Zelliger Ernő

(1892–1972) somorjai ügyvéd, közjegyző, polgármester
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. május 3.

Zelliger Ernő,[2] Zelliger Ernő Arnold Elemér (Pozsony, 1892. augusztus 23.[3]Budapest, 1972. december 6.)[4] somorjai ügyvéd, közjegyző, polgármester.

Zelliger Ernő
Született1892. augusztus 23.
Pozsony
Elhunyt1972. december 6. (80 évesen)[1]
Budapest
Állampolgársága
Foglalkozása
Tisztsége
  • párttitkár (1920-as évek – )
  • primator (1928–, Somorja)
Iskolái
SablonWikidataSegítség

Szülei Zelliger Arnold (1865–1953) pozsonyi igazgató, tanító és Zechmeister Erna (Ernestina; 1869–1953) voltak. Felesége 1921-től Ivánfi Ilona.

1902-től a pozsonyi katolikus főgimnáziumban tanult, ahol 1910-ben érettségizett,[5] s a Pásztéry-alapítványt is elnyerte. Osztálytársa volt többek között Házi Jenő (1892–1986) levéltáros és Käsmayer József (1891–1950) pap.[6] 1912-ben a Pozsonyi Királyi Jogakadémián vizsgázott.[7] 1915-ben a Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetemen jogtudományi doktori oklevelet szerzett.[8]

Somorján lett ügyvéd, majd 1924-ben a somorjai testgyakorlók szinielőadásában szerepelt.[9]

1928-tól Somorja városbírája lett.[10] Támogatta a Csallóközi Múzeum ügyét.[11] 1926 előtt már az Országos Keresztényszocialista Párt helyi,[12] majd az Egyesült Magyar Párt járási elnöke volt. 1936-tól a Somorja-uszori helyiérdekű vasút Rt. ügyvezető igazgatója.[13] 1937-ben jelen volt a somorjai evangélikus egyház első világháborúban elesettek emléktáblájának felavatásán.[14]

A Müncheni egyezményt követően 1938. október 3-án Somorja lakossága is kitűzte a magyar zászlókat és kokárdákat. Polgármesterként még a rend fenntartására és a törvények betartására intette a magyar lakosságot, s a csehszlovák hatóságokat is nyugalomra kérte.[15] 1939-től egyben somorjai királyi közjegyző volt.[16]

1945 novembere után Sopronban kirendelt helyettes közjegyző lett.[17]

A második világháború idején a dunaszerdahelyi 14-sek tartalékos hadnagya.[18] A somorjai önkéntes tűzoltótestület elnöke,[19] a Somorjai Testgyakorlók Körének tiszteletbeli elnöke volt.

1929-től a Somorja és Vidéke hetilap szerkesztője volt.[20]

Halálát tüdőgyulladás okozta. Felesége Bacsók Erzsébet volt, akivel 1944-ben kötött házasságot Somorján.

  1. halotti anyakönyvi bizonyítvány
  2. Néhol Zellinger
  3. familysearch.org
  4. Halálesete bejegyezve a Bp. XII. ker. állami halotti akv. 3431/1972. folyószáma alatt.
  5. Polikeit Károly 1910 (közli): A Pozsonyi Kir. Kath. Főgimnázium Értesítője az 1909/1910. iskolai évről. Pozsony.
  6. knihydominikani.sk
  7. Az Ujság 10/208, 19 (1912. szeptember 3.)
  8. A Budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem almanachja az 1914-1915. tanévre. Budapest, 133.
  9. PMH 3/75, 5 (1924. április 2.)
  10. Édes Enikő 2005: Šamorín v rokoch 1920-1945. In: Kapitoly z dejín mesta Šamorín. Šamorín, 194.
  11. Jankó Zoltán (szerk.): Csallóközi Muzeum. Pozsony, 92-94.
  12. Prágai Magyar Hírlap 7/98, 4 (1928. április 27.); 10/101, 12 (1931. május 3.)
  13. PMH 15/69, 15 (1936. március 22.)
  14. PMH 16/132, 5 (1937. június 12.)
  15. Simon Attila 2010: Egy rövid esztendő krónikája. Somorja, 191, 295-296.
  16. MTI Napi Hírek 1939. május 2.
  17. Rádonyi Dénes 2013: A polgári közjegyzőség gyökerei Sopronban (1875-1949). Közjegyzők Közlönye 60/3, 37.
  18. Honvédségi Közlöny 52/27, 298 (1940. szeptember 16.)
  19. Prágai Magyar Hirlap 17/204, 5 (1938. szeptember 7.)
  20. PMH 8/81, 8 (1929. április 9.); Fónod Zoltán (főszerk): A cseh/szlovákiai magyar irodalom lexikona 1918-2004. 366.