Wikipédia

1928-as sakkolimpia

A 2. hivatalos sakkolimpia, a nemzetek közötti csapatverseny

A 2. sakkolimpiát 1928. július 21. és augusztus 6. között az Amszterdamban rendezett IX. nyári olimpiai játékokhoz kapcsolódóan rendezték meg Hágában. A rendezvénynek a Binnenhof, a királyi rezidencia, a holland parlament épülete adott otthont. A csapatok a Hamilton-Russell kupáért versengtek. Az olimpiai bajnoki cím védője Magyarország válogatottja volt, amely az előző, 1927-es sakkolimpián elhódította az első helyet. Az európai csapatokon kívül – a már az előző sakkolimpián is jelen levő Argentína mellett – ezúttal az Amerikai Egyesült Államok is részt vett a versenyen.

2. sakkolimpia
(1928)
(2nd Chess Olympiad)
A Binnenhof, a verseny színhelye
A Binnenhof, a verseny színhelye
Adatok
Rendező Hollandia
Dátumjúlius 21. – augusztus 6.
Csapatok17 csapat 86 játékos
HelyszínekBinnenhof (a holland parlament épülete) (Hága rendező városban)
HonlapOlimpBase honlap
Címvédő Magyarország
Győztes Magyarország
 ← 1927: London1930: Hamburg → 

A sakkolimpiával párhuzamosan folyt az amatőr sakkvilágbajnokság 16 résztvevővel, amelyet a holland Max Euwe nyert meg.

A résztvevők szerkesztés

Az olimpiai csapatversenyre 17 csapat nevezett, 86 versenyzővel. Az Amerikai Egyesült Államok és Argentína válogatottjai képviselték az európán kívüli kontinenst. A csapatokban egyidejűleg 4 fő játszott. A játékosok közötti erősorrendet nem kellett megadni, azt fordulónként tetszés szerint variálhatták. Ennek megfelelően volt olyan csapat, amelyik minden fordulóban más sorrendben ültette le játékosait, volt, amelyik szisztematikusan, forgásszerűen váltogatta az egyes táblákon szereplő versenyzőit. Emiatt az egyéni eredmények esetében nem táblánként hirdették ki a legjobb eredményt elérőket, hanem az összes versenyző eredményét vették figyelembe.

A FIDE az olimpiai játékok eszméjéhez igazodva csak amatőr versenyzők indulását engedélyezte, de annak eldöntését, hogy ki az amatőr és ki nem, azt a nemzeti szövetségek hatáskörébe utalta. Nagy vita zajlott az amatőr jelleg körül, és azt a különböző országok különbözőképpen értelmezték. Ez azt eredményezte, hogy a versenyen a kor legerősebb játékosai közül többen kényszerűen távol maradtak, köztük a magyar Maróczy Géza. A versennyel egyidejűleg zajló FIDE 5. kongresszusán ezt a szabályt végül eltörölték, de akkor már késő volt, és a versenyben álló csapatok nem módosíthattak a felállásukon.[1]

A verseny főbírája a holland Hartogensis volt.

Az olimpiai bajnoki cím védője a magyar válogatott volt, amely az amatőrség feltétele miatt ezúttal nélkülözni volt kénytelen Maróczy Gézát, de a csapat az ő kivételével az előző olimpiával azonos összeállításban játszott a versenyen. A négy játékos pihenőnap nélkül játszotta végig a versenyt, és meggyőző fölénnyel utasították maguk mögé vetélytársaikat.

A verseny lefolyása szerkesztés

A versenyt a csapatok között körmérkőzéses formában rendezték. A csapat eredményét az egyes versenyzők által megszerzett pontok alapján számolták. Holtverseny esetén vették csak figyelembe a csapateredményeket, ahol a csapatgyőzelem 2 pontot, a döntetlen 1 pontot ért. A játszmákban fejenként 60 percenként 20 lépést kellett megtenni. A fordulókat feszes tempóban bonyolították le, két nap alatt három fordulóra került sor oly módon, hogy minden második napon délelőtt és délután is játszani kellett.

A verseny végeredménye szerkesztés

H Ország 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 P CsP + = -
1   Magyarország ● 1½ 3 2 3½ 1½ 2½ 3 3 3½ 2½ 3 2 2½ 3 3½ 4 44 26 12 2 2
2   Amerikai Egyesült Államok 2½ ● 1 3½ 3½ 2 2 1½ 3 3 3 2 2½ 2 2 3 3 39½ 23 9 5 2
3   Lengyelország 1 3 ● 1½ 2 1 3 2½ 3 2 2½ 2½ 2½ 2 2 2½ 4 37 22 9 4 3
4   Ausztria 2 ½ 2½ ● 3 2 1 2 2 3 3 1 3 3½ 3 1½ 3½ 36½ 20 8 4 4
5   Dánia ½ ½ 2 1 ● 1½ 1 3 3 1½ 3 4 2½ 3 2½ 2 3 34 18 8 2 6
6   Svájc 2½ 2 3 2 2½ ● 1½ 1 2 1½ 1½ 2½ 2 2 2½ 1½ 4 34 17 6 5 5
7   Csehszlovákia 1½ 2 1 3 3 2½ ● 1½ 1 1½ 2 1½ 2 1 2½ 4 4 34 15 6 3 7
8   Argentína 1 2½ 1½ 2 1 3 2½ ● 1½ 1½ 1½ 3 3 3 1½ 3 2 33½ 16 7 2 7
9   Németország 1 1 1 2 1 2 3 2½ ● 2 2½ 1 1 3 2½ 3 3 31½ 17 7 3 6
10   Hollandia ½ 1 2 1 2½ 2½ 2½ 2½ 2 ● 2 1½ 1½ 1½ 2 3½ 3 31½ 16 6 4 6
11   Franciaország 1½ 1 1½ 1 1 2½ 2 2½ 1½ 2 ● 2 2 2½ 2½ 3 2½ 31 16 6 4 6
12   Belgium 1 2 1½ 3 0 1½ 2½ 1 3 2½ 2 ● 2 3 1½ 1½ 3 31 15 6 3 7
13   Svédország 2 1½ 1½ 1 1½ 2 2 1 3 2½ 2 2 ● 3 1½ 1 3½ 31 13 4 5 7
14   Lettország 1½ 2 2 ½ 1 2 3 1 1 2½ 1½ 1 1 ● 3½ 3½ 3 30 13 5 3 8
15   Olaszország 1 2 2 1 1½ 1½ 1½ 2½ 1½ 2 1½ 2½ 2½ ½ ● 1½ 1½ 26½ 9 3 3 10
16   Románia ½ 1 1½ 2½ 2 2½ 0 1 1 ½ 1 2½ 3 ½ 2½ ● 3½ 25½ 13 6 1 9
17   Spanyolország 0 1 0 ½ 1 0 0 2 1 1 1½ 1 ½ 1 2½ ½ ● 13½ 3 1 1 14

A magyar versenyzők eredményei szerkesztés

Forduló Ellenfél Nagy Géza Steiner Endre Vajda Árpád Havasi Kornél Pont
1   Németország Schönmann ½ Blümich 1 Wagner ½ Hilse 1 3
2   Amerikai Egyesült Államok Hanauer ½ Kashdan 0 Steiner H. ½ Tholfsen ½ 1½
3   Lettország Petrovs ½ Apšenieks 1 Strautmanis ½ Taube ½ 2½
4   Lengyelország Makarczyk 1 Fridman 1 Chwojnik 1 Regedziński 0 3
5   Belgium Censer 1 Sapira 1 Koltanowski ½ Dunkelblum ½ 3
6   Svédország Jacobson ½ Stoltz ½ Jonsson ½ Ståhlberg ½ 2
7   Csehszlovákia Gilg 0 Schulz 1 Rejfíř 1 Pokorný ½ 2½
8   Argentína Fernandez Coria 1 Palau 1 Grau ½ Reca ½ 3
9   Olaszország Marotti 1 Monticelli 0 Sacconi 1 De Nardo 1 3
10   Hollandia Kroone 1 Weenink ½ Schelfhout 1 Wertheim W. 1 3½
11   Románia Bródy 1 Gudju 1 Proca ½ Balogh János 1 3½
12   Dánia Andersen 1 Norman-Hansen 1 Gemzøe 1 Ruben ½ 3½
13   Spanyolország Ribera Amal 1 Cortés 1 Marin y Llovet 1 Aguilera Bernabé 1 4
14   Ausztria Hönlinger ½ Müller ½ Lokvenc ½ Beutum ½ 2
16[2]   Svájc Voellmy 0 Michel 0 Naegeli ½ Rivier 1 1½
17   Franciaország Gaudin 1 Duchamp 1 Betbeder Matibet 0 Muffang ½ 2½
Szerzett pontszám
(Játszmák száma) 		11½ (16) 11½ (16) 10½ (16) 10½ (16)

Az egyéni legjobb pontszerzők szerkesztés

Tekintettel arra, hogy az egyes csapatokon belül nem volt előírva a szigorú erősorrend a játékosok között, ezért a teljes mezőnyt figyelembe véve a legjobb hatszázalékos teljesítményt elérőt díjazták. Két magyar, Steiner Endre és Nagy Géza azonos eredménnyel holtversenyben a 4. helyen végeztek.

# Versenyző Ország Pont/Játszma %
1 Isaac Kashdan   Amerikai Egyesült Államok 13/15 86,7%
2 André Muffang   Franciaország 12½/16 78,1%
3 Teodor Regedziński   Lengyelország 10/13 76,9%
4 Steiner Endre   Magyarország 11½/16 71,9%
4 Nagy Géza   Magyarország 11½/16 71,9%
6 William Rivier   Svájc 7½/11 68,2%

Az amatőr világbajnokság végeredménye szerkesztés

# Versenyző Ország Pont S-B[3]
1 Max Euwe   Hollandia 12
2 Dawid Przepiórka   Lengyelország 11
3 Hermanis Matisons   Lettország 10
4 Manuel Golmayo Torriente   Spanyolország 9½ 66,25
5 Karel Treybal   Csehszlovákia 9½ 64,50
6 Norman Whitaker]   Amerikai Egyesült Államok 9½ 57,25
7 Carl Carls   Németország 9
8 Albert Becker   Ausztria 7
9 André Chéron   Franciaország 6 47,00
10 Allan Nilsson   Svédország 6 41,75
11 Stefano Rosselli del Turco   Olaszország 6 36,50
12 Steiner Lajos   Magyarország 5½ 36,00
13 José Araiza   Mexikó 5½ 35,75
14 Anatol Tschepurnoff   Finnország 5½ 31,75
15 Alexandru Tyroler   Románia 5
16 Walter Henneberger   Svájc 3

Jegyzetek szerkesztés

  1. ↑ 2nd Chess Olympiad: The Hague 1928 - Tournament review (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. szeptember 6.)
  2. ↑ A 15. fordulóban a páratlan számú résztvevő miatt a csapat szabadnapos volt
  3. ↑ A holtversenyt eldöntő Sonneborn–Berger-számítás eredménye

Források szerkesztés

  • OlimpBase
  • Gawlikowski, Stanisław (1978). Olimpiady szachowe 1924 - 1974, Warszawa: Wyd. Sport i Turystyka
  • Шахматные олимпиады / Ю. Авербах, Б. Туров. Москва : Физкультура и спорт, 1974.
  • Всемирные шахматные Олимпиады. 1927-2006 / Ханамирян Г. Ереван: 2006, стр. 12-14

További információk szerkesztés

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=1928-as_sakkolimpia&oldid=25505819”