Főmenü megnyitása

Az örvös szajkó (Platylophus galericulatus) a madarak osztályának verébalakúak (Passeriformes) rendjébe és a gébicsfélék (Laniidae) családjába tartozó Platylophus nem egyetlen faja.

Infobox info icon.svg
Örvös szajkó
Haubenhäher1.jpg
Természetvédelmi státusz
Mérsékelten fenyegetett
Status iucn EX icon blank.svg Status iucn EW icon blank.svg Status iucn CR icon blank.svg Status iucn EN icon blank.svg Status iucn VU icon blank.svg Status iucn NT icon.svg Status iucn LC icon blank.svg
Rendszertani besorolás
Ország: Állatok (Animalia)
Törzs: Gerinchúrosok (Chordata)
Altörzs: Gerincesek (Vertebrata)
Osztály: Madarak (Aves)
Rend: Verébalakúak (Passeriformes)
Család: Gébicsfélék (Laniidae)
Nem: Platylophus
Swainson, 1832
Faj: P. galericulatus
Tudományos név
Platylophus galericulatus
(Cuvier, 1817)
Hivatkozások
Wikifajok

A Wikifajok tartalmaz Örvös szajkó témájú rendszertani információt.

Commons

A Wikimédia Commons tartalmaz Örvös szajkó témájú médiaállományokat és Örvös szajkó témájú kategóriát.

Platylophus galericulatus-20030823.jpg

Tartalomjegyzék

RendszerezésSzerkesztés

Besorolásuk vitatott, egyes rendszerezők a varjúfélék családjába (Corvidae) sorolják.

ElőfordulásaSzerkesztés

Az örvös szajkó síkvidéki és alacsony hegyvidéki trópusi esőerdőkben él Délkelet-Ázsiában, Thaiföld délnyugati részétől Jáva szigetéig és Borneóig.

AlfajaiSzerkesztés

  • Platylophus galericulatus galericulatus
  • Platylophus galericulatus ardesiacus
  • Platylophus galericulatus coronatus
  • Platylophus galericulatus lemprieri

MegjelenéseSzerkesztés

A 33 centiméter hosszú örvös szajkó fehér nyakfoltját kivéve sötét színű madár. Tollazatának színe a vöröses barnától egészen a feketéig terjed. Jellegzetes bélyege a hosszú, felálló bóbitája, mely alapvetően két, zászlójával előre néző, meghosszabbodott tollból áll. Bóbitáját fel és le tudja ereszteni, melyet gyakran meg is tesz, ha ingerült.

ÉletmódjaSzerkesztés

Párban vagy kis csapatban él. Igen lármás faj, harsányan kelepel, fütyül, miközben bóbitáját fel-le mozgatja. Nagyobb rovarokkal – így svábbogarakkal, darazsakkal – táplálkozik. Táplálékát az erdő lombkoronaszintjében keresi. Az embertől és a nagyobb emlősöktől nem tart. A fészkelési időszakban különösen agresszívek, az egész csapat ráveti magát a betolakodóra és elkergetik azt, akár egy embert is elűznek fészkük közeléből.

SzaporodásaSzerkesztés

Fészkét fákra gallyakból építi. Fészekalja 1-2 tojásból áll.

ForrásokSzerkesztés

Ez a szócikk részben vagy egészben a Haubenhäher című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Külső hivatkozásokSzerkesztés