Főmenü megnyitása

Zsélyi Aladár

gépészmérnök, repülőgép-tervező, pilóta

Zsélyi Aladár (Koch Aladár)[1] (Csalár, 1883. december 12.Budapest, 1914. július 1.) magyar gépészmérnök, repülőgép-tervező.

Zsélyi Aladár
Zsélyi Aladár
Zsélyi Aladár
Született Koch Aladár
1883. december 12.
Csalár
Elhunyt 1914. július 1. (30 évesen)
Budapest
Állampolgársága magyar
Foglalkozása
Iskolái Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (1901–)
Halál okaTetanusz
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsélyi Aladár témájú médiaállományokat.
Zsélyi féle gázturbina
Zsélyi Aladár repülőgépének a pilótaülésében
Zsélyi Aladár síremléke a csalári temetőben
A Zsélyi II repülőgép makettje a Közlekedési Múzeumban

Tartalomjegyzék

ÉletpályájaSzerkesztés

Az egykor Nógrád megyéhez, ma Szlovákiához tartozó Csaláron született. Középiskoláit Losoncon végezte, majd 1901-ben beiratkozott a királyi József Műegyetem gépészmérnöki szakára. Már egyetemi évei alatt foglalkoztatta a repülés, főként annak műszaki kérdései. Blériot 1909-es budapesti bemutatója akkora hatással volt rá, hogy hamarosan saját repülőgép tervezésébe kezdett. Gépénél több, korát megelőző konstrukciós megoldást alkalmazott. Ő alkalmazott először olyan kormányszerkezetet, amellyel a repülőgép valamennyi irányban irányítható volt. Nevéhez fűződik a rugózó futómű, valamint a kerekek közé szerelt biztonsági csúszótalp is. Tervezett egy 30 LE-s motorral felszerelt hidroplánt is, melyet a Dunán akart kipróbálni.

Magyarországon elsőként kezdett el foglalkozni a gázturbinákkal, amelynek a repülésben való alkalmazásához nagy reményeket fűzött. Jelentős tudományos és publikációs tevékenységet fejtett ki, ő volt a magyar repülési szakirodalom megalapítója. 1912. októberében "A nagy aeroplánok kérdése" című munkájában egy 34 személyes utasszállító repülőgép ötletét mutatta be. A tudományos tevékenysége és a repülőgép-építés mellett repült is, saját tervezésű gépeit többnyire ő vezette. Repülőgépeinek építését mérnöki számítások alapján végezte.

Első repülőgépe a Zsélyi I. volt, amellyel 1910 februárjában kezdődtek el a próbák. A zongorahúrokkal merevített, 7 méteres fesztávolságú, 150 kg tömegű, egyfedelű gépbe 30 LE-s francia "Darraque" motort épített, légcsavarja magyar gyártmányú volt. A Zsélyi I. 1910. március 15-én emelkedett először a levegőbe. Rövid idő múlva összetört, majd Zsélyi II. néven újjáépítette. Repülőgépeinek építésében és azok berepülésében részt vett Kvasz András is.

Az 1910. május 26–27-én megrendezett pilóta-versenyen Zsélyi megnyerte az első két díjat. Hamarosan már 18 km-t tett meg gépével, amely a maga idejében jelentős teljesítménynek számított. 1913 márciusától június 16-áig a bécsújhelyi repülőiskolában tanult, ahol sikeres pilótavizsgát tett. Ugyanebben az évben megépítette harmadik repülőgépét, a Zsélyi III.-at, amelyhez már állami támogatást is kapott. Ezzel a géppel az akkor általános 90–100 km/h-s sebességgel szemben 170 km/h-s csúcssebességet ért el.

A rosszul látó Zsélyi Aladár gyakran szenvedett balesetet repülőgépeivel, de ezek közül csak kettő volt súlyos. Először 1910. június 1-jén zuhant le. Ekkor kirepült az összetört repülőgépből. A karja kificamodott, és súlyos agyrázkódást szenvedett. A balesetet követően több mint egy hónapig kórházban volt. Felépülése után azonban folytatta repülési kísérleteit. 1914. április 15-én repülőgépének motorja meghibásodott, az alacsony sebesség miatt a gép átesett és lezuhant. A balesetben a jobb alkarján nyílt törést szenvedett. A seb elfertőződött, tetanusz mérgezést szenvedett. Két héttel később, 1914. július 1-jén meghalt. Sírja[2] a Losonc melletti Csalár temetőjében, szülei sírja mellett található. Emlékét a Budapest XVI. kerületében, a mátyásföldi repülőtér közelében lévő, róla elnevezett utca is őrzi.

MűveiSzerkesztés

  • A repülőgéptechnika alapelvei (Budapest, 1909);
  • Prinzipien der Flugtechnik (Rostock, 1910);
  • Mechanika (Budapest, 1911);
  • A nagy aeroplánok kérdése (Melczer Tiborral, Budapest, 1912);
  • A gázturbina, kísérletek az új hőerőgép megalkotására (Budapest, 1913, németül: Berlin, 1913).
  • A magyar aviatika hőskora (Bp., 1936);

IrodalomSzerkesztés

  • M. P.: Zsélyi Aladár (Magyar Mérnök- és Építész-Egylet Közlönye, 1910);
  • Zsélyi Aladár (Vállalkozók Lapja, 1910. 22. szám)
  • A magyar aviatika hőskora (Budapest, 1936);
  • Brodszky Dezső: A gázturbina magyar úttörői (Járművek és mezőgazdasági gépek, 1955. 6. szám)
  • Vajda Pál: Nagy magyar feltalálók (Budapest, 1958).
  • Dalia László: Repülő emberek, Sportpropaganda Vállalat, Budapest, 1987, ISBN 963-7543-83-X
  • Magyar tudóslexikon A-tól Zs-ig. Főszerk. Nagy Ferenc. Budapest: Better; MTESZ; OMIKK. 1997. 898. o. ISBN 963-85433-5-3
  • Haraszti Mária: Magyar Ikarosz, Zsélyi Aladár élete és munkássága. Bratislava AB-ART kiadó 1998. ISBN 80-88763-66-5

JegyzetekSzerkesztés

  1. Hármashatárhegy Alapítvány
  2. A két világháború között jeltelenné vált sírját a losonci sportrepülőtér parancsnoka, Miroslav Mihály kutatta fel, és saját költségén sírkövet és emléktáblát emeltetett fölé.

Külső hivatkozásokSzerkesztés