Ünőmező

Ünőmező falu Romániában, Máramaros megyében.

Ünőmező (Inău)
Közigazgatás
Ország	Románia
Történelmi régió	Máramaros
Fejlesztési régió	Északnyugat-romániai fejlesztési régió
Megye	Máramaros
Rang	falu
Községközpont	Magyarlápos város
Irányítószám	435609
SIRUTA-kód	106915
Népesség
Népesség	211 fő (2021. dec. 1.)
Magyar lakosság	-
Földrajzi adatok
Időzóna	EET, UTC+2
Elhelyezkedése
é. sz. 47° 31′ 02″, k. h. 23° 49′ 29″47.517334, 23.824834
A Wikimédia Commons tartalmaz Ünőmező témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Fekvése

Máramaros megyében, Borkúttól északra fekvő település.

Nevének eredete

Nevét az ünők (tehenek) után kapta, amelyeknek valamikor e helyen legelője volt.

Története

Ünőmező nevét az oklevelek 1584-ben említették először Ewneömezeő néven, majd 1589-ben Wneőpataka, 1615-ben Ünőmezeő néven volt említve, s valószínűleg 1553 és 1584 között keletkezett, s Magyarláposhoz tartozott.

1584-ben Báthory Kristóf, majd Báthory Zsigmond lakosainak a harmincad fizetése alól felmentést adott szűk, terméktelen területű földjeik és nagy szegénységük miatt. 1610-ben Sövényfalvi Nagy Dániel birtoka volt, aki Ünőmezőt Wass György özvegyének Erdélyi Katalinnak adta el. 1627-ben Bethlen Gábor Wass Jánost és Györgyöt e birtokukban megerősítette. 1656-ban II. Rákóczi György az ekkor Szamosújvárhoz tartozó birtokot Nagymegyeri Keresztesi Ferencnek és nejének Béldy Katalinnak adta zálogba. 1675-ben Nagymegyeri Keresztesi Sámuel volt Ünőmező földesura.

1717-ben a Nagymegyeri Keresztesi család tagjai osztozkodtak a birtokon. 1727-ben Keresztesi Sámuel kapta meg, majd a család magvaszakadtával 1729-ben a család leányága kapta meg. 1739-ben több birtokosa volt: Jósika Dániel és Mózes, Bánffy Dénes, Szilvási Boldizsár, Koncz Gábor fia György, Lészay István neje Keczely Dóra, özv. Toroczkai Péterné Keczeli Borbála, Olasz Ferenc és Bacsai Ferenc. 1749-ben gróf Bethlen Samu, gróf Bánffy Dénes, báró Jósika Mózes, Gyulai János, Bethlen Zsuzsánna, Szilvási Boldizsár özvegye, Barcsay Ferenc, azonban még ez évben a kincstár a Keresztesi lány utódaitól kiváltotta és Magyarláposhoz csatolta. 1769-ben Bethlen Gábor kapta adományba, ki azt Naláczi Sárának Barcsai György özvegyének adta, akitől Barcsay Ágnesre, gróf Bánffy Dénesnére, majd annak leányára, Ágnesre szállt. 1786-ban özvegy gróf Eszterházy Jánosné gróf Bánffy Ágnes birtoka volt.

1820-ban gróf Eszterházy Jánosé, 1898-ban pedig gróf Eszterházi István birtoka volt. Az 1800-as évek végén a falu lakosai állattenyésztésből éltek.

A trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Magyarláposi járásához tartozott.

Nevezetességek

• Görög keleti temploma fából épült, s 1804 körül hozták Ünőmezőre a Nagybánya melletti Rusz faluból. 1820-ban szentelték fel Mihály és Gábor arkangyalok tiszteletére.

Források

• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VII.: A vármegye községeinek részletes története (Tők–Zsugásztra). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.