Főmenü megnyitása

Šipanska Luka

település Horvátországban

Šipanska Luka falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Dubrovnik községhez tartozik.

Šipanska Luka
Šipanska Luka látképe
Šipanska Luka látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeDubrovnik-Neretva
KözségDubrovnik
Jogállás falu
Irányítószám 20223
Körzethívószám (+385) 20
Népesség
Teljes népesség212 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság23 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Šipanska Luka (Horvátország)
Šipanska Luka
Šipanska Luka
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 42° 43′ 45″, k. h. 17° 51′ 45″Koordináták: é. sz. 42° 43′ 45″, k. h. 17° 51′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Šipanska Luka témájú médiaállományokat.

FekvéseSzerkesztés

Dubrovniktól 20 km-re északnyugatra, az Elafiti-szigetcsoport legnagyobb tagjának, Šipan szigetének nyugati részén egy északnyugatra néző tágas öbölben fekszik.

TörténeteSzerkesztés

Šipan szigete már ősidők óta lakott. Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik az i. e. 2. évezredtől fogva éltek itt magaslatokon épített erődített településeken és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Két ilyen halomsír található Šipanska Luka határában, a Gradina nevű magaslaton pedig ókori erődítmény állt. Az illírek i. e. 35-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A rómaiak itt tartózkodásának bizonyítéka a településen megtalált római villagazdaság romja és ornamentikával díszített kövei. A Nyugatrómai Birodalom bukása után 493-tól a keleti gótok uralták a területet. 535-ben Dalmáciával együtt a Bizánci Császárság uralma alá került.

A horvátok ősei a 7. században érkeztek Dalmáciába és csakhamar megalapították első településeiket. Ezek elsőként a termékeny mező melletti, ivóvízzel rendelkező helyeken alakultak ki. A településen álló fennmaradt középkori szakrális építmények alapján megállapítható, hogy itt már a horvátok letelepedésének korai időszakában település állt. Šipanj szigetét a középkorban Jupana, Zupana és Supana néven is említik, a mai nevén 1371-ben szerepel először. Története szorosan kapcsolódik Raguza és a Raguzai Köztársaság történetéhez. A šipanska lukai Szent István plébániát 1347-ben alapították, amikor a plébániatemplomot is felszentelték. A templom azonban már a 11. században megépült és már 1252-ben említik. Ennél még regebbi a Szent Mihály és a Szent Péter templom, melyek ószláv építészeti jegyeket hordoznak. A 15. századtól több gazdag raguzai család épített nyaralót a településen, melyek közül kiemelkedik a Sorkočević család nyaralója. A šipanska lukai kikötő felett építette fel 1450-ben a köztársaság a sziget közigazgatási központját a késő gótikus kormányzói palotát. A köztársaság uralma idején a šipani gazdaság alapja a hajóépítés, a tengerészet, az olajbogyó termesztés, a halászat és a szőlészet volt. A sziget kormányzói között olyan neves személyiség is volt mint a horvát költő, műfordító és diplomata Ivan Franatica Sorkočević.

A Raguzát pusztító 1667-es nagy földrengés és tűzvész után a gazdaság kezdett visszaesni. A Raguzai Köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 830, 1910-ben 648 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 212 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal foglalkoztak, illetve a közeli Dubrovnikban dolgoztak. Itt működik a sziget egyetlen postája. Az alapiskola (mely a slanoi iskola kihelyezett területi iskolája) alsó tagozatára csak a helyi gyermekek járnak, míg a felső tagozat az egész sziget alapiskolai oktatását szolgálja.

NépességSzerkesztés

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
830 777 746 695 681 648 555 539 571 603 526 411 297 279 237 212

NevezetességeiSzerkesztés

  • A Szent István templom 11. századi eredetű. Első említése 1252-ben, felszentelése 1347-ben történt. Harangtornya 1896-ban épült. A plébániát is 1347-ben alapították. A plébániaház eredetileg a templom előtt állt, de idővel kicsinek bizonyult és rossz állapotba került ezért lebontották. A mai plébániaházat 1894-ben építették, 2002-ben megújították.
  • A Szent Megváltó templom a Brdo nevű magaslaton épült a 14. században.
  • A Szent Mihály templom a Velji Vrh nevű magaslaton áll. Építészeti jegyeit tekintve az ószláv templomot stílusában építették, 1282-ben említik először.
  • Szent Antal templomot Lužán építették a 17. században. A helyén egy Szent Miklósnak szentelt templom állt, melyet 1252-ben már említenek.
  • A Szent Péter templom a Velji Vrh nevű magaslaton áll. Építészeti jegyeit tekintve az ószláv templomot stílusában építették, 1275-ben említik először.
  • A Dubraván álló Szent Márk templom ma már romos állapotban, használaton kívül áll.
  • A kormányzói kastélyt 1450-ben építették késő gótikus stílusban.
  • A Sorkočević család nyaralója a Szent Jeromos kápolnával, mely egy 15. századi Szent Ilona templom alapjaira épült.
  • Lokardina-öböl régészeti lelőhely
  • Gradina ókori vármaradványok.
  • Tenger alatti régészeti lelőhely a Tiha-foknál

GazdaságSzerkesztés

Lakói főként a mezőgazdaságból és a turizmusból éltek. A helyi gazdaság fő terményei az olajbogyó, a füge, a szőlő, a gránátalma és a szentjánoskenyér. A termelést még lehetne növelni, de kevés a munkáskéz. A sziget 1999-ben bekerült a Guinness rekordok könyvébe is az egy lakosra jutó legnagyobb olajbogyó termésével, melyből Šipanska Luka egymaga 76 330 kilogrammot termelt.

JegyzetekSzerkesztés

ForrásokSzerkesztés

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz Šipanska Luka témájú médiaállományokat.