WC (illemhely)
A WC – magyarul vécé – az angol water closetből származik, ma azonban már inkább flush toiletként, azaz vízöblítéses vécéként ismeretes (magyarul mosdónak, illemhelynek is nevezik). Funkciója az ember anyagcseretermékeit a szennyvízcsatornába vezetni. A vízöblítéses vécé medencéjében vízoszlop (szifon) zárja el a csatornabűztől a helyiség légterét.
Az újabb, intelligens vécék már nemcsak a tisztaságról gondoskodnak, hanem kényelmi szolgáltatásokat is nyújtanak. Elemzik az anyagcsere végtermékét, és tájékoztatják a felhasználót egészségi állapotáról.[1]
Tokióban 2020-ban üzembe helyezték az első áttetsző üvegű nyilvános vécéket, melyek üvegfala elhomályosul, ha az ajtót kulcsra zárják belülről, de átlátszó, ha a helyiség üres. Ezzel meg szeretnék változtatni a nyilvános illemhelyekről alkotott hagyományos képet: előre lehet látni, milyen tiszta a helyiség.[2]
A WC története szerkesztés
Részei szerkesztés
A WC két fő része a vécécsésze vagy vécékagyló és az öblítőszerkezet.
A WC-csésze anyaga általában mázzal bevont fajansz. Kialakítása az öblítés és a szennyvízelvezetés módjától függ. Lapos vagy síköblítésű WC-csésze fenékfelülete öblös kialakítású, amelyből az öblítő víz felülről viszi a szennyet a vízzárba, s azon keresztül a lefolyóba. Mélyöblítésű csészénél a szenny nagyobb része azonnal a vízzárba kerül, s az öblítővíz innen sodorja a csatornába. Ebben az esetben a környezetben kisebb mértékű a kellemetlen szag. Léteznek ún. leszívó csészék, amelyekben öblítéskor a víz feltölti a csészét, s a kialakult vízsugár szívóhatása rántja le az annak alján lévő szennyeződést.
A szennyvízelvezetés módja szerint lehetnek alsó- és hátsó kifolyásúak.
A csészéket általában a padlózathoz rögzítik csavarral, de vannak falra szerelhető típusok is. A csészék tartozéka a felhajtható, fedéllel ellátott műanyag- vagy keményfaülőke.
Az öblítőszerkezet burkolata lehet horganyzott, esetleg zománcozott acéllemez, fajansz vagy műanyag. Hagyományos megoldás a felül, magasan elhelyezett öblítőtartály. A fajanszból készülteket a csésze tetején helyezik el, de ugyanígy műanyag tartályt is felszerelhetnek ilyen módon. Az öblítőtartály elhelyezhető közvetlenül a WC-csésze mögött is. Az ilyen berendezés monoblokk néven kerül forgalomba.
A vízöblítés megoldható közvetlenül a vízvezeték-hálózatba csatlakozó szeleppel vagy golyós csappal is. Kezelhető nyomó- vagy elforgatós karral, esetleg nyomógombbal. Előnye a kis helyigény és a kevesebb hibalehetőség. Hátránya, hogy zajos és csak megfelelő hálózati víznyomás esetén működik tökéletesen. A víztakarékossága is kétséges. Jelenleg a legkorszerűbb megoldás a falba épített öblítő tartály, melynek működése alig hallható. A falon kívül csak az öblítést szabályzó nyomólap található, amely manuálisan vagy elektromosan működtethető. Hő- és hangszigetelt tartályát egy horganyzott kerettel lehet felszerelni. Igen körülményes a javítása a nehéz hozzáférés miatt. Gipszkartonfalak mögé szintén alkalmazható, ebben az esetben a tartályt és a szerelvényeket lábakon álló acélkeret tartja.
A fokozódó komfortigény és higiénés követelmények kielégítésére a mellékhelyiségek berendezéséhez hozzátartozhat az altestmosó (bidé). Anyaga fajansz. A padlózathoz rögzítik csavarral, vagy a falra szerelik. Helytakarékos megoldás a WC-csészével egybeépített bidé-ülőke, pl. az ún. magyar gyártású Toilette-Nett.
Az illemhely berendezési tárgya még a piszoár (vizelde), ami inkább nyilvános helyeken használatos. Falra szerelhető, szifontakaróval rendelkezik, öblítése szintén lehet tartályos vagy szelepes. Nyilvános mosdókban gyakran mozgásérzékelővel rendelkező automatikus öblítőrendszerrel üzemel.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ Intelligens vécék hódítanak Japánban (Index, 2009. május 13.)
- ↑ Tokyo installed see-through public toilets in a park to let people inspect their cleanliness before using them, at which point the glass turns opaque. Business Insider. (Hozzáférés: 2020. augusztus 21.)