Zsengellér István

Zsengellér István (Cegléd, 1931. október 18. – 2022. november 15. vagy előtte) magyar vegyészmérnök, 1975–1980 között nehézipariminiszter-helyettes, 1981-től 1991 októberéig az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt vezérigazgatója volt.

Zsengellér István
Született	1931. október 18. Cegléd
Elhunyt	2022. november (91 évesen)
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	vegyészmérnök
Iskolái	Kossuth Lajos Gimnázium (–1950) Veszprémi Vegyipari Egyetem (1950–1954)
Kitüntetései	Eötvös Loránd-díj (1988)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Cegléden, a Kossuth Lajos Gimnáziumban érettségizett 1950-ben. Ezt követően a Veszprémi Vegyipari Egyetemen tanult, ahol 1954-ben szerzett vegyészmérnöki diplomát. Szolnokon, a Tiszamenti Vegyiműveknél kezdett el dolgozni. Később a kénsavgyár üzemvezetője lett. Részt vett a gyár fejlesztésében, részese volt a Vegyiművek műtrágya gyárának, mosószer üzemének, a polifoszfát- és fluorsó-üzemének a kiépítésében. Később a Tiszamenti Vegyiművek főmérnöke lett, ezt a beosztást 1967-ig töltötte be. Közben, 1959–1961 között a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen elvégezte a mérnök-közgazdász szakot.

1967-ben kinevezték a vegyi szál gyártásával foglalkozó nyergesújfalui Magyar Viscosa Gyár (ma: Zoltek Zrt.) vezérigazgatójává.

1975-ben Szekér Gyula minisztersége idején nehézipariminiszter-helyettessé nevezték ki. Miniszterhelyettesként a magyar szénhidrogén-ipart és egyes nagy vegyi üzemeket felügyelte. Miniszter-helyettesi posztját 1980 végéig töltötte be.

1981. január 1-jétől kinevezték a Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt (OKGT) vezérigazgatójának, e poszton Bán Ákost követte. Ipari vezetőként szerepe volt az Adria-kőolajvezeték, majd később a százhalombattai katalitikus krakküzem elindításában.

1975-től 1990-ig vezetője volt a vezetékes földgázellátás fejlesztését koordináló tárcaközi bizottságnak.

1985-től 1987-ig az Általános Vállalkozási Bank igazgatóságának tagja, majd elnöke, 1987-től 1991-ig a Budapest Bank igazgatóságának tagja volt.

1987-től 2010-ig volt tagja a Pénzügykutató Rt., majd Zrt igazgatóságának.

1994–1995-ben a MOL Rt igazgatóságának tagja, és az igazgatóság elnökhelyettese volt..

1991-től 2008-ig külső szakértő-tanácsadója volt a Paribas, illetve a BNP Paribas Hungária Banknak.

Kitüntetései

• Munka Érdemrend arany fokozata (1979)
• Wahlner Aladár-emlékérem (1986)
• Eötvös Loránd-díj (1988)

Források

• Horváth Róbert (szerk.): Beszélgetések az olajiparról, II. kötet, a Magyar Olajipari Múzeum Közleményei 10., Zalaegerszeg, 1999, ISBN 963 039069 8, pp. 107–134.