Ütő Lajos

erdélyi magyar unitárius lelkész-esperes, egyházi író
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2021. április 14.

Ütő Lajos (Küküllődombó, 1885. augusztus 20.Székelykeresztúr, 1977. július 1.) erdélyi magyar unitárius lelkész-esperes, egyházi író, lapszerkesztő.

Ütő Lajos
Született1885. augusztus 20.
Küküllődombó
Elhunyt1977. július 1. (91 évesen)
Székelykeresztúr
Nemzetiségemagyar
Foglalkozásalelkész-esperes,
egyházi író,
lapszerkesztő
SablonWikidataSegítség

Életútja

szerkesztés

Középiskoláit Tordán, majd Kolozsváron az Unitárius Főgimnáziumban folytatta. Itt érettségizett 1904-ben; lelkészi oklevelet ugyanitt, az unitárius teológián szerzett, 1908-ban. 1908–10 között Tordán volt segédlelkész, ekkor szülőfaluja papjának választotta, itt szolgált 1924-ig. 1924–től Székely­keresztúr lelkésze majd esperese is volt 1953-ban bekövetkezett nyugdíjazásáig.

Széles körű egyházi irodalmi munkásságot folytatott. 1910-től írásait rendszeresen közölte a dicsőszentmártoni Vármegyei Híradó, a Család és Iskola, Egyháztársadalom, Unitárius Egyház, Unitárius Közlöny, Unitárius Szószék. 1912-ben társszerkesztője volt az Egyháztársadalom c. lapnak, 1927-től 1939-ig szerkesztette az Unitárius Egyházat.

  • Az Úr így akarta (kisregény, Dicsőszentmárton 1914)
  • Imakönyv bevonult katonák részére (Dicsőszentmárton, 1914)
  • „Erős várunk nékünk az Isten” (imakönyv, Dicsőszentmárton, 1914)
  • Ézsau és Jákob (társadalmi regény, Dicsőszentmárton, 1915)
  • Megnyilatkozásunk helye (úrvacsora-­osztási ágendák, Székelykeresztúr, 1926)
  • Myrtusok között. Esketési beszédek (Székelykeresztúr, 1927)
  • Bölcső mellett (keresztelési beszédek, Székelykeresztúr, 1928)
  • Nébó hegyén. Temetési beszédek (Székelykeresztúr, 1936)

További információk

szerkesztés
  • Nekrológ. Keresztény Magvető, 1977/4.
  • Ütő Lajos. Unitárius Élet, 1977/3.

Kapcsolódó szócikkek

szerkesztés