Šumetlica

település Horvátországban
Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2024. március 23.

Šumetlica (1910 és 1981 között Šumetlica Cernička) falu Horvátországban, Bród-Szávamente megyében. Közigazgatásilag Csernekhez tartozik.

Šumetlica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeBród-Szávamente
KözségCsernek
Jogállásfalu
Irányítószám35404
Körzethívószám(+385) 34
Népesség
Teljes népesség177 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság225 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 45° 18′ 54″, k. h. 17° 23′ 35″45.315000°N 17.393000°EKoordináták: é. sz. 45° 18′ 54″, k. h. 17° 23′ 35″45.315000°N 17.393000°E
A Wikimédia Commons tartalmaz Šumetlica témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bródtól légvonalban 51, közúton 64 km-re északnyugatra, Pozsegától légvonalban 22, közúton 29 km-re nyugatra, községközpontjától 4 km-re északra, a Psunj-hegység völgyében, a Šumetlica-patak partján fekszik.

Története

szerkesztés

1399-ben „Sumeticha”, 1454-ben „Somothycha” néven említik és talán azonos az 1464-ben „Somethygacz” alakban említett településsel is.[2] 1497-ben nemesi birtokként említik Cserneki Benedek fia Pál birtokaként, melynek birtokába Dezső fia Istvánt vezetik be. A szomszédos Giletincivel együtt szétszórtan feküdt a Psunj déli lejtőin.

A török kiűzése után 1691-től főként Boszniából pravoszláv vlachok települtek ide. 1760-ban csak két katolikus család élt a településen. A Psunj lejtőin szétszórtan fekvő Šagovina, Giletinci és Šumetlica falvaknak közös temetőjük volt. Istentiszteletre a Csernek határában álló Szent Lérárd templomba, később Csernekre jártak. Az első katonai felmérés térképén „Dorf Shumetlicza” néven található. Lipszky János 1808-ban Budán kiadott repertóriumában „Sumetlicza” néven szerepel.[3] Nagy Lajos 1829-ben kiadott művében „Sumetlicza” néven 62 házzal, 46 katolikus és 402 ortodox vallású lakossal találjuk.[4]

1857-ben 158, 1910-ben 279 lakosa volt. Az 1910-es népszámlálás szerint lakosságának 88%-a szerb, 11%-a horvát anyanyelvű volt. Pozsega vármegye Újgradiskai járásának része volt. Az első világháború után 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később (1929-ben) Jugoszlávia része lett. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 1991-ben lakosságának 72%-a szerb, 14%-a horvát, 10%-a jugoszláv nemzetiségű volt. A lakosság összetétele azóta teljesen megváltozott. A délszláv háború idején 1995-ben szerb lakossága Boszniába és Szerbiába menekült. Helyükre a háború után horvátok települtek be. 2011-ben a településnek 223 lakosa volt. A helyi gazdaság alapja a mezőgazdaság, a szőlőtermesztés és az állattartás. A faluban nincs katolikus kápolna, az istentiszteleteket az 1930-ban épített iskolában tartják. A falunak vízvezetéke, vegyesboltja és közösségi háza van. Szépen rendezett sportliget is található a településen több sportpályával.

Lakossága

szerkesztés
Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
366 418 421 453 745 547 484 566 267 315 442 415 368 332 315 223

Nevezetességei

szerkesztés

Szent Petka tiszteletére szentelt pravoszláv temploma 1745-ben épült azon a helyen, ahol ma a fasiszta terror áldozatainak emlékműve áll. A templomból mára semmi sem maradt, csak az azt övező kerítés áll még. 1941 nyarán a faluba bevonuló usztasák rombolták le, anyagát a környező falvakban értékesítették házépítés céljára. Berendezését Újgradiskára szállították.

További információk

szerkesztés