Főmenü megnyitása

ŽRK Budućnost Podgorica

A ŽRK Budućnost Podgorica (Budućnost Podgorica női kézilabda-csapata) 27-szeres jugoszláv, szerb-montenegrói illetve montenegrói bajnok, valamint előbb említett államok 20-szoros kupagyőztes csapata. E mellett 2-szeres EHF-bajnokok ligája győztes, 3-szoros EHF Kupagyőztesek Európa Kupája győztes, 1-szeres IHF-kupa győztes, valamint 5-szörös Regionális női kézilabda-liga-nyertes gárda. A podgoricai női kézilabdacsapat Montenegró legsikeresebb kézilabda egyesülete.

ŽRK Budućnost Podgorica
Csapatadatok
Teljes csapatnév Ženski Rukometni Klub Budućnost Podgorica
SzékhelyPodgorica, Montenegró
Alapítva1949
Klubszínek kék-fehér
Stadion Sportski Centar Morača (6 000 fő), Podgorica
Vezetőedző montenegró Dragan Adžić
Elnök montenegró Radmila Petrovic
Bajnokság Montenegrói bajnokság
Nemzeti sikerek
Montenegrói Bajnokcsapat9 alkalommal
Montenegrói Kupagyőztes9 alkalommal
Nemzetközi sikerek
BL2 alkalommal
KEK3 alkalommal
IHF-kupa1 alkalommal
Regionális női kézilabda-liga5 alkalommal
Csapatmezek
Hivatalos honlap
ŽRK Budućnost Podgorica honlapja

TörténeteSzerkesztés

A ŽRK Budućnost Podgoricát 1949. február 13-án alapították és a Budućnost sportszövetség részeként működött. Első, egy másik Jugoszláv tagköztársaságból származó csapat elleni, összecsapását a dubrovniki Jug ellen játszotta Podgoricában, 1949. február 13-án. A mérkőzést a montenegrói csapat nyerte, a végeredmény 5:2 (3:1) lett. A Budućnost női kézilabda-csapata 1962-ben lett legelőször montenegrói bajnok (Jugoszlávián belül, a Montenegrói Tagköztársaságban).

Az 1972-1973-as bajnoki évadban a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság másodosztályában szerepelt a csapat, az 1980-81-es idényben pedig már a másodosztály bajnoka lett a Budućnost, így jogot szerzett a legfelső, a szövetségi köztársaság első osztályában való indulásra. Az első osztályban való szereplés harmadik évében a Budućnost megszerezte története első trófeáját, a nemzeti kupát (1984). Az 1984-1985-ös bajnoki évadban a podgoricai alakulat újabb fényes sikert ért el, jugoszláv bajnok lett. Ugyanebben a szezonban megszületett a csapat első európai kupasikere is, KEK-et nyert a csapat.

A következő kiemelkedő nemzetközi eredmény, amelyet elért a gárda, az 1986-1987-es idényben megnyert IHF-kupa. A második európai kupa-sikert követően a ŽRK Budućnost fölényes dominanciára tett szert, s sorra nyerte a jugoszláv, szerb-montenegrói és montenegrói bajnokságokat és nemzeti kupákat, és azóta rendszeres szereplője a Bajnokcsapatok Európa-kupájának illetve később a Bajnokok Ligájának. 1996 és 2002 között sorozatban hat alkalommal volt BL-elődöntős a csapat.

A 2005-2006-os évadban újra nemzetközi sikert ért el a női gárda, ismét KEK-győztes lett.

2008-2009-től a Regionális női kézilabda-liga (WRHL: Women's Regional Handball League) résztvevője a Budućnost, amely küzdelemsorozatban főleg a volt Jugoszlávia területéről származó alakulatok vesznek részt. Az első évben, ahol oda-visszavágós alapon minden csapat megküzdött minden csapattal, ezüstérmes lett a montenegrói gárda. Egy évvel később, a 2009-2010-es idényben, a Podgoricában megrendezett Final Fourban, immáron aranyérmes lett a csapat. 2010-2011-ben, a szerbiai Zaječarban, 2011-2012-ben pedig a montenegrói Barban sikeresen megvédte ezen címét.

Mindeközben, a 2009-2010-es idényben, harmadik alkalommal is megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupája serlegét a Budućnost csapata a dán Kif Vejennel szemben. A 2011-2012-es szezonban a Bajnokok Ligájában is maradandót alkotott, első ízben lett aranyérmes a magyar Győri Audi ETO KC csapatát felülmúlva a döntőben.

SikereiSzerkesztés

  • 27-szeres bajnok:[1] 1985, 1989, 1990, 1992, 1993, 1994, 1995, 1996, 1997, 1998, 1999, 2000, 2001, 2002, 2003, 2004, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015
  • 20-szoros kupagyőztes:[2] 1984, 1989, 1995, 1996, 1997, 1998, 2000, 2001, 2002, 2005, 2006, 2007, 2008, 2009, 2010, 2011, 2012, 2013, 2014, 2015
  • 2-szeres EHF-bajnokok ligája-győztes: 2012, 2015
  • 3-szoros EHF Kupagyőztesek Európa Kupája-győztes: 1985, 2006, 2010
  • 1-szeres IHF-kupa-győztes: 1987
  • 5-szörös Regionális női kézilabda-liga-győztes: 2010, 2011, 2012, 2013, 2014

A csapat nemzetközi sikereiSzerkesztés

A montenegrói gárda első nemzetközi trófeáját az 1984-1985-ös idényben nyerte meg. Az akkori Titograd legelső európai sikerét szerezte meg a csapat, amely a KEK-döntőben a csehszlovák Družstevník Topoľníky alakulatát győzte le.

Mindössze két idénnyel később újabb trófea került a csapat vitrinjébe, az 1986-1987-es szezonban IHF-kupát nyert a női alakulat, a döntőben a csehszlovák Start Bratislava fölött aratott győzelemmel.

A 2005-2006-os évadban a ŽRK Budućnost a Bajnokok Ligája csoportkörében kezdte nemzetközi szereplését, ott a 3. helyen végzett. Ezzel a Bajnokok ligájából ugyan kiesett, de átkerült a KEK-be, ahol a döntőig menetelt. A döntőbeli ellenfél a Győri ETO kézilabda-csapata volt, amellyel hazai pályán 25-25-ös döntetlent értek el. Idegenben azonban sikerült a bravúr, s a Győr hazai pályán való legyőzésével (26:23) ismételten KEK-győztes lett a csapat.

A 2009-2010-es idényben a Bajnokok Ligája csoportkörében újfent egy harmadik helyet ért el a montenegrói gárda, amellyel ismét a KEK-be kapott átsorolást, ahol a küzdelmekbe a 4. körben kapcsolódott be. Ezúttal sem tudták megállítani a döntőig, ahol a dán KIF Vejen gárdájával találkozott. Idegenben 23:20-as, hazai pályán pedig egy 18:16-os sikert követően kettős győzelemmel lett kupagyőztes a Budućnost. Ugyanebben az idényben a Regionális női kézilabda liga legfelső dobogójára is a montenegrói csapat léphetett. A Final Four-t, azaz a négyesdöntőt, Montenegró fővárosában rendezték meg, a résztvevők a hazai gárda mellett, a horvát Podravka, osztrák Hypo és szlovén Krim Ljubljana voltak. A podgoricai csapat az elődöntőben a szlovén alakulattal csapott össze, amelyet végül 32:28-ra legyőzött. A másik ágon a Hypo 36:26-os eredménnyel bizonyult jobbnak a horvát gárdánál. A kiegyenlített döntőben a Budućnost diadalmaskodott, s 30:29-es győzelmével először lett a „régió” bajnoka.

A 2010-2011-es évadban, címvédőként, a montenegrói gárda számított a legnagyobb esélyesnek a Regionális női kézilabda-liga megnyerésére. Ebben az idényben 6 ország 7 csapata (a Hypo Ausztriából, a Podravka Horvátországból, a Zaječar Szerbiából, a Borac Banja Luka a Bosznia Szerb Köztársaságból, a Biseri Pljevlja és a ŽRK Budućnost Montenegróból, valamint a ŽRK Metalurg Macedóniából) versengett a végső sikerért. Az alapszakaszban első helyen végzett a ŽRK Budućnost, 11 győzelemmel és mindösszesen 1 vereséggel. A négyesdöntőt ezúttal a szerbiai Zaječarban rendezték, a résztvevők pedig a ŽRK Metalurg, a ŽRK Budućnost, a Zaječar és a Podravka voltak. Az első elődöntőben a ŽRK Budućnost 35:30-as eredménnyel múlta felül a házigazda zaječariakat, míg a másik összecsapáson a Podravka 36:35-tel verte a macedón gárdát. A döntő 8 gólos 32:24-es montenegrói diadallal zárult, s ezzel a Budućnost Pogdorica megvédte címét.

A Budućnost Podgorica legnagyobb sikerét a 2011-2012-es szezonban érte el, amikor is elhódította a Bajnokok Ligája serlegét. A csapat mindösszesen 2 vereséget szenvedett 16 európai mérkőzéséből. Az első csoportkörben első helyezést ért el a csapat, 5 győzelmet és 1 vereséget (a dán FC Midtjylland-tól 34-20-as vereség) könyvelt el a podgoricai csapat. A következő, fő-csoportkörben hibátlan maradt a montenegrói gárda, s a román Oltchim Valcea, a szlovén Krim Ljubljana és a francia Metz alakulatát utasította maga mögé. Az elődöntőben a címvédő norvég Larvik HK-t búcsúztatta a délszláv csapat, kettős győzelemmel (22:20-as siker Norvégiában, 23:13-as diadal hazai pályán). A döntőbeli rivális a Győri Audi ETO KC volt. Az első összecsapásra Magyarországon került sor, s 2 gólos 29:27-es magyar győzelemmel végződött. A végletekig kiélezett visszavágó 27:25-ös montenegrói diadalt hozott, s a Budućnost Podgorica, idegenben lőtt több góllal, hódította el első Bajnokok Ligája trófeáját. 2015-ben meg tudták ismételni ezt a sikert, akkor a Final Four döntőjében a Larvik HK-t győzték le.

E mellett a Regionális női kézilabda-ligában is újfent aranyérmes lett a gárda. A 7 csapatos (a Biseri Pljevlja és a ŽRK Budućnost Montenegróból, a Zaječar, Jagodina és Radnički Beograd Szerbiából, valamint a ŽRK Metalurg és Žito Prilep Macedóniából) de immáron csak 3 ország részvételével zajló küzdelemsorozat alapszakaszában hibátlan teljesítménnyel, 12 győzelemmel, lett első a montenegrói csapat. A montenegrói Bar-ban megrendezett négyesdöntőn (a résztvevők: ŽRK Budućnost, ŽRK Metalurg, Zaječar és Jagodina) a Budućnost 32:22-es eredménnyel győzte le a macedón ellenfelét az elődöntőben, míg a másik ágon a Zaječar (31:25 a Jagodina ellen) került a döntőbe. A finálé 31:29-cel zárult a montenegrói csapat javára, amely így sorozatban harmadjára lett a „régió” bajnoka.

A nemzetközi kupagyőzelmet elérő csapatok névsoraSzerkesztés

2005-2006-os EHF Kupagyőztesek Európa KupájaSzerkesztés

Gabriela Tanase, Anna Burmystrova, Jovanka Radičević, Đurđica Đurović, Elena Dmitireva, Marija Jovanović, Ana Radović, Anđela Bulatović, Ivana Stojanović, Sonja Barjaktarović, Snežana Damjanac, Biljana Pavićević, Petra Valova, Ana Vojčić, Dragica Orlandić, Sanela Knezović, Sanja Jovović, Vinka Vlahović, Jovana Jovović, Andrea Mugoša; Vezetőedző: Nikola Petrović.

2009-2010-es EHF Kupagyőztesek Európa KupájaSzerkesztés

Tihana Ambros, Sonja Barjaktarović, Ivana Božović, Katarina Bulatović, Ana Đokić, Đurđica Đurović, Anđela Bulatović, Lidija Horvat, Marija Jovanović, Kindl Gabriella, Milena Knežević, Sanela Knezović, Suzana Lazović, Jelena Marković, Majda Mehmedović, Radmila Miljanić, Biljana Pavićević, Dragana Pacevska, Jovanka Radičević, Ana Radović, Szamoránsky Piroska, Željka Tatar, Marina Vukčević; Vezetőedző: Dragan Adžić.

2011-2012-es EHF-bajnokok ligájaSzerkesztés

Sonja Barjaktarović, Ivana Božović, Anđela Bulatović, Katarina Bulatović, Dragana Cvijić, Ana Đokić, Elena Gjerogjijevska, Dijana Jovetić, Milena Knežević, Suzana Lazović, Jelena Marković, Majda Mehmedović, Radmila Miljanić, Željka Nikolić, Bojana Popović, Ana Radović, Maja Savić, Dijana Stevin, Adriana Gabriela Tacalie, Marina Vukčević, Clara Woltering; Vezetőedző: Dragan Adžić.

2014-2015-ös EHF-bajnokok ligájaSzerkesztés

Clara Woltering, Marina Rajčić, Marta Žderić, Radmila Petrović, Željka Nikolić, Nina Bulatović, Majda Mehmedović, Biljana Pavićević, Ema Ramusović, Dragana Cvijić, Suzana Lazović, Cristina Neagu, Camilla Dalby, Katarina Bulatovic, Jelena Despotović, Kinga Byzdra, Milena Knežević; Vezetőedző: Dragan Adžić.

A csapat stadionjaSzerkesztés

A Sportski Centar Morača (SC Morača) egy sport-rekreációs központ, amely közel 5 hektáron terül el. Ezen „intézmény” Podgorica új részén fekszik, a Morača-folyó jobb partján, amely folyóról az elnevezését is kapta. A sportcsarnok építési munkálatai 1978-ban kezdődtek, s a 25.427 m2-es területen számos más sport-objektumot is felépítettek. Ennek részét képezi az 1300 m2-es, 4525 ülőhellyel rendelkező nagy sportcsarnok, a kis sportcsarnok, a küzdősportok számára felépített csarnok, a nyitott tetejű 50m x 21m olimpiai uszoda, fitness center, 50 ülőhelyes sajtóközpont wifi-kapcsolattal, VIP-szalon és büfé, öltözők, orvosi központ, dopping-ellenőrzésre fenntartott helyiség, valamint tenisz, kosárlabda, kézilabda, röplabda és kispályás futball számára létrehozott pályák. A területen vendéglátó-ipari helyiségek is vannak, 160 ülőhellyel rendelkező étterem, 180 fő befogadására alkalmas kávézó, valamint nyári terasz és kert. A zárt terű nagy sportcsarnok a KK Budućnost Podgorica (kosárlabda-csapat), OK Budućnost Podgorica (röplabda-csapat) és a férfi valamint női Budućnost Podgorica kézilabda-csapatainak otthona. A csarnok a 2005-ös férfi kosárlabda-Európa-bajnokság alkalmával 6 mérkőzés házigazdája volt, s emiatt akkoriban felújították azt, hogy a FIBA minden követelményének megfeleljen. A sportrendezvények mellett, koncertek és számos más esemény színhelyéül szolgál e terület.

Címe: Sportski centar Morača Ivana Milutinovića bb 20000 Podgorica, Crna Gora

A csapat szurkolóiSzerkesztés

A ŽRK Budućnost Podgorica már a kezdetektől nagy szurkolótáborral rendelkezik. Ezek a fanatikus szurkolók hangos és erős biztatást nyújtanak a nézőtéren, s nem csak a hazai pályán vannak a női kézilabda-csapattal, hanem a nemzetközi mérkőzésekre, Európa számos pontjára elkísérik azt.

A Barbárok (Varvari) elnevezésű szurkolói csoportot 1987-ben alapították. Ez a fanatikus szurkolótábor nemcsak a hazai bajnokságban, hanem a külföldi utakra is elkíséri csapatát.

Az első szurkolói gyülekezések, éneklések közel egy évtizeddel a szurkolói csoport hivatalos megalapítása előtt kezdődtek. Az 1987. áprilisi, Podgoricában a Rijeka csapata elleni (akkori neve Armada) összecsapás számít a Barbárok első hivatalos, szervezett keretek között történt megjelenésének.

A Jugoszlávia területén végbemenő társadalmi, szociális és politikai változások a szurkolótábor számát folyamatosan változtatták, sőt az kis időre meg is szűnt, s 1992 és 1994 között nem létezett a Barbárok szurkolótábora. Kezdetben, amikor az urbanizáció hatása elérte Pedgoricát, 500 szurkolót tett ki a Barbárok csapata, akik lassan vették csak át a nyugati szurkolói szokásokat és különös ellenérzést tápláltak az „ultra” szurkolói kultúrával szemben. Mindezek ellenére a Barbárok igen gyorsan egy homogén és erős szurkolói táborrá érett össze. Egyetlen vezetőt sem tűrtek meg az élükön, mert ahogy fogalmaztak: „Nem látjuk az okát annak, hogy muszáj lenne egy olyan személynek lennie nálunk, akinek engedelmeskednünk kellene”. Az amatőr transzparensek, fáklyagyújtások, vendégségbe látogatások és a gyors felvirágzás jellemzi a szurkolótábor történetének első, feszült hangulatú, 5 évet.

A jelenkori Barbárok szurkolótábora 1994. júniusában, egy Vojvodina elleni meccsen alakult meg. A 90-es évek vége és új évezred eleje sok változással járt. Széthullott Jugoszlávia, majd Szerbia és Montenegró is, s mindeközben három „különböző” ligában szerepelt a montenegrói kézilabda-csapat. Ez idő tájt a szurkolók egyre több időt szenteltek a szervezettség minél magasabb szintre emelésében, a szurkolótábor növelésén, a szurkolók felszereltségének és transzparensek fejlesztésén. A hazai pályán zajló összecsapásokon 400-2500 fő vesz részt, míg a vendégségben zajló mérkőzésekre 100 és 300 közötti szurkoló kíséri el a csapatot.

A 2019–2020-as idény játékoskereteSzerkesztés

Szakmai stábSzerkesztés

Nemzetiség Név Született
Vezetőedző
  Dragan Adžić 1969. december 13.
Erőnléti edző
  Marko Mrak 1967. március 15.
Kapusedző
  Vlatko Đonović 1969. október 15.
Fizikoterapeuta
  Vladimir Gapić 1985. május 29.
Csapatorvos
  Budimir Stanišić

A csapat vezetőedzőiSzerkesztés

JegyzetekSzerkesztés

  1. Az első négy bajnoki címet a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a következő 10 bajnoki címet a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, az azt követő 4 bajnoki címet Szerbia és Montenegró, míg az utolsó 6 bajnoki címet Montenegró államában nyerte a csapat.
  2. Az első két kupagyőzelmet a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság, a következő 7 kupa-címet a Jugoszláv Szövetségi Köztársaság, az azt követő 2 kupagyőzelmet Szerbia és Montenegró, míg az utolsó 6 kupa-címet Montenegró államában nyerte a csapat

ForrásokSzerkesztés