Võ Nguyên Giáp
Võ Nguyên Giáp
(IPA: /vo: ŋʷǐˀən za:p/, kínai írásjegyekkel: 武元甲; Quang Binh, Francia Indokína, 1911. augusztus 25. – Hanoi, 2013. október 4.) vagy közismert becenevén Vörös Napóleon vietnámi katonatiszt, tábornok, politikus. A 20. század egyik legnagyszerűbb hadvezére, aki győzelmet aratott a francia, az amerikai, a dél-vietnámi, a kambodzsai és a kínai hadsereg felett is.[1]
| Võ Nguyên Giáp | |
 | |
| Vietnámi Demokratikus Köztársaság 1. honvédelmi miniszter | |
| Hivatali idő 1945. szeptember 2. – 1980. szeptember 2. | |
| Előd | új tisztség |
| Utód | Văn Tiến Dũng |
| Katonai pályafutása | |
| Csatái |
|
| Született | 1911. augusztus 25. Lệ Thủy, Quang Binh |
| Elhunyt | 2013. október 4. (102 évesen) Hanoi |
| Párt |
|
| Szülei | Võ Quang Nghiêm |
| Házastársa |
|
| Foglalkozás | |
| Iskolái |
|
| Vallás | vallástalanság |
| Díjak |
|
 | |
| Võ Nguyên Giáp aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Võ Nguyên Giáp témájú médiaállományokat. | |
1945 előtti időszak
szerkesztésGiáp Quang Binh-ben végzett jogi egyetemet. Mielőtt belépett a hadseregbe, történelemtanár volt. Emellett újságíróként is dolgozott az 1930-as években, cikkeket írt a Tiếng Dân-ba, miközben aktívan részt vett különféle forradalmi mozgalmakban. 1931-ben csatlakozott a Vietnámi Kommunista Párthoz és részt vett több olyan tüntetésen, amelyen Franciaország indokínai uralma ellen tiltakoztak.
1930-ban letartóztatták a franciaellenes megmozdulásokban való részvétele miatt.[2] 1939-ben betiltották Franciaországban a kommunizmust, ezért Phạm Văn Đồnggal Kínába menekült 1940-ben, ahol találkozott Ho Si Minh-nyel, a Việt Minh vezetőjével.
Később visszatért, és megszervezte a gerillahadsereget a franciák ellen.
Indokínai háború (1946–1954)
szerkesztés1945. szeptember 2. – 1980. szeptember 2. között Vietnám honvédelmi minisztere volt, egyben belügyminiszter Ho Shi Minh kormányában és vezérkari főnök is. Több mint hétévnyi véres gerillaharc után Võ Nguyên Giáp tábornok vezetése alatt álló Việt Minh csapatai 1954-ben a Điện Biên Phủ-i csatában döntő csapást mértek a Christian de Castries ezredes vezette francia erőkre. Fontos szerepet játszott a vietnámi háborúban is.[3]
Vietnámi háború (1955–75)
szerkesztésGiápról bár sokan úgy gondolták, hogy ő volt az 1968-as Tết-offenzíva kitervelője, úgy tűnik, nem ez volt a valódi helyzet. A legjobb bizonyíték arra, hogy nem volt a Tết-offenzíva tervének a híve, az hogy amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a tervet végrehajtják, elment Magyarországra orvosi kezelésre és addig nem tért vissza, amíg a támadás el nem kezdődött.[4]
1969 januárjában Párizsban megkezdődtek a béketárgyalások az Egyesült Államok, Dél-Vietnám, Észak-Vietnám és a Vietkong képviselői között. Richard Nixon amerikai elnök , akárcsak előtte Lyndon B. Johnson elnök, meg volt győződve arról, hogy az USA kivonulása szükséges, de négy év telt el, mire az utolsó amerikai csapatok is távoztak.
1972 októberében a tárgyalófelek közel kerültek ahhoz, hogy megegyezzenek a konfliktus befejezését célzó formulában. A javaslat az volt, hogy a megmaradt amerikai csapatok kivonulnak Dél-Vietnámból, cserébe tűzszünetért és a Hà Nội által fogva tartott amerikai foglyok szabadon engedéséért. Abban is megállapodtak, hogy az észak- és dél-vietnámi kormányok hatalmon maradnak, és az újraegyesítést „lépésről lépésre, békés eszközökkel hajtják végre”. Bár az északiak 1972 tavaszán indított Nguyễn Huệ offenzíváját nagy veszteségekkel verték vissza, a javaslat nem követelte meg tőlük, hogy hagyják el a déli területeket. Az észak-vietnámi hadsereg így képes lett volna megvetni a lábát Dél-Vietnámban, ahová jövőbeli offenzívákat indíthatott volna.[5]
Háború Kambodzsával és Kínával
szerkesztésNem sokkal Saigon 1975-ös eleste után megalakult a Vietnámi Szocialista Köztársaság. Az új kormányban Giáp 1976 júliusában miniszterelnök-helyettes lett. 1978 decemberében ő felügyelte a sikeres kambodzsai-vietnámi háborút, amely elűzte a vörös khmereket a hatalomból és ezzel véget vetett a kambodzsai népirtásnak. Megtorlásként válaszul Kambodzsa szövetségese, Kína 1979 januárjában támadást indított Észak-Vietnám ellen. Ismét Giáp lett a katonai műveletek általános felelőse, és egy hónap után sikerrel kiűzte a kínaiakat.
Későbbi évtizedek
szerkesztés1980-ban leváltották honvédelmi miniszteri posztjáról, 1982-ben a Politikai Bizottságból is elmozdították, ugyanakkor 1991-ig továbbra is megmaradt miniszterelnök-helyettesnek és a Központi Bizottság tagjának.
Visszavonulása után Hanoiban élt. Az elmúlt évtizedekben híve volt Vietnám és az Amerikai Egyesült Államok gazdasági közeledésének, lezártnak, de el nem felejtettnek tekintette a múltat.[6] Több könyvet is írt a katonai stratégiáról. Võ Nguyên Giáp volt az utolsó a Vietnám függetlenségét kivívó vezérek közül, és rendkívül magas kort élt meg. 102 éves korában, 2013. október 4.-én hunyt el, állami temetésén több százezren vettek részt.[7]
Források
szerkesztés- Meghalt a vörös Napóleon, nol.hu, 2013. október 4.
- Vo Nguyen Giap, renowned Vietnamese general, dies in Hanoi, Washington Post, 2013. október 4. (angolul)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Meghalt a "Vörös Napóleon" (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2013. október 7. (Hozzáférés: 2024. november 5.)
- ↑ Ho Si Minhel való találkozásáig életrajzi adatai sok esetben ellentmondásosak.
- ↑ Térdre kényszerítette a franciákat a „Vörös Napóleon” - Honvédelem (magyar nyelven). honvedelem.hu, 2017. május 7. (Hozzáférés: 2024. november 5.)
- ↑ Pribbenow, Merle L. (2008. június 1.). „General Võ Nguyên Giáp and the Mysterious Evolution of the Plan for the 1968 Tết Offensive” (angol nyelven). Journal of Vietnamese Studies 3 (2), 1–33. o. DOI:10.1525/vs.2008.3.2.1. ISSN 1559-372X.
- ↑ Dale Andradé: Trial by fire: the 1972 Easter offensive, America's last Vietnam battle. 1995. ISBN 978-0-7818-0286-4 Hozzáférés: 2024. november 5.
- ↑ Tbg: Meghalt a Vörös Napóelon, Nguyen Giap tábornok (magyar nyelven). 444, 2013. október 5. (Hozzáférés: 2024. november 5.)
- ↑ Ágyúkoporsót kapott a Vörös Napóleon (magyar nyelven). Múlt-kor történelmi magazin, 2013. október 14. (Hozzáférés: 2024. november 5.)
|
Ez a politikusról vagy diplomatáról szóló lap egyelőre csonk (erősen hiányos). Segíts te is, hogy igazi szócikk lehessen belőle! |
