Főmenü megnyitása

A vonalkás földibagoly (Euxoa vitta) a rovarok (Insecta) osztályának a lepkék (Lepidoptera) rendjéhez, ezen belül a bagolylepkefélék (Noctuidae) családjához és a Noctuinae alcsalád Euxoa rovarneméhez tartozó bagolylepkefaj.

Infobox info icon.svg
Euxoa vitta
Vonalkás földibagoly (Euxoa vitta)
Vonalkás földibagoly
(Euxoa vitta)
Természetvédelmi státusz
Nem szerepel a Vörös listán
Magyarországon védett
Eszmei érték: 50 000 Ft
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Ízeltlábúak (Arthropoda)
Altörzs: Hatlábúak (Hexapoda)
Osztály: Rovarok (Insecta)
Alosztály: Szárnyas rovarok (Pterygota)
Alosztályág: Újszárnyúak (Neoptera)
Öregrend: Lepkealakúak (Lepidopteroidea)
Rend: Lepkék (Lepidoptera)
Alrend: Ditrysia
Csoport: Macrolepidoptera
Öregcsalád: Noctuoidea
Család: Bagolylepkefélék (Noctuidae)
Alcsalád: Noctuinae
Nem: Euxoa
Hübner, 1821
Faj: E. vitta
Tudományos név
Euxoa vitta
(Esper, 1789)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Euxoa vitta témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Euxoa vitta témájú kategóriát.

MegjelenéseSzerkesztés

Az imágók más bagolylepkékhez hasonlóan molyhos testűek, hátsó szárnypárjuk egyszínű, elülső szárnyaikon íves vonalkákból, sötétebb és világosabb foltokból álló, viszonylag kevéssé kontrasztos rajzolat látható.

ElőfordulásaSzerkesztés

Magyarországon a Dunántúli-középhegység (főként a Keszthelyi-fennsík, a Vértes, a Budai-hegység és a Pilis) nyílt dolomitsziklagyepeinek jellemző lepkefaja, valószínűleg jégkorszaki reliktum faj. Helyenként gyakori Ausztriában is, a belső-alpin száraz területek sziklagyepein és törmeléklejtőin.

ÉletmódjaSzerkesztés

A kifejlett imágók a nyár végén, ősz elején, többnyire augusztus végétől október elején rajzanak; ahol élőhelyük védett és nincs kitéve jelentős zavarásnak, ott rajzás idején jelentős egyedszámban is mutatkozhatnak. A hernyók polifágok, elsősorban fűfélék gyökerein táplálkoznak.

Védelme, veszélyeztetettségeSzerkesztés

Hazánkban elsősorban a populációinak elszigeteltsége folytán minősül veszélyeztetettnek. Legfőbb veszélyeztető tényezője - a dolomitsziklagyepek más reliktumfajaihoz hasonlóan - a kopárfásítás. Magyarországon védett, természetvédelmi értéke 50.000 forint.[1]

JegyzetekSzerkesztés

ForrásSzerkesztés

  • Vörös könyv. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1989.