Ócsad
Ócsad (szlovákul Oščadnica) község Szlovákiában, a Zsolnai kerületben, a Csacai járásban.
| Ócsad (Oščadnica) | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Szlovákia |
| Kerület | Zsolnai |
| Járás | Csacai |
| Rang | község |
| Első írásos említés | 1712 |
| Polgármester | Marián Plevko |
| Irányítószám | 023 01 |
| Körzethívószám | 041 |
| Forgalmi rendszám | CA |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 5736 fő (2021. jan. 1.)[1] |
| Népsűrűség | 96 fő/km² |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 463 m |
| Terület | 58,63 km² |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 49° 26′ 15″, k. h. 18° 53′ 08″Koordináták: é. sz. 49° 26′ 15″, k. h. 18° 53′ 08″ | |
| Ócsad weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Ócsad témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
| Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info | |
Fekvése szerkesztés
Csacától 8 km-re keletre, az Ócsadi-patak mellett fekszik.
Története szerkesztés
Az 1712-ben alapított falu eredetileg oláh település a Beszkidekben. Első írásos említése is ebből az évből származik, amikor „Oscsadnicza” alakban szerepel. A budatíni, később a sztrecsnói uradalom része volt. 1720-ban 3 malom és 45 adózó háztartás állt a településen. 1784-ben 254 házában, 391 családban 1929 lakos élt.
A 18. század végén Vályi András így ír róla: „OSZADNICZA. Trencsén Várm. itten hajdan számos tolvajok vóltak, ’s panaszolkodik Bél Mátyás, hogy midőn 1704dikben itten útazott vólna, miattok elég félelmet szenvedett”.[2]
1828-ban 306 háza és 2987 lakosa volt, akik állattartással és faáru készítéssel foglalkoztak.
Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Oszednicza, tót falu, Trencsén vmegyében, ut. p. Csácsához egy óra a Magura hegye alatt, közel a gallicziai határszélhez. Határa nagy, de sovány. Lakosai többnyire faeszközök készitéséből, továbbá tehén és juhtartásból élősködnek. Számlál 2039 kath., 3 zsidót; van tulajdon paroch. temploma. F. u. h. Eszterházy.”[3]
A trianoni békéig Trencsén vármegye Csacai járásához tartozott.
1918 után a mezőgazdaság lett a fő megélhetési forrás. A faluban öt vízifűrész-telep és két vízimalom működött.
Népessége szerkesztés
1910-ben 3090, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.
2001-ben 5554 lakosából 5471 szlovák volt.
2011-ben 5628 lakosából 5460 szlovák volt.
Neves személyek szerkesztés
- Itt született 1867-ben Mittuch József plébános.
- Itt szolgált Jozef Tiso pap, elnök.
Nevezetességei szerkesztés
- Kegykápolnáját 1946-ban építették hálából azért, hogy a második világháborúban a falu megmenekült a pusztulástól.
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1804-ben épült a régi fatemplom helyén, 1940-ben átépítették.
- Emeletes kastélyát 1910 és 1913 között birtokosa, a porosz származású gróf Ballestrem építtette. Festői park övezi. Ma a csacai Kiszucai Galéria a birtokosa.
- A faluban a népi építészet számos szép példája látható.
Jegyzetek szerkesztés
- ↑ The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
- ↑ Vályi András: Magyar országnak leírása | Országleírások | Kézikönyvtár (magyar nyelven). www.arcanum.com. (Hozzáférés: 2024. március 11.)
- ↑ Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.
