Wikipédia

A Fiumei Úti Sírkert falsírboltjai

Ez a közzétett változat, ellenőrizve: 2023. június 8.

A Fiumei Úti Sírkert falsírboltjai egy teljes egészében műemléki védelem alatt álló, nagy kiterjedésű síremlékegyüttes a budapesti Fiumei Úti Sírkertben.

A Fiumei Úti Sírkert falsírboltjai
eredetileg 1171 sírbolt és mauzóleum, napjainkban (2022) már csak 991 létezik
Falsírok a temető déli oldalán (2022)
Falsírok a temető déli oldalán (2022)
TelepülésBudapest VIII. kerülete
Cím1086 Budapest, Fiumei út 16-18.
Építési adatok
Építés éve19. század második fele – 20. század első fele
Építési stílusromantikus, eklektikus
Hasznosítása
Felhasználási terület
  • síremlék
  • sírbolt
TulajdonosNemzeti Örökség Intézete
A Wikimédia Commons tartalmaz A Fiumei Úti Sírkert falsírboltjai témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Történetük

szerkesztés
 
A Goebel-család beszakadt sírja (J425)
 
A Gyertyánffy-család nagy mértékben pusztulásnak indult síremléke (B239)
 
A Diescher-család felújított síremléke (J416)

A Fiumei Úti Sírkert 1849-ben létesült, és falainál kezdettől fogva a jelentősebb pesti családok kívántak temetkezni. Ebből a célból először egy hosszú, téglával falazott, boltozatos folyosót alakítottak ki a temető négy fala mentén, majd ezt az egyes családok kérésének megfelelően számos kriptára osztották fel. A főkapu két oldalán (nyugati oldal egy része), illetve az északi fal mentén magasabb terasz fedi le a sírboltokat, míg a temető más részein a sírboltok teteje a földfelszínnel esik egybe.[1]

A síremlékek állításakor a megrendelők általában odafigyeltek a művészi szempontokra is, ezért számos síremlék napjainkig őrzi a készítők esztétikai igényességét. A sírkövek nagy részét 19. századi kőfaragó családok (Gerenday, Kauser) készítették, de több síremlék korábbi, lezárt temetőkből került ide, illetve néhány csak a 20. században készült el.[1]

2013 óta a teljes temető műemléki védelem alatt áll, beleértve a falsírboltokat is.[2] Az általánosságokon túl a 2. melléklet a 42/2013. (VIII. 9.) BM rendelethez ezen felül külön is nevesít számos falsíremléket.[3]

A sírok közül napjainkig (2022) viszonylag kevés lett felújítva. Ezzel szemben sok kifejezetten rossz állapotban van, a növényzet kezdi birtokba venni a helyüket. Néhol a sírkő besüllyedt a földbe, több helyen be is szakadt. A kőkeresztek gyakran ledőlt állapotban találhatók (vagy már úgy se), a felépítmények pedig életveszélyesek. Számos esetben a szobrok és/vagy a sírokat elválasztó rács töredékes, ledőlt, vagy már csak apróbb részletek találhatóak meg belőle.

A síremlékek száma

szerkesztés
 
A temető mai térképe
 
A Kauzer-család obeliszkje, amelynek mérete jelentősen meghaladja a többi obeliszkét (J103). Az obeliszken második világháborús lövésnyomok látszanak.[4]

A síremlékeket hagyományos – a főkapuhoz képest – „jobb”, illetve „bal” oldali számozásban tartják nyilván. A temető túlsó (keleti oldalán) a két számozás a Cisztercita szerzetesrend sírboltjánál találkozik. Eredetileg 599 bal oldali,[5] és 572 jobb oldali,[6] azaz összesen 1171 síremlék létezett. Ezekből azonban az idők során sokat elbontottak. Nem található meg a főkapu melletti épületek 1987-es kialakítása miatt a B1-2 és J1-2, illetve a mellékkapuk kialakítása miatt a B559-561, a J512-514, és a J56-67. Emellett a temető északkeleti sarkát az 1950-es években a Taurus Gumiipari Vállalat kapta meg, és ennek során elbontásra kerültek a B386-B554 sírok. Ezen sírok csontjait a temető belső parcelláiba, az Új köztemetőbe, illetve a Farkasréti temetőbe szállították át.[1] A gyár által felhúzott új téglakerítésnél később nem alakítottak ki falsírboltokat.

„A bal oldali fal mellett végül minden tiltakozás ellenére felszámoltak majdnem kétszáz sírboltot, legtöbbjüket 1953-ban. Számos, az 1870-es évektől az 1920-as évekig eltelt időben meghalt neves személyt exhumáltak innen, és bár annak idején a családok valamennyi sírt száz évre, illetve a temető fennállásáig megváltották, legnagyobb részük a Rákoskeresztúri temető 16. vagy 28. számú parcellájába került. Köztük volt az 1893-ban épült Saxlehner-mauzóleum (Czigler Győző és Szécsi Antal alkotása), a Kéler-Bielek sírbolt (Schulek János 1907-ben elkészült híres műve) és két Stróbl Alajos készítette síremlék is (báró Kochmeister Frigyesé, illetve Pekár Imréé). Ezeken kívül egykor itt állt például Pisztóry Mór közgazdász, Horváth Pál 1848-as alezredes, Gohl Ödön numizmatikus, Pauler Gyula történész, Pauler Ákos filozófus, Feszty Adolf építész, Aggházy Gyula festőművész vagy Tomori Anasztáz mérnök sírja. Néhány síremlék a Farkasréti temetőbe került (például Lipthay Sándor műegyetemi rektoré), vagy a Kerepesi úti temetőn belül kapott új helyet: innen került a 34/1. számú parcellába Fodor József, a 19/1. számúba pedig Fésüs György és Berczik Árpád sírja. Ligeti Antal, Királyi Pál József és Morelli Gusztáv koporsója is a Kerepesi úti temetőben kapott új sírhelyet, de eredeti síremlékük nélkül (Ligeti sírján egykor Donáth Gyula egy műve állt). A százhetven falsírbolt, valamint a 49. és az 50. parcella egy részének felszámolásával mintegy levágták a temető északkeleti sarkát, és ide egy új falat építettek. A kisajátított területen a Gumigyár egy új egysége épült fel. A temető ekkor kapta meg mai alaprajzát, és területe így csökkent le mai nagyságára (ez majd csak az 1990-es években módosult újra, a falakon kívüli új parcella, a „Funária” megnyitásával). – A felszámolt falsírboltok egyikéből emelték ki az 1950-es években a magyar jakobinus mozgalom hét kivégzett vezetőjének hamvait is. A koporsókat még 1914-ben találta meg Budán, a Városmajorban - az egykori Vízivárosi katonai temető falain kívül - Bartucz Lajos antropológus (Gárdonyi Albert levéltári kutatásai nyomán). A hét koporsó a Fővárosi Levéltárba került, majd 1926-ban a Kerepesi úti temető egy, már nem használt falsírboltjába. Ennek helyét Károsy Pál 1938-ban pontosan megadta, tehát nem igaz, hogy jakobinusok hamvainak hollétét véletlenül fedezték volna fel a falsírboltok említett szakaszának kiürítése során. Már 1946-ban felmerült, hogy Budán kellene méltó módon eltemetni őket, egy konkrét terv szerint a Szilágyi Erzsébet fasor és a Kútvölgyi út találkozásánál. Ez nem valósult meg, bár később a Vérmezőn kaptak egy közös, szarkofág alakú, kenotáfiumnak is felfogható emlékművet. A hamvakat 1958-ban helyezték el mai nyugvóhelyükön, a 11/1. parcellában, ahol 1960 májusában avatták fel a hét jakobinus közös síremlékét.”[7]

Napjainkban tehát összesen a már nem létező sírhelyek számát (180) levonva 991-et kapunk az álló síremlékek számára nézve.

Díszítés

szerkesztés

A síremlékek jelentős része díszes formában készült. Jellemző síremlékek:

  • sztélék
  • kőkeresztek
  • obeliszkek
  • mauzóleumok (ld. lentebbi részt)

Ezen kívül művészi igényességet és nagy változatosságot mutatnak a sírokat egymástól elválasztó vaskerítések, koszorú- és virágtartók, illetve a több sírt kihangsúlyozó szobrok. A legmagasabb síremlék (a mauzóleumok leszámításával) valószínűleg a Kauzer-család „óriás” obeliszkje.

  •  
    Sztélé, Helsenstein-család (J391)
  •  
    Obeliszk, Neugebaer-család (J508)
  •  
    Felújított dombormű, Árkay-család (J545)
  •  
    Falsírbolt szarkofágdísszel, Eggenberger-Wieser-család (J98)
  •  
    Sírfelsőrész, Wind-család (J382)
  •  
    Sírfelsőrész, Winter-család (J571)
  •  
    Szobordísz, Vögerl-család (J518)
  •  
    Angyalszobor arany mozaikos háttérrel, Hegedűs-család (J103)
  •  
    Angyalszobor, Hübner-család (J225)
  •  
    Kőkereszt, Strobentz-család (J117)
  •  
    Vaskereszt, Andrássy-család (B129)
  •  
    Sírkerítés-részlet, Thurn-család (J118)

A jelenlegi számozás

szerkesztés
 
A Cisztercita szerzetesrend sírboltja (B599): itt találkozik a két (elméleti oldal) számozása
  • nyugati fal, főkaputól balra: B3-B51
    • északnyugati sarok: B52 (Sebastiani-mauzóleum)
  • nyugati fal, főkaputól jobbra: J3-J190
    • délnyugati sarok: J191-193 (Ganz-mauzóleum)
  • északi fal: B53-B385
  • déli fal: J194-J448
    • délkeleti sarok: J449-J454 (Thalmayer-mauzóleum)
  • keleti fal, északi rész: B555-599
  • keleti fal, déli rész: J455-572

Az összes falsíremlék nevét és pontos helyét, illetve ha ismert, készítője nevét tartalmazza a „Nemzeti nagylétünk nagy temetője” – A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára című könyv (Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018).

Nevezetes síremlékek

szerkesztés
 
Vörösmarty Mihály sírja
 
Balassa János sírja

A falsírboltokban számos nevezetes személy nyugszik, többek közt:[8]

A falak mentén több szerzetesrend sírboltja van:

  • piaristák 1. sírboltja (B155)
  • piaristák 2. sírboltja (J511)
  • szerviták sírboltja (B231)
  • ferencesek sírboltja (B176)
  • ciszterciták sírboltja (B559)

Mauzóleumok

szerkesztés

A temető négy sarkán a 19. században négy nagy mauzóleum épült, amelyből mára csak három létezik:

A falak mentén más, kisebb mauzóleumok is épültek az idők során, ezek a következők:

  •  
    Sebastiani
  •  
    Ganz
  •  
    Thalmayer
  •  
    Lyka
  •  
    Gozsdu
  •  
    Vécsey
  •  
    Rupp
  •  
    Eisele-Jálics

Jegyzetek

szerkesztés

Források

szerkesztés
  • Vizler Imre több ezer fényképből álló gyűjteménye
  • Gyökös Eleonóra: Falsírboltok. NÖRI-füzetek 16., Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2019.
  • „Nemzeti nagylétünk nagy temetője”. A Fiumei úti sírkert és a Salgótarjáni utcai zsidó temető adattára, Nemzeti Örökség Intézete, Budapest, 2018.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=A_Fiumei_Úti_Sírkert_falsírboltjai&oldid=26140045”