Őry Károly

(1898–1946) asztalos, pártmunkás
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. február 9.

Őry Károly, néhol Őri (Újnéppuszta, 1898. március 3.Tobolszk, 1946. február 2.) asztalos, pártmunkás.

Édesapja, Őri László uradalmi bognármester volt, anyja Horváth Anna, vallása római katolikus, később felekezet nélküli.[1] Az elemi iskola osztályait Csapiban, Pölöskefőn, Gyótapusztán, Bocskán, illetve Magyarszerdahelyen járta ki, majd Szepetneken kitanulta az asztalosmesterséget. 1915-ben a famunkások szakszervezetébe, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba lépett be, a világháború idején a déli fronton harcolt, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a cseh fronton, továbbá a murai demarkációs vonalon szolgált. A kommün összeomlása után Bécsbe menekült, 1923-ban tért vissza hazájába, s a Kommunisták Magyarországi Pártja újjászervezésén dolgozott. A famunkások szakszervezete vezetőségi tagja lett, s 1925 nyarán részt vett a KMP első kongresszusán Bécsben, itt a KB tagja lett, továbbá a magyarországi pártügyek irányítására létrehozott háromtagú titkárságnak is. 1925. szeptember 22-én azonban Magyarországon lefogták, s az első Rákosi-perben négy év fegyházbüntetésre ítélték. 1929 karácsonyán engedték el, ekkor már súlyos beteg volt, így a Szovjetunióba ment gyógykezelésre, végül Moszkvában letelepedett. 1937-ben az illegális KMP kizárta soraiból, 1941-ben Tyumenybe, majd Tobolszkba száműzték, ahol a börtönben szerzett betegségébe belehalt.

  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
  • Őry Károly. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. május 15.

További információk

szerkesztés
  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.

Levéltári anyagok

szerkesztés