7 Iris

kisbolygó

A 7 Iris (a görög Ίρις szóból) egy nagy kisbolygóöv-beli aszteroida. Az S típusú kisbolygók között ötödik az átmérők mértani közepe szerint az Eunomia, a Juno, az Amphitrite és a Herculina után.

Iris symbol (fixed width).svg 7 Iris
Iris asteroid eso.jpg
Felfedezése
Felfedező John Russell Hind
Felfedezés ideje 1847. augusztus 13.
Felfedezés helye Bishop Observatory[1]
Névadó Irisz
Alternatív név none
Kisbolygókategória kisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha 2005. november 26. (JD 2453700,5)
Aphélium távolsága 439,337 Gm (2,937 CsE)
Perihélium távolsága 274,259 Gm (1,833 CsE)
Fél nagytengely 356,798 Gm (2,385 CsE)
Pálya excentricitása 0,231
Orbitális periódus 1345,375 d (3,68 a)
Átl. pályamenti sebesség 19,03 km/s
Közepes anomália 269,531°
Inklináció 5,527°
Felszálló csomó hossza 259,727°
Perihélium szöge 145,440°
Központi égitest Nap
Fizikai tulajdonságok
Méret 225×190×190 km[2][3]
Átlagos átmérő 199,83 km
Tömeg 1,25·1019 kg[4]
Átlagos sűrűség 2,9 g/cm³
Felszíni gravitáció 0,055 m/s2
Szökési sebesség 0,11 km/s
Forgási periódus 0,2975 d[5]
Albedó 0,277 (mértani)[2]
Felszíni hőmérséklet ~171 K
max: 275 K (+2° C)
Színkép típusa S típusú kisbolygó
Látszólagos fényesség 6,7[6]-től 11,4-ig
Abszolút fényesség 5,51
Látszólagos méret 0,32"-től 0,07"-ig
A Wikimédia Commons tartalmaz 7 Iris témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fényes felszíne és a Naptól való kis távolsága miatt a negyedik legfényesebb objektum a kisbolygóövben a Vesta, a Ceresz és a Pallas után. Egy tipikus szembenállás során azonban fényesebb, mint a nagyobb, de sötétebb Pallas.[7]

Felfedezése és neveSzerkesztés

Az angol J. R. Hind fedezte fel 1847. augusztus 13-án, hetedikként. Ez volt Hind első felfedezése.

Nevét a szivárvány görög istennője, Írisz után kapta, aki a Harpüiák testvére volt, és az istenek, főként Héra követe.

JegyzetekSzerkesztés

  1. JPL Small-Body Database
  2. a b Supplemental IRAS Minor Planet Survey. [2006. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  3. Kaasalainen, M., et al (2002). „Models of twenty asteroids from photometric data”. Icarus 159, 369. o.  
  4. Pitjeva, E. V. (2005). „High-Precision Ephemerides of Planets—EPM and Determination of Some Astronomical Constants” (PDF). Solar System Research 39 (3), 176. o. [2012. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10,1007/s11208-005-0033-2. (Hozzáférés ideje: 2007. december 25.)  
  5. Planetary Data System Small Bodies Node, lightcurve parameters. [2006. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  6. Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8 
  7. Odeh, Moh'd: The Brightest Asteroids. Jordanian Astronomical Society. [2007. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 16.)

További információkSzerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 7 Iris témájú médiaállományokat.