Wolfgang Sawallisch
Wolfgang Sawallisch [ˌvɔlfɡaŋ zaˈvalɪʃ] (München, 1923. augusztus 26. – Grassau, 2013. február 22.) német karmester és zongoraművész volt. Legfőbb érdeme Wagner és Richard Strauss mellőzött műveinek újrafelfedezése.
Wolfgang Sawallisch | |
Született | 1923. augusztus 26.[1][2][3][4][5] München[6] |
Elhunyt | 2013. február 22. (89 évesen)[1][2][3][4][5] Grassau[7] |
Állampolgársága | német |
Foglalkozása |
|
Iskolái |
|
Kitüntetései |
|
Wolfgang Sawallisch aláírása | |
A Wikimédia Commons tartalmaz Wolfgang Sawallisch témájú médiaállományokat. | |
Sablon • Wikidata • Segítség |
Pályája
szerkesztésÉdesapja egy tűzkárbiztosítással foglalkozó cég vezetője volt.
Sawallisch szülővárosa zeneművészeti főiskoláján tanult, közben a második világháború alatt a német hadsereg katonájaként brit hadifogságba esett Olaszországban. Innen szabadulva olyan mesterek mellett tökéletesítette tudását mint Hans Rosbaud és Igor Markevich.
1947-ben Augsburgban kezdte karmesteri pályáját. 1949-ben Gerhard Seitz hegedűművésszel első díjat nyert a genfi szonátaversenyen. 1953-ban az akkori legfiatalabb német városi zeneigazgató lett Aachenben. Öt év múlva Wiesbadenben folytatta. 1957-ben Nyugat-Berlinben tárgyalt operai főzeneigazgatói állásról, de gázsiigényét elutasította a városi szenátus, ez a terve meghiúsult.
1960-tól valóságos álláshalmozásba kezdett. Főzeneigazgató lett a kölni Operában ('64-ig), tanár a helyi zeneakadémián, 1970-ig vezette a Bécsi Szimfonikusokat is. 1961-től 1973-ig a Hamburgi Filharmonikusoknak is karmestere volt. 1970 és '80 között a Suisse Romande Zenekar művészeti igazgatója volt.
1971-ben lett a müncheni Bajor Állami Opera főzeneigazgatója. Több mint húszéves vezetése idején számtalan elfeledett és kortárs német operát mutatott be. Az 1983-as Wagner-évben a szerző mind a tizenhárom operáját elvezényelte. Fontos tette volt Richard Strauss teljesen árnyékba borított kamarazenei életműve koncertsorozaton való bemutatása.
1993-ban a Philadelphiai Zenekar művészeti igazgatója lett.
1955-től (Edinburgh) vett részt fesztiválokon. 1957-ben debütált Bayreuthban (Trisztán és Izolda).
Zongoristaként megelégedett a dalkíséréssel (pl. Dietrich Fischer-Dieskau rendszeres partnere volt) és a kamarázással.
Szülőhazáján kívül nem tartották az élvonalba tartozó karmesternek; a hagyományos dirigensideál megtestesítője volt. Repertoárján szinte kizárólag német szerzők szerepeltek.
Diszkográfia
szerkesztésKönyvei
szerkesztés- Im Interesse der Deutlichkeit. Mein Leben mit der Musik (1988)
- Kontrapunkte (1993)
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ a b Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b Discogs (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 10.)
- ↑ Integrált katalógustár (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 30.)
- ↑ https://www.schumann-portal.de/Robert_Schumann_Prize_of_the_city_of_Zwickau.html, 2018. november 19.
Források
szerkesztés- Jungheinrich, Hans-Klaus: Die großen Dirigenten. Die wichtigsten Interpreten des 20. Jahrhunderts. 1. Aufl. Düsseldorf, 1986. ECON Taschenbuch Verlag. ISBN 3612100459