Álarcos tangara

Az álarcos tangara (Schistochlamys melanopis) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a tangarafélék (Thraupidae) családjába tartozó faj.[1][2]

Infobox info icon.svg
Álarcos tangara
Black-faced Tanager RWD2.jpg
Természetvédelmi státusz
Nem fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon blank.svg Status iucn LC icon.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Tangarafélék (Thraupidae)
Nem: Schistochlamys
Faj: S. melanopis
Tudományos név
Schistochlamys melanopis
(Latham, 1790)
Elterjedés
Schistochlamys melanopis map.svg
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Álarcos tangara témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Álarcos tangara témájú kategóriát.

RendszerezéseSzerkesztés

A fajt John Latham angol ornitológus írták le 1790-ben, a Tanagra (a későbbi Tangara) nembe Tanagra melanopis néven.[3]

AlfajaiSzerkesztés

  • Schistochlamys melanopis amazonica Zimmer, 1947
  • Schistochlamys melanopis aterrima Todd, 1912
  • Schistochlamys melanopis grisea Cory, 1916
  • Schistochlamys melanopis melanopis (Latham, 1790)
  • Schistochlamys melanopis olivina (P. L. Sclater, 1865)[2]

ElőfordulásaSzerkesztés

Dél-Amerikában, Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Francia Guyana, Guyana, Paraguay, Peru, Suriname és Venezuela területén honos. Vonuló faj.

Természetes élőhelye i aszubtrópusi és trópusi síkvidéki bokrosok és száraz szavannák, valamint szántok és erősen leromlott egykori erdők.[4]

MegjelenéseSzerkesztés

Átlagos testhossza 18 centiméter, testtömege 29-40 gramm.[5] Tollazata kékesszürke, feje és torka fekete.

ÉletmódjaSzerkesztés

Párban, vagy kisebb csapatban keresgéli magvakból, bogyókból és rovarokból álló táplálékát.[6]

SzaporodásaSzerkesztés

Az aljnövényzetbe készíti fészkét.[6]

Természetvédelmi helyzeteSzerkesztés

Az elterjedési területe rendkívül nagy, egyedszáma pedig stabil. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös listáján nem fenyegetett fajként szerepel.[4]

JegyzetekSzerkesztés

  1. A Jboyd.net rendszerbesorolása. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  2. a b A taxon adatlapja az ITIS adatbázisában. Integrated Taxonomic Information System. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  3. Hand Books the Birds. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  4. a b A faj adatlapja a BirdLife International oldalán. (Hozzáférés: 2019. október 20.)
  5. Oiseaux.net. (Hozzáférés: 2017. március 11.)
  6. a b A világ madarai. Budapest: Panem Kft (1994). ISBN 963 545 006 0 

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés