Wide- és Open-öbölbeli csata

A Wide- és Open-öbölbeli csata a második világháborúban, az új-britanniai hadjáratok részeként zajlott le a szövetségesek és a Japán Birodalom között 1944 decembere és 1945 áprilisa között.

Wide- és Open-öbölbeli csata
Ausztrál katonák a Kalai ültetvény területén
Ausztrál katonák a Kalai ültetvény területén

Konfliktus Második világháború
Időpont 1944. december – 1945. április
Helyszín Új-Britannia
Eredmény Szövetséges győzelem
Szemben álló felek
Flag of Australia (converted).svg
Ausztrália
Flag of Japan.svg
Japán Birodalom
Parancsnokok
Raymond Sandover
A. H. Ramsay
Imamura Hitosi
Veszteségek
74206
d. sz. 5° 04′ 59″, k. h. 152° 04′ 59″Koordináták: d. sz. 5° 04′ 59″, k. h. 152° 04′ 59″
A Wikimédia Commons tartalmaz Wide- és Open-öbölbeli csata témájú médiaállományokat.

1944 novemberében az ausztrál erők partra szálltak a Jacquinot-öbölben, ahol logisztikai központot hoztak létre, majd átvették az amerikai katonák helyét a szigeten, és korlátozott offenzívába kezdtek a japán erők ellen. Az ausztrálok az amerikaiak által korábban kialakított állásokból indulva a Gazelle-félsziget felé nyomultak, hogy még szorosabbra húzzák a gyűrűt a nagy japán támaszpont, Rabaul körül. Két irányban haladtak: az északi parton a Hoskins-foktól az Open-öböl, a délin a Jacquinot-öbölből a Wide-öböl felé. 1945 tavaszára sikerült kiépíteniük és biztosítaniuk új hadállásaikat a két öböl között. A harcok ezután egészen alacsony intenzitásuak lettek, az ausztrálok célja az volt, hogy minél kisebb veszteséggel tartsák zár alatt a jóval nagyobb japán haderőt. Ez a helyzet a háború végéig megmaradt.

ElőzményekSzerkesztés

A japánok 1942 februárjában foglalták el Új-Britanniát, miután lerohanták a kislétszámú ausztrál helyőrséget Rabaulban.[1] A japánok ezután hatalmas támaszponttá fejlesztették Rabault, amely fontos ellenőrzőpontja lett a térségnek. 1943 decemberében az amerikaiak a Cartwheel hadművelet részeként partra szálltak Arawénél és a Gloucester-foknál, és létfontosságú repülőtereket foglaltak el. Fő céljuk az Új-Britannia és Új-Guinea közötti tengeri átjáró ellenőrzése volt. A túlpartot a Huon-félszigeti offenzívával biztosították. A szövetségesek, habár korábban Rabaul invázióját tervezték, megelégedtek azzal, hogy a japán támaszpontot elszigeteljék. Ennek érdekében újabb kétéltű inváziókat hajtottak végre Új-Britannián: 1944 augusztusában biztosítottak Talasea környékét, majd az ausztrálok partra szálltak a Jacquinot-öbölben, és logisztikai bázist hoztak létre a további hadműveletek támogatására.[2][3]

ÖsszecsapásokSzerkesztés

 
Katonák az Open-öbölben

1945 első hónapjaiban a japánok több összecsapást provokáltak a Gazelle-félszigettől nyugatra, de az ausztrál járőrök visszaverték a támadásokat. Január közepén az ausztrálok, kihasználva a japánok meghátrálását, Ea Ea felé nyomultak az Open-öböl nyugati szélénél. A japánok visszavonultak a Turiu-folyóhoz, az öböl északi csücskéhez, ahol a mocsaras terület jó természetes védelmi lehetőséget biztosított. Az ausztrál előrenyomulás Watunál ért ideiglenesen véget.

Még decemberben az ausztrál haditengerészet egységei megkezdték a járőrözést a déli part mentén, a Wide-öböl felé. A hónap végén az ausztrál szárazföldi csapatok Cutarpból Sampun, a Wide-öböl déli vége felé nyomultak. A télen járőrbázist hoztak létre Milimben. Február 15-én a szövetséges légierő japán állásokat támadott a Kalai ültetvény északi részén. A japánok visszavonultak, ezt kihasználva az ausztrálok két nappal később elfoglalták a kamandrami kereskedőállomást. Február végén az ausztrálok Waitavalo felé haladtak a Kalai ültetvény felől. Tolnál az ausztrálok megtalálták az 1942-es japán invázió során meggyilkolt ausztrál katonák tömegsírját.[4][5][6][7]

A szövetségesek átkeltek a Wulwut-folyón, majd hat héten át súlyos harcokat folytattak a Sugi-hegyen található megerősített japán állásokért.[4][5] A legnagyobb csata a Bacon-hegyért folyt, amelyet március 18-án foglaltak el.[8] Március közepén két japán repülő bombákkal támadta a wulwut-i hidat.[9]

A háború végéigSzerkesztés

Az összecsapások után az ausztrálok nem nyomultak tovább, hanem védelemre rendezkedtek be, és a háború végéig sikerült elszigetelniük Rabault, ahol 93 ezer katona állomásozott.[10] A harcokban 53 ausztrál elesett, 140 megsebesült, 21 betegségben, balesetben hunyt el.[11] A japán veszteség 206 halott volt.[12]

FordításSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Battle of Wide Bay–Open Bay című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

JegyzetekSzerkesztés

  1. Wigmore (1957), pp. 392–441.
  2. Miller (1959), p. 272.
  3. Long (1963), pp. 241–245.
  4. a b Dennis et al (2008), p. 390.
  5. a b Rickard 2015.
  6. Long (1963), p. 256.
  7. Bradley (2012), p. 21.
  8. Grant (2016), p. 226.
  9. Long (1963), p. 260.
  10. Long (1963), p. 241.
  11. Keogh 1965, pp. 410–412.
  12. Long (1963), p. 252.

ForrásokSzerkesztés