İznik (latinul Nicea, görögül Nikaia) Törökország nyugati felén, Bursa tartományban fekszik, az azonos nevű körzet központja. Neve az ókori niceai zsinat és kerámiája miatt ismert világszerte. Műemlékekben gazdag, csendes, hangulatos kisváros. A körzet lakossága 2008-ban 44 524 fő volt, a városé pedig 22 170 fő.

A helyszín szerepel az UNESCO világörökségi javaslati listáján
İznik
Az izniki Zöld mecset (Yeşil camıı)
Az izniki Zöld mecset (Yeşil camıı)
Közigazgatás
Ország Törökország
RégióMárvány-tengeri
TartományBursa
Rangváros
PolgármesterKadri Eryılmaz
Irányítószám16860[1]
Körzethívószám+90 224
Testvérvárosok
Lista
Népesség
Teljes népesség44 236 fő (2022)
Körzet népessége44 524 fő[2]
Népsűrűség59 fő/km²
Földrajzi adatok
Terület753 km²
IdőzónaEET, UTC+2
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 40° 25′ 44″, k. h. 29° 43′ 10″40.428889°N 29.719444°EKoordináták: é. sz. 40° 25′ 44″, k. h. 29° 43′ 10″40.428889°N 29.719444°E
İznik weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz İznik témájú médiaállományokat.

Története

szerkesztés

İznik városát i. e. 2500 körül alapították. Ancore vagy Helicore volt az eredeti neve. Nagy Sándor halála után Antogoneia lett a neve az akkori uralkodója után. 325-ben és 787-ben tartották két híres zsinatát. Az előbbi volt az, amelyik gyakorlatilag kidolgozta a ma vallott alapvető keresztény hitnézeteket. A keresztes háborúkban többször is visszafoglalták, de 1331-ben végleg az Oszmán Birodalom részévé vált. A 17. században a kerámiakészítés egyik fellegvára.

Fajanszgyártása

szerkesztés

Iznik és Kütahya – ezt a két törökországi várost a mai napig összeköti az, hogy mindkét település az elmúlt századokban is világhírű volt fajansztermékeiről. A fajansz – a porcelánhoz hasonlóan – fehér színű, kemény, rendkívül finom, homogén anyagú. Előállításához megfelelő alapanyagra és magas szintű technológia ismeretére volt szükség. Írott és régészeti adatok alapján tudjuk, hogy az izniki fajanszművesség a 15. század közepén alakult ki, a szultáni művészeti műhely (nakkashane) támogatásával. A régészeti ásatások során Iznikben feltártak több 15–17. században működő kerámiaégető kemencét, és bennük, illetve a környezetükben rengeteg helyi készítményt. A 17. században a fajanszművesség központja áttevődött Kütahyába, de Iznikben is tovább működtek a műhelyek. Az izniki történeti fajanszgyártásra a legutolsó adatunk egy sírkő: a fajanszmesterek vezetőjének sírköve 1680-ból.[3]

„Az izniki csempék a Magyar Nemzeti Múzeumban is kiállításra kerültek, s az ez alkalomra készült ismertetőben így írnak: Ezen művészetek többsége az Oszmán Birodalom fénykorában (XVI.-XVIII. sz.) teljesedett ki. A török múzeumokban található tárgyak ennek fényes bizonyítékai: a finoman színezett Iznik csempék, kecses isztambuli üveg virágvázák és vizes kancsók, faragott fából készült mecsetajtók, ragyogó színes iniciálékkal díszített Koránok, ékszerek és fényűző ruhák…”[4]

Izniki csempe díszít sok középületet és mecsetet a világban. Ezek közé tartozik a berlini Sehitlik mecset.

Látnivalói

szerkesztés

A városközpontban, a körforgalom közelében áll az antik Aja Szófia templom romegyüttese. A közelében találjuk az oszmán-kori Cselebi mecsetet. A városfalak több ponton épen maradtak, a városkapuk közül érdemes felkeresni a Lefke nevezetűt. Fajanszmúzeuma és a közeli Zöld mecset is fontos turisztikai célpont, akárcsak az izniki tópart, ahol még ma is áll az ókori amfiteátrum maradványa. 2014-ben egy 1500 éves bazilika romjaira bukkantak az Iznik-tóban.[5]

  1. İznik postai irányítószáma[halott link]
  2. Török Statisztikai Hivatal, 2008. Ld. fentebb.
  3. ELTE BTK Történelem Szakos Portál[halott link]
  4. Néprajzi Múzeum - Archívum. [2008. március 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2008. március 12.)
  5. Tó mélyén találták meg a középkori bazilikát. Múlt-kor.hu. 2014. január 30.