Vu Csi
Vu Csi () (i. e. 440-381) jelentős hadvezér, politikus és legista gondolkodó a hadakozó fejedelemségek korában. A hagyomány egy, a nevét viselő hadművészeti könyvet is tulajdonít neki, amelyet gyakorta Szun-ce () legendás, A háború művészete című művével együtt emlegetnek.
| Vu Csi () | |
 | |
| Vu Csi () portréja | |
| Született | i. e. 440. Véj () 衛 állam (ókori Kína) |
| Elhunyt | i. e. 381. Jing () 郢, Csu () 楚 fejedelemség fővárosa |
| Nemzetisége | kínai (a hadakozó fejedelemségek korában több államban) |
| Foglalkozása | hadvezér, katonai kormányzó, miniszter, legista gondolkodó |
| Halál oka | kivégzés |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Vu Csi () témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Átírási segédlet | |
| Vu Csi | |
| Kínai átírás | |
| Hagyományos kínai | 吳起 |
| Egyszerűsített kínai | 吴起 |
| Mandarin pinjin | Wú Qǐ |
| Wade–Giles | Wu2 Ch'i3 |
Élete és tevékenysége szerkesztés
Vu Csi () i. e. 440-ben született. Ekkor Kínában, a Hadakozó Fejedelemségek korában a kisebb nagyobb államok vívták egymással szüntelennek látszó hegemón-háborúikat. A világ túlsó felén nem kevésbé véráztatta, zűrzavaros történelmi korszakban Vu Csi () kortársai közt olyan kimagasló gondolkodókat, hadvezéreket éltek mint Xenophón (i. e. 430? - i. e. 355), Szókratész (i. e. 469 - i. e. 399), Platón (i.e. 427 - i. e. 347), vagy Lüszandrosz (i. e. 410 körül), a spártai hajóhad parancsnoka.[1]
Vu Csi () Véj ()ben 衛 született, az aprócska, történelmi jelentőséggel alig bíró államban. Fiatalon Véj () keleti szomszédjába, Luba 魯, Konfuciusz szülőföldjére települt át, ahol is első tanulmányait folytatta, természetesen konfuciánus szellemben, és ahol Lu uralkodójának szolgálatában állt. Harmincéves kora körül, háta mögött egy dicsőséges győzelemmel, amelyben Lu hadvezéreként vereséget mértek az erős Csi () 齊 seregére, riválisai konspirációja miatt a három részre szakadt egykori Cin () 晉 fejedelemség Vej () 魏 államába távozott.[2]
A jelentős konfuciánus hagyományokkal rendelkező Vej ()ben, Menciusz 孟子 és Vej Liao () 尉繚 szülőföldjén úgy látszott, végre kiteljesítheti képességeit. Előbb Ven () fejedelmet (Vej Ven hou () 魏文侯) szolgálta, aki kinevezte őt a Nyugati Folyó protektorának (Hsziho shou () 西河守), vagyis annak a területnek a kormányzását, irányítását és felügyeletét bízta rá, ahol Vej () legkényesebb határai húzódtak. Nyugatról az egyre erősödő roppant Csin () 秦 állam kívánt terjeszkedni, míg keletről Han 韓 jelentette a „harapófogó” másik fogát ennek, az anyaországtól földrajzilag különálló területnek. Vu Csi () sikerrel látta el feladatát, és Ven () fejedelmet több mint tíz évig, a fejedelem haláláig, i. e. 397-ig szolgálta.[3]
A Vej ()ben történt trónváltást követően, Vu Csi () megmaradt az új uralkodó Vu () fejedelem (Vej Vu hou () 魏武侯) szolgálatában is. A neki tulajdonított, a nevét viselő Vu-ce () 《吳子》 című műből megállapítható, hogy Vu Csi () művét is a Vej ()ben töltött kb. huszonöt esztendeje alatt írhatta valamikor.[4]
Vej ()ből végül is újabb konspiráció miatt dicstelenül kellett távoznia valamikor i. e. 384 és i. e. 386. között. Az ötvenes évei derekán járhatott, amikor kiváló hadvezéri képességeiről több ízben bizonyságot téve, számos sikeres háborúban és ütközetben valamint a magas politikában szerzett gyakorlattal, tapasztalattal a tarsolyában Csu ()ban 楚 talált menedéket. Csu () államban ez idő tájt Tao () király (Csu Tao vang () 楚悼王) uralkodott, aki fogékonynak mutatkozott a nem csak hadvezérnek, de politikusnak egyaránt kiváló Vu Csi () forradalmian bátor, legista szellemű reformjai iránt. Rövid időn belül miniszterré nevezte ki Vu Csi ()t, aki jelentős reformokat próbált életbe léptetni a patriarchális arisztokrácia ellen. Csökkentette a hivatalnokok számát, a hivatalokat és a jövedelmeket elvette azoktól, akiknek csak a harmadik őse kapta azokat hajdanán, az arisztokratákat pedig a lakatlan területek benépesítésére vezényelte ki, a határvidékekre. Valószínűleg egy állandó hadsereg megteremtésére is törekedett. Reformjai szerénynek tűnhetnek ugyan, de bizonyos értelemben valamennyi a patriarchális arisztokrácia érdekei ellen irányult, és a királyi hatalom megerősítését célozta. Vu Csi () reformkísérletei azonban elbuktak, az őt pártfogoló Tao () király halálakor (i. e. 381.) a gyűlölködő arisztokraták a király holtteste mellett halálra nyilazták.[5]
Vu Csi () a legista szellemben végrehajtott politikai, gazdasági, közigazgatási és katonai reformok első jelentős képviselői közt tarthatják számon. Hasonló kísérletekre került sor Csin ()ben, amelyek a szinténVej ()ből elvándorolt Sang Jang () 魏商鞅 nevéhez fűződnek, és amelyek végül, i. e. 221-ben az egységes Kína megteremtéséhez is vezettek.[6]
Megjegyzések szerkesztés
Hivatkozások szerkesztés
- ↑ Tokaji 1998a 12. o.
- ↑ Tokaji 1998b 8. o.
- ↑ Tokaji 1998b 14, 15.. o.
- ↑ Tokaji 1998a 19. o.
- ↑ Tokaji 1998b 11., 12. o.
- ↑ Tokaji 1998b 6., 7. o.
Források szerkesztés
- ↑ Du Wenyu 2007: Tu Ven-jü () 杜文玉 (szerk.). Tu suo Csung-kuo ku-taj ping-csi jü ping-su () 《图说中国古代兵器与兵书》 ("A régi Kína fegyvereinek és katonai műveinek illusztrált története"). Si-csie tu-su csu-pan () 世界图书出版, Hszi'an () 西安, Peking () 北京, Kuangcsou () 广州, Sanghaj () 上海 2007. ISBN 978-7-5062-8517-9
- ↑ Needham 1994: Joseph Needham. Science and Civilisation in China. Chemistry and Chemical Technology. (Vol.5.) Military Technology: Missiles and Sieges. (Part. 7.) (Coll.: Robin D.S. Yates, Krzysztof Gawlikowski, Edward McEwen, Wang Ling). Cambridge University Press. 1994. ISBN 0 521 32727 X
- ↑ Sawyer 1993: Ralph D. Sawyer. The Seven Military Classics of Ancient China. (Transl. and commentary: R. D. Sawyer - Mei-chün Sawyer) Westview Press, Boulder - San Francisco - Oxford 1993. ISBN 0-8133-1228-0
- ↑ Tokaji 1998a: Tokaji Zsolt. Wuzi: A hadviselés törvényei. A Wuzi bingfa fordítása és történeti vonatkozásai. Budapest: ELTE–BTK, Orientalisztikai Intézet, Kínai szak. (Kézirat)
- ↑ Tokaji 1998b: Tokaji Zsolt. Vu-ce: A háború útja. (Ford., jegyz.: Tokaji Zsolt) Budapest, Terebess Kiadó. ISBN 963-9147-09-5
- ↑ Tokaji 2008: Szun-ce: A háború művészete. (Ford.: Szántai Zsolt - Tokaji Zsolt) Cartaphilus Könyvkiadó, Budapest. ISBN 978-963-7448-54-6
