Főmenü megnyitása

Wolfgang Sawallisch

Wolfgang Sawallisch [ˌvɔlfɡaŋ zaˈvalɪʃ] (München, 1923. augusztus 26.Grassau, 2013. február 22.) német karmester és zongoraművész volt. Legfőbb érdeme Wagner és Richard Strauss mellőzött műveinek újrafelfedezése.

Wolfgang Sawallisch
WS - 11.12.1960 Hamburg.jpg
Született 1923. augusztus 26.[1][2][3][4][5][6]
München[7]
Elhunyt 2013. február 22. (89 évesen)[1][2][3][4][5][6]
Grassau[8]
Állampolgársága
Foglalkozása
Iskolái
  • Hochschule für Musik und Theater Hamburg
  • Richard-Strauss-Konservatorium München
Kitüntetései
  • Bajor Érdemrend
  • A Német Szövetségi Köztársaság Rendjének Nagykeresztje
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Díj
  • Osztrák Köztársaság Nagy Ezüst Érdemjele
  • Francia Köztársaság Becsületrendje
  • Az Olasz Köztársaság Érdemrendje
  • Művészetek és Irodalom Érdemrendje
  • Bavarian Maximilian Order for Science and Art (1984)
  • Bayerischer Poetentaler (1986)

Wolfgang Sawallisch aláírása
Wolfgang Sawallisch aláírása

Tartalomjegyzék

PályájaSzerkesztés

Édesapja egy tűzkárbiztosítással foglalkozó cég vezetője volt.

Sawallisch szülővárosa zeneművészeti főiskoláján tanult, közben a második világháború alatt a német hadsereg katonájaként brit hadifogságba esett Olaszországban. Innen szabadulva olyan mesterek mellett tökéletesítette tudását mint Hans Rosbaud és Igor Markevich.

1947-ben Augsburgban kezdte karmesteri pályáját. 1949-ben Gerhard Seitz hegedűművésszel első díjat nyert a genfi szonátaversenyen. 1953-ban az akkori legfiatalabb német városi zeneigazgató lett Aachenben. Öt év múlva Wiesbadenben folytatta. 1957-ben Nyugat-Berlinben tárgyalt operai főzeneigazgatói állásról, de gázsiigényét elutasította a városi szenátus, ez a terve meghiúsult.

1960-tól valóságos álláshalmozásba kezdett. Főzeneigazgató lett a kölni Operában ('64-ig), tanár a helyi zeneakadémián, 1970-ig vezette a Bécsi Szimfonikusokat is. 1961-től 1973-ig a Hamburgi Filharmonikusoknak is karmestere volt. 1970 és '80 között a Suisse Romande Zenekar művészeti igazgatója volt.

1971-ben lett a müncheni Bajor Állami Opera főzeneigazgatója. Több mint húszéves vezetése idején számtalan elfeledett és kortárs német operát mutatott be. Az 1983-as Wagner-évben a szerző mind a tizenhárom operáját elvezényelte. Fontos tette volt Richard Strauss teljesen árnyékba borított kamarazenei életműve koncertsorozaton való bemutatása.

1993-ban a Philadelphiai Zenekar művészeti igazgatója lett.

1955-től (Edinburgh) vett részt fesztiválokon. 1957-ben debütált Bayreuthban (Trisztán és Izolda).

Zongoristaként megelégedett a dalkíséréssel (pl. Dietrich Fischer-Dieskau rendszeres partnere volt) és a kamarázással.

Szülőhazáján kívül nem tartották az élvonalba tartozó karmesternek; a hagyományos dirigensideál megtestesítője volt. Repertoárján szinte kizárólag német szerzők szerepeltek.

DiszkográfiaSzerkesztés

KönyveiSzerkesztés

  • Im Interesse des Deutlichkeit. Mein Leben mit der Musik (1988)
  • Kontrapunkte (1993)

JegyzetekSzerkesztés

  1. ^ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
  2. ^ a b data.bnf.fr. (Hozzáférés: 2015. október 10.)
  3. ^ a b SNAC. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ^ a b Find a Grave. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ^ a b Discogs. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  6. ^ a b filmportal.de. (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  7. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 10.)
  8. Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. december 30.)

ForrásokSzerkesztés

  • Jungheinrich, Hans-Klaus: Die großen Dirigenten. Die wichtigsten Interpreten des 20. Jahrhunderts. 1. Aufl. Düsseldorf, 1986. ECON Taschenbuch Verlag. ISBN 3612100459

További információkSzerkesztés

  • [1] Alapítványa honlapja
  • [2] Peter Crimmins nekrológja newsworksön