Főmenü megnyitása

Ötvös Béla (Komádi, 1888. augusztus 2.Nagyvárad, 1970. október 21.) magyar író, hírlapíró, szerkesztő, lapkiadó.

Ötvös Béla
Született 1888. augusztus 2.
Komádi
Elhunyt 1970. október 21. (82 évesen)
Nagyvárad
Nemzetisége magyar
Foglalkozása író,
hírlapíró,
szerkesztő,
lapkiadó

ÉletútjaSzerkesztés

Középiskolai tanulmányait Budapesten és Nagyváradon végezte (1906), s újságírói pályára lépett. Budapesti és debreceni lapok külső munkatársaként közölt riportjaival vonta magára Fehér Dezső figyelmét, aki a Nagyváradi Naplóhoz szerződtette (1912).

1914 júliusában a nagyváradi úgynevezett Jégpincében R. Rónai Károly, a Szabadság helyettes szerkesztője pisztoly- és kardpárbajt vívott Antal Sándorral, a Nagyváradi Napló felelős szerkesztőjével, továbbá Zoltán Jenővel és Ötvös Bélával, a Nagyváradi Napló munkatársával. R. Rónai először pisztolypárbajt vívott Antal Sándorral, ez sebesülés nélkül végződött, majd kardpárbajban megsebesítette Zoltán Jenőt a karján, végül pedig pisztolypárbaja volt Ötvös Bélával 25 lépés távolságról kétszeri golyóváltással és amikor ebben egyik fél sem sérült meg, kardpárbajt vívtak a felek lovassági karddal bandázs nélkül, mely során Ötvös oly veszedelmes vágást kapott az arcára, hogy a párbaj után kórházba kellett szállítani. A párbaj oka összeszólalkozás volt.[1]

Az I. világháború négyévi frontszolgálata után rokkantan került haza, a Nagyváradi Napló főszerkesztő-helyettese volt 1920-ig, majd Hétfői Lap címmel lapot indított, melyből a Magyar Hírlap c. politikai napilap alakult. Megszűnte (1922) után a kolozsvári Keleti Újság helyi szerkesztője (1923-34), s 1936-tól az Ellenzék munkatársa volt. Közben új lapokkal próbálkozott, így Vasárnapi Lapok címmel képes társadalmi folyóiratot adott ki (1934-35). A II. világháború alatt a Gestapo elhurcolta. Hazatérve a kolozsvári Erdély, majd Igazság nagyváradi tudósítója volt 1954-ben történt nyugdíjazásáig.

MunkásságaSzerkesztés

Már diákéveiben jelentkezett tudósításaival a Nagyvárad c. napilapban. Saját kiadásában megjelentetett Május c. elbeszéléskötetével irodalmi sikert ért el. Az ő tollából jelent meg a Nagyváradi Napló hasábjain forrásértékű tudósítás a kommün nagyváradi időszakáról és a város román megszállásáról 1919-ben. Ugyanitt jelent meg beszámolója a geszti sírboltnál lefolyt első Tisza István-emlékünnepélyről. Munkatársa, majd szerkesztője a Bihar megye és Nagyvárad kultúrtörténete és öregdiákjainak emlékkönyve c. kötetnek (1934-37). A deportált nagyváradi zsidók visszaemlékezéseiből szerkesztett műve (Porrá és hamuvá...), újságírói működésének krónikája (Ködön át) és egy első világháborús hadifogolyregénye (Fehér bestia) kéziratban maradt. Ady-emlékeit is csak 25 évvel halála után adták ki. Ezekből még életében Kovalovszky Miklós is közölt az Emlékezések Ady Endréről c. dokumentumgyűjteményében (Budapest, 1961-74).

KöteteiSzerkesztés

  • Május (elbeszélések, Debrecen 1909); Krónikák könyve (Kolozsvár, 1920);
  • "... és megbüntetem hetedíziglen" (történelmi regény, Nagyvárad, 1938, újra kiadva uo. 1940);
  • Megidézett múlt (Ady-emlékek. Nagyvárad, 1994).

JegyzetekSzerkesztés

  1. Pécsi Napló, 1914. július 17.

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés