték a lapot miattuk. Lehet anon is cikket módosítani, de vitás esetben indokolni kell, különben laplevédésekbe futsz bele. Az olyan típusú javítások pedig, mint átírni az 1956-os forradalmat ellenforradalomra, azért sem mennek, mert ezt pl. az 1956-os forradalom szócikknél kellene kezdeményezni. Megpróbálhatod, de fölösleges erőfeszítés, nem nagyon fogsz találni hozzá támogatókat.– Korovioff ^vita 2008. november 21., 17:11 (CET)

Tisztázandó fogalmak

SZVSZ túl sok itt az érzelem; ennyi hevülettel inkább verseket kén' írni. Nem jó dolog fogalmakat aszerint használni, hogy pozitív (szabadságharcos) vagy negatív (terrorista) képzeteket társítunk-e hozzájuk általában. Talán kisebb lenne a dühöngés, ha elébb megállapodnánk arról, hogy mi mit jelent.

1. Úgy vélem, a terrorizmus célja nem egyszerűen a megfélemlítés, hanem a fegyvertelen, polgári lakosság megfélemlítése. Ha ezt hajlandóak vagytok elfogadni, megállapíthatjuk, hogy se a mecseki láthatatlanok, se Heydrich gyilkosai nem voltak terroristák.
2. Úgy vélem, a szabadságharcosok a legitim államhatalmat a külső agresszor ellen védő reguláris erők tagjai. Ha ezt hajlandóak vagytok elfogadni, megállapíthatjuk, hogy se a mecseki láthatatlanok, se Heydrich gyilkosai nem voltak szabadságharcosok.
3. Úgy vélem, van egy olyan, közkeletű magyar szó, ami kimondottan az idegen mexállók ellen, azok hátában, gyakorta polgári fedésben és ugyancsak gyakorta az ember nem járta vidékeken rejtőző, lesből lecsapó és utána felszívódó, irreguláris erőkre használatos. A mecseki láthatatlanok tipikus partizánok voltak.

P/c ^vita 2008. november 21., 19:25 (CET)

Jórészt egyetértünk, egy ponton nem. A Kilián laktanyaiak szabadságharcosok voltak, a Corvin-köziek meg partizánok? Szerintem szabadságharcosok voltak, akár volt rajtuk egyenruha, akár nem. – Korovioff ^vita 2008. november 21., 20:08 (CET)

Nincs vita:

1. A kormány elismerte a nemzetőröket; el is kezdte őket integrálni.
2. A Corvin-köziek nem a bevonuló intervenciós erők mögött (fedésben), hanem ellenük (a fronton) harcoltak. Összes, fentebb megadott szempontom alapján szabadságharcosnak kell őket tekinteni.

Az egyenruhát nem írtam szempontnak:

P/c ^vita 2008. november 21., 22:27 (CET)

Akkor a reguláris szót értettem másképp. A nemzetőrségnek ahogy tudom nem volt ideje igazán megszerveződni és nyilván nem tagadhatjuk meg a szabadságharcos nevet azoktól sem, akik nem vettek át nemzetőrigazolványt, de harcoltak. A mecseki láthatatlanokat közéjük sorolnám. Bár valóban megfelelnek a partizándefiníciódnak is, tehát akár annak is tekinthetnénk őket, de ezt a szót főképp kulturális okokból mégsem ajánlanám. Akkor már inkább gerillák (ugyancsak kulturális okokból azonban ez sem ideális). Summa summárum, meg mindig a szabadságharcos szót tartom a legpontosabbnak és legkifejezőbbnek.– Korovioff ^vita 2008. november 21., 22:49 (CET)

Nekem nem tűnnek tökéletesnek a definíciók.

1. A terrorizmusnak lehetnek a célpontjai katonák, katonai vezetők. Lásd Észak-Írország, Baszkföld, repülőgép a Pentagonban, Irak és Afganisztán nap mint nap stb. A lényeges elem a módszer és a célkitűzés, nem a célpont.

2. A legitimitás kulcskategória itt, nem lehet olyan könnyen elsiklani felette, hiszen ideológiailag meghatározott. Éppen ez az, amit le kell hántani, ha meg akarunk szabadulni a POV veszélyétől. Szerintem az a megoldás, ha a POV fogalmak használata esetén mindig tisztázzuk, kinek az álláspontjáról van szó (az álláspontok bemutatása), és tényállításként való alkalmazásuktól tartózkodunk.

3. A partizán jó szó, azt hiszem többé-kevésbé mentes a legitimitás-problémától. Nem kötődik olyan szorosan a szovjet oldalhoz, például pár évvel korábban Ukrajnában még partizánok harcoltak a szovjet hatalom ellen.

Egyébként tudom hogy közkeletű az a felfogás, mely szerint a fegyveres ellenállás legitimitását a Nagy Imre-kormány adta, de - még ha antedatálva is - ugyanaz az Elnöki Tanács, mely korábban kinevezte a kormányt, valamikor novemberben fel is mentette (a lemondás problémájának ehhez semmi köze nem volt), az új kormány pedig kiadta a "megfelelő, szükséges" rendelkezéseket. Tehát szigorú formális okoskodás alapján decemberben és főleg a következő év elején legitim fegyveres ellenállás már nem volt. Nem akarok erről külön vitát, csak a legitimitás problematikus voltára akarom irányítani a figyelmet.

– Peyerk ^vita 2008. november 22., 09:23 (CET)

Kedves Peyerk!

Továbbra is mélyen egyetértek az Általad mondottak lényegével. A legitimitás valóban problémás ügy: éppen ezért nagyon-nagyon megengedő megítélését javaslom. A formális és a tartalmi (a népfelség elvén alapuló) legitimitás igen gyakran különválik — ebben az értelmezésben Nagy Imre kormányának legitimitását nem az adja, hogy „hivatalban volt”, hanem hogy a felkelt nép egyfajta legnagyobb közös osztójaként a felkelők kvázi közös akaratát fejezte ki. Magától értetődő módon sosincs és nem is lehet olyan személy/politikai erő, aki/amely az egész nép akaratát fejezné ki, mint ahogy '56 igen jelentős részben polgárháború is volt. Eképpen nemcsak tisztázatlan, de tisztázhatatlan is, hogy ebben e polgárháborúban mekkora volt az egyes részvevő felek támogatóinak részaránya (sőt, az is, hogy hány résztvevő fél volt — nem szívesen tekinteném közös oldalnak Angyal I.- és Rácz S.-t stb.). Különösen az ilyen, konfliktusos helyzetekben simán el tudok fogadni három-négy legitim csoportot is. Ezek közül az(ok) a szabadságharcos(ok), amely(ek) az idegen mexálló hatalmak ellen harcolnak — többé-kevésbé szervezetten, saját területüket védve.

Épp így a terrorizmus ügyében is csak egy félreértés gátolja egyetértésünket: semmit se mondtam a terroristák célpontjairól: azok épp úgy lehetnek katonai vezetők, mint tárgyak, intézmények vagy civilek. A lényeges elem, hogy a változatos célpontokat támadva a lakosságban próbálnak félelmet kelteni — tehát éppen úgy a célt (és persze a módszert, csak azt nem vitatta itt senki) tartom a meghatározás lényegi elemének, amiként Te is.

P/c ^vita 2008. november 22., 11:56 (CET)

Kedves Korovioff!

Nem fogadom el, hogy érzelmi alapon zárjunk ki fogalmakat (partizán, gerilla stb.), mert:

1. nem szabatos (nem lexikonszerű);
2. pont arra a holtpontra vezet, ahonnan ki kéne mozdulni.

Amint föntebb, meghatározásomat pontosítva írtam, a szabadságharcos/partizán különbségtétel lényegi elemének tartom a birtokolt területet és annak védelmét.

Mindez persze vitatható:

P/c ^vita 2008. november 22., 12:03 (CET)

Kedves p/c, nem érzelmi, hanem kulturális alapon nem használnám sem a partizán, sem a gerilla szavakat, ez olyan lenne, mint a magyar pusztát prérinek nevezni. Ez az, ami nem illene egy lexikonhoz. (Érdekes módon a sztyeppe - magyarázat mellett - viszont, mivel szakmai terminus, már használható volna a kulturális disszonancia ellenére is.) A mecseki láthatatlanok egyébként területvédelemmel kezdték, csak éppen kiágyúzták őket. Nem gerilláskodni akartak, hanem katonák módjára ellenállni, mint a budapesti csoportok, és amikor kiderült, hogy erre nincs módjuk, végül szét is széledtek. Nem voltak partizánok, ahogy a Budát elhagyó nemzetőrcsoportok sem. A gerilla harcmodort, azt alkalmazták, ez igaz. Kétségtelenül szabadságharcosok voltak (még a te definíciód szerint is).– Korovioff ^vita 2008. november 22., 12:47 (CET)

Mi tagadás, nagybátyámtól, aki a csoport tagja volt, nem egészen így tudom… No, majd átnézetem vele, ha legközelebb hazajön (a csoport szétszéledése után Svédországba emigrált).

SZVSZ a partizán éppen annyira szakmai terminus, mint a sztyepp, a tévé, az asztal vagy a GPS (gé-pé-es), netán a GDP (gé-dé-pé). Ebben nemigen kerülünk közelebb……

P/c ^vita 2008. november 22., 13:04 (CET)

Peyerk, ne menjünk bele túl mélyen, de a Kádár-kormányt azután „legitimálták”, hogy a szovjet tankok élén megdöntötte a törvényes magyar kormányt. Ez az a fajta legitimáció, amelynek a révén én is lehetek miniszterelnök, ha elég tankom van, a lánctalpnak ugye nem akadaly a jogszabály és a képviseleti kérdéseket is rövid úton megoldja. Ha a közvetlen jogi oldalán túltekintünk a dolognak (amely alapján egyébként a Kádár-kormány semmiképpen nem volt legitim), persze megkérdezhetjük, milyen legitimitása is lehet bárkinek egy kommunista rezsimben. Erre 1990-ben megszületett a válasz. Ugyanakkor azt mondanam, Nagy Imrének a magyar nép adott (amíg jobbat nem talál, ideiglenes) legitimitást önként és a vérét kockáztatva, az a nép, amelyet Kádár tankjai legázoltak és alávetettek. Ha a legitimitás forrásának Moszkvát tekintjük, akkor persze Kádár volt a legitim és Nagy Imre nem. Dehát... – Korovioff ^vita 2008. november 22., 13:01 (CET)

Igen, ha elég tankod van és fel is használod, akkor lehetsz miniszterelnök...

A következő pár mondatot csak azért írom le, hogy a legitimitás fogalmának bonyolultságát bemutassam. Jogi, formai, és politikai, szociológiai oldala is van neki. És ideológiai is, hiszen a hatalom, a legitimtás kérdését ritkán szemlélik elfogulatlanul az írástudók.

Jogi értelemben a Nagy-kormányt ugyanaz nevezte ki október 24-én és alakította át október 27-én és november 3-án, aki előtt a Kádár-kormány esküt tett az Országházban november 7-én: a Népköztársaság Elnöki Tanácsa Dobi István elnökletével. November 4-7 között jogilag nem teljesen kerek a történet, de 7-étől teljesen egyértelmű. Viszont Dobi 1952-67 közötti NET elnöksége világos közjogi folyamatosságot jelent.

Politikai értelemben Nagy Imrét és Kádár Jánost nemcsak ugyanaz az alkotmányos szerv nevezte ki, de ráadásul ugyanaz a párt: az MSZMP jelölte posztjára. Ezt a pártot éppen ők alakították néhányadmagukkal október 31-én.

E két legitimációs forrás megkérdőjelezése megkérdőjelezné Nagy Imre miniszterelnökségét az első pillanattól. (Beleértve az első, még az MDP színeiben történt kinevezését is.) Elég faramuci helyzet ez. Antall József mondta volt egyszer, "tetszettek volna forradalmat csinálni". Ő is tudta, nem egyszerű dolog az.

Szociológiai értelemben természetesen igazad van, a politikailag és fegyveresen cselekvő magyarok döntő többsége elfogadta Nagy Imrét vezetőnek. Viszont Nagy Imre kormányra kerülése valójában nem volt forradalmi tett a szó szoros értelmében, éppen a fentiek miatt. Először a szakítás hiányzott, majd amikor az megtörtént - november 4-én -, akkor már a képesség hiányzott. Forradalmi tett a november 4-i lépés volt, a szembeszállás a megszállókkal. Azok azonban a nyers erőszakon kívül a fel nem számolt korábbi alkotmányos rendszert (így az Elnöki Tanácsot) is fel tudták használni céljaik érdekében: Kádár a Parlamentben Dobi előtt tett esküt 7-én.

A célunk a Wikipédiában a legkevesebb elfogultságot hordozó megfogalmazások megtalálása. Vagy ha ez nem megy, vagy nincs ilyen, akkor a különböző álláspontok arányos bemutatása. Emiatt - amennyire lehet - mindig tisztában kell lennünk azzal, hogy milyen ideológiai tartalmakat hordoznak egyes megfogalmazások.

– Peyerk ^vita 2008. november 23., 22:50 (CET)

Börtönviselt

Anon kitartóan háborúzna, de szerencsére megvannak az eszközök ennek ez ellen. Viszont a felvetéseit talán érdemes sorra venni.

Mi az igazság akörül, hogy a csoport vezetője, Horváth Géza börtönviselt volt? Szerintem ha ez igaz, csak van valami de, akkor helyesebb ezt pontosan leírni, mint törölni. (Ja, ha nincs de, akkor is, persze )

És mi az igazság az anon szerint a komlói börtönből szabadultak körül?

– Peyerk ^vita 2008. november 22., 09:32 (CET)

Komlói börtönviseltek: Forrás:Geréb Sándor/Hajdú Pál:Az ellenforradalom utóvédharca Kossuth kiadó 1986 119.oldal:Pécsi "láthatatlanok". "...200 fő vezére Horváth Géza komlói lakos, közismert szélhámos, aki csalásért, majd sikkasztásért kapott korábban börtönbűntetést." Forrás2: Berecz János: Ellenforradalom tollal és fegyverrel, Kossuth 1981: 150.oldal: "A honvédség Komló Pf.4066 alakulat tisztjei november 5-én 3 tagú küldöttséggel keresték fel a szovjet katonai parancsnokságot Pécsett azzal a kéréssel, hogy segítsék meg Komlót, mivel ott kb. 700 rabot engedtek ki, és részben fel is fegyverezték az ellenforradalmárok.Egy szovjet páncélosegység, és mintegy 70 főnyi magyar karhatalom biztosította Komló rendjét és nyugalmát."

Én is hallottam a komlói börtönből kiszabadítottakról. Nem volt egyedi eset a forradalom idején, ami mutatja, hová süllyedt a magyar igazságszolgáltatás megítélése. Ezeket a börtöneseteket használta fel aztán a Kádár-rezsim, hogy bűnözők randalírozásának állítsa be a forradalmat. Ezeknek a részleteknek bele kellene kerülniük az 56-os cikkeinkbe, persze nyilván nem a Berecz- és Geréb-összes alapján. Azóta jelentős kutatások történtek, de az anyag jórésze nem a neten elérhető, nyomtatott művek alapján kell feldolgozni és rendszerezni.– Korovioff ^vita 2008. november 22., 13:28 (CET)

Mikor írja már be valaki a hivatalos verzióba a "börtönviselt" dolgot, meg hogy a "Magyar Gárda" pécsi szakasza is ezt nevet viseli?

Én biztos nem fogom beírni. Hacsak nem írjuk bele a Kádárról, Nagy Imréről, Batthyányról és másokról szóló cikkekbe is, hogy „börtönviseltek”. (Persze ez vicc, ne írjuk bele.) A cikkbe természetesen, megfelelő források alapján belekerülhet, ha ez tény, hogy kiszabadított fegyencek is voltak köztük, de csak akkor, ha pontos infóink vannak róluk, tudjuk, kik voltak, miféle rabok, mennyien és mi lett velük. Berecz nem megbízható forrás, ahogy Geréb se. Össze-vissza hazudoztak 56-ról, az igazat meg nem engedtek megírni. A Kádár-rezsim utánji korszakból tessek forrásokat keresni, azóta szabad a kutatás és a megírás.– Korovioff ^vita 2008. november 27., 22:59 (CET)

A mai Wikipedia szerkesztőség miért nem hazudozhat össze-vissza? A mai kapitalista források miért nem hazudhatnak össze-vissza? Ha a szocialista könyvek szerzői vádolhatók politikai elfogultsággal, akkor a kapitalista források is. Akkor töröljük ez egész Wikipedia-t. Legalább a MAgyar Gárda dolgot írja be valaki. Az tény.