A 7 Iris (a görög Ίρις szóból) egy nagy kisbolygóöv-beli aszteroida. Az S típusú kisbolygók között ötödik az átmérők mértani közepe szerint az Eunomia, a Juno, az Amphitrite és a Herculina után.

7 Iris
Felfedezése
FelfedezőJohn Russell Hind
Felfedezés ideje1847. augusztus 13.
Felfedezés helyeBishop Observatory[1]
NévadóIrisz
Alternatív névnone
Kisbolygókategóriakisbolygóöv
Pályaadatok
Epocha2005. november 26. (JD 2453700,5)
Aphélium távolsága439,337 Gm (2,937 CsE)
Perihélium távolsága274,259 Gm (1,833 CsE)
Fél nagytengely356,798 Gm (2,385 CsE)
Pálya excentricitása0,231
Orbitális periódus1345,375 d (3,68 a)
Átl. pályamenti sebesség19,03 km/s
Közepes anomália269,531°
Inklináció5,527°
Felszálló csomó hossza259,727°
Perihélium szöge145,440°
Központi égitestNap
Fizikai tulajdonságok
Méret225×190×190 km[2][3]
Átlagos átmérő199,83 km
Tömeg1,25·1019 kg[4]
Átlagos sűrűség2,9 g/cm³
Felszíni gravitáció0,055 m/s2
Szökési sebesség0,11 km/s
Forgási periódus0,2975 d[5]
Albedó0,277 (mértani)[2]
Felszíni hőmérséklet~171 K
max: 275 K (+2° C)
Színkép típusaS típusú kisbolygó
Látszólagos fényesség6,7[6]-től 11,4-ig
Abszolút fényesség5,51
Látszólagos méret0,32"-től 0,07"-ig
A Wikimédia Commons tartalmaz 7 Iris témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Fényes felszíne és a Naptól való kis távolsága miatt a negyedik legfényesebb objektum a kisbolygóövben a Vesta, a Ceresz és a Pallas után. Egy tipikus szembenállás során azonban fényesebb, mint a nagyobb, de sötétebb Pallas.[7]

Felfedezése és neve szerkesztés

Az angol J. R. Hind fedezte fel 1847. augusztus 13-án, hetedikként. Ez volt Hind első felfedezése.

Nevét a szivárvány görög istennője, Írisz után kapta, aki a Harpüiák testvére volt, és az istenek, főként Héra követe.

Jegyzetek szerkesztés

  1. JPL Small-Body Database. (Hozzáférés: 2024. január 23.)
  2. a b Supplemental IRAS Minor Planet Survey. [2006. június 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  3. Kaasalainen, M., et al (2002). „Models of twenty asteroids from photometric data”. Icarus 159, 369. o. [2008. február 16-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)  
  4. Pitjeva, E. V. (2005). „High-Precision Ephemerides of Planets—EPM and Determination of Some Astronomical Constants” (PDF). Solar System Research 39 (3), 176. o. [2012. szeptember 7-i dátummal az eredetiből archiválva]. DOI:10,1007/s11208-005-0033-2. (Hozzáférés: 2007. december 25.)  
  5. Planetary Data System Small Bodies Node, lightcurve parameters. [2006. június 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. december 25.)
  6. Donald H. Menzel and Jay M. Pasachoff. A Field Guide to the Stars and Planets, 2nd edition, Boston, MA: Houghton Mifflin, 391. o. (1983). ISBN 0-395-34835-8 
  7. Odeh, Moh'd: The Brightest Asteroids. Jordanian Astronomical Society. [2007. augusztus 13-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2007. július 16.)

További információk szerkesztés

A Wikimédia Commons tartalmaz 7 Iris témájú médiaállományokat.