Főmenü megnyitása

Őry Károly, néhol Őri (Újnéppuszta, 1898. március 3.Tobolszk, 1946. február 2.) asztalos, pártmunkás.

Tartalomjegyzék

ÉleteSzerkesztés

Édesapja, Őri László uradalmi bognármester volt, anyja Horváth Anna, vallása római katolikus, később felekezet nélküli.[1] Az elemi iskola osztályait Csapiban, Pölöskefőn, Gyótapusztán, Bocskán, illetve Magyarszerdahelyen járta ki, majd Szepetneken kitanulta az asztalosmesterséget. 1915-ben a famunkások szakszervezetébe, illetve a Magyarországi Szociáldemokrata Pártba lépett be, a világháború idején a déli fronton harcolt, a Magyarországi Tanácsköztársaság idején a cseh fronton, továbbá a murai demarkációs vonalon szolgált. A kommün összeomlása után Bécsbe menekült, 1923-ban tért vissza hazájába, s a Kommunisták Magyarországi Pártja újjászervezésén dolgozott. A famunkások szakszervezete vezetőségi tagja lett, s 1925 nyarán részt vett a KMP első kongresszusán Bécsben, itt a KB tagja lett, továbbá a magyarországi pártügyek irányítására létrehozott háromtagú titkárságnak is. 1925. szeptember 22-én azonban Magyarországon lefogták, s az első Rákosi-perben négy év fegyházbüntetésre ítélték. 1929 karácsonyán engedték el, ekkor már súlyos beteg volt, így a Szovjetunióba ment gyógykezelésre, végül Moszkvában letelepedett. 1937-ben az illegális KMP kizárta soraiból, 1941-ben Tyumenybe, majd Tobolszkba száműzték, ahol a börtönben szerzett betegségébe belehalt.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Fatér Bernadett, Horváth József, Kiss Gábor [és mások]. Zalaegerszeg, Deák Ferenc Megyei Könyvtár, 2005.
  • Őry Károly. Magyar Életrajzi Index. Petőfi Irodalmi Múzeum. Hozzáférés ideje: 2016. május 15.

További információkSzerkesztés

  • Magyar életrajzi lexikon I-II. Főszerk. Kenyeres Ágnes. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967-1969.
  • Zalai életrajzi kislexikon. Szerk. Gyimesi Endre. Zalaegerszeg, Zala Megyei Önkormányzati Közgyűlés, 1994.

Levéltári anyagokSzerkesztés