A zsidók útja
A zsidók útja egy 1917-ben megjelent magyar szociológiai könyv, amely kiadása után nagy botrányt kavart tabudöntögető témaválasztásával.
| A zsidók útja (A jövő kérdései II. kötet) | |
| Szerző | Ágoston Péter |
| Ország | Magyarország |
| Nyelv | magyar |
| Téma | a magyarországi zsidóság |
| Műfaj | szociológiai monográfia |
| Kiadás | |
| Kiadás dátuma | 1917 |
| Magyar kiadó | Nagyváradi Társadalomtudományi Társaság, Nagyvárad |
| Magyar kiadás dátuma | 1917 |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Története
szerkesztésA 19. század második felétől a közéletben egyre nagyobb szerepet játszó magyarországi zsidósággal kapcsolatban komoly szociológiai kutatások – Ágoston Péter szerint – saját könyve megjelenéséig nem igen folyt, annak érzékenysége, antiszemita- és filoszemita elfogultsággal való jellemző megközelítettsége okán.[1]
A könyv szerzője, a nem zsidó származású[2] Ágoston Péter (1874–1925) nagyváradi jogakadémiai tanár, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt tagja (egyébként később, a Tanácsköztársaság idején kommunista népbiztos) döntött úgy, hogy komolyabb tudományos kutatásoknak veti alá a magyarországi zsidóságot, elsősorban az antiszemitizmus keletkezését. Könyve, a A zsidók útja az első világháború idején, 1917-ben jelent meg A jövő kérdései munkájának második köteteként. (Az első kötet, az 1916-os A mi útjaink – Magyarország jövője címmel a nemzetközi béketeremtés kérdéskörét tárgyalta.) A mű kiadója a Nagyváradi Társadalomtudományi Társaság volt.[3] Célja „zsidósággal való kölcsönös megértés” volt állítása szerint.[4] Zsidókérdés alatt Ágoston a következőket értette:[5]
- „A zsidó kérdés tulajdonképen a zsidók és nemzsidók egymáshoz való viszonyának kérdése. Mint minden társadalmi kérdésnek, ennek is csak annyiban van jelentősége, amennyiben a zsidók és nem zsidók a társadalomban nem olvadtak egészen össze, amennyiben a társadalom e két eleme közt súrlódások vannak.”
A zsidóság definícióját így adta a szerző:[6]
- „A zsidóság tehát nem természettudományi jelentésben vett faj, hanem olyan közössége a zsidó nemzetiségi egyedeknek, amelyet azonos történeti emlékek, részben azonos nyelv, azonos vallás, azonos sors tart össze annyira, hogy a közösségben való megmaradás érdeke az egyesnek.”
Ágoston 323 oldalas[7] könyvében tartózkodott saját konkrét válasz adásától az antiszemitizmus keletkezésével kapcsolatban. Ehelyett inkább összegyűjtötte mások véleményét a kérdéskörben, nemritkán egymásnak meredeken ellentmondó véleményeket. A zsidókat ért vádakat[8] például nem kevesebb, mint 80 tételbe csoportosította.[9] Mint ahogy saját véleményét nem fogalmazta meg, úgy másokét sem cáfolta (és nem értelmezte mélyebben) írásában.[10] A problémák megoldását a zsidó teljes (felekezeti, nemzetiségi, társadalmi, foglalkozási) csoportnak olyan módon való megszűnésében látja, amely a magyarságba való beolvadását jelent.[11] Utóbbiva kapcsolatban élesen megkülönböztette a szerinte beolvadásra törekvő modern, neológ zsidóságot a különállását őrző ortodox zsidóságtól (ahová egyébként a saját zsidó államot létrehozni akaró cionistákat is számította).[12] Különösen rossz véleménye volt a Keletről beáramló (egyébként szintén ortodox) zsidóságról.[13]
Fogadtatása
szerkesztésÁgoston könyve elején úgy vélte, hogy[14]
- „aki mindkét féllel szemben keresi az igazságot, az könnyen járhat úgy, mint Nagy Sándor szofistája, aki a makedónok tulajdonságait sorolta fel. Míg előnyös tulajdonságaikat mondta, addig haragos szemmel nézték a külföldi követek, de folyton tapsolt neki a királlyal az élén az egész udvar, de mikor hibáikat kezdte mondani, akkor nemcsak hogy elhallgattak a tetszés nyilvánítások, hanem otthagyták mindannyian: az udvar és a külföldi követek egyaránt.”
Pontosan ez történ vele is. A zsidók útja – a háborús időszak ellenére – nagy port kavart a sajtóban.[15] Különféle oldalakról születettek rá különféle vélemények. Több szerző, így Supka Géza művészettörténész, Braun Róbert szociológus, Bölöni György író tudományos-módszertani, mások elvi problémákat vetettek Ágoston szemére.[16] Támadta a művet Blau Lajos rabbi,[17] Mezey Ferenc jogász,[18] Szabolcsi Lajos újságíró,[19] Benedek Marcell irodalomtudós szenzációkeltőnek minősítette.[20] Mások mellett Burján Károly és Kmoskó Mihály római katolikus pap is foglalkozott A zsidók útjával.[21]
Hatására indította[22] a Huszadik Század folyóirat körkérdését a témakörben, amelyhez szintén több közéleti személyiség szólt hozzá:
Újabb kiadások
szerkesztésA könyvnek újabb, például fakszimile kiadása nincs. Elektronikusan a Magyar Társadalomtudományok Digitális Archívuma honlapjáról érhető el.
Jegyzetek
szerkesztés- ↑ Gyurgyák, i. m., 480. o.
- ↑ Ormos Mária: A katedrától a halálsorig. Ágoston Péter, 1874—1925. Budapest, 2011, Napvilág, 17. o.
- ↑ Gyurgyák, i. m., 478-479. o.
- ↑ Ágoston, i. m., előszó
- ↑ Ágoston, i. m., 9. o.
- ↑ Ágoston, i. m., 230. o.
- ↑ https://antikva.hu/judaika/a-zsidok-utja-d7/agoston-peter
- ↑ rövid ismertetés: Pintér, i. m., 1242. o.
- ↑ Gyurgyák, i. m., 479. o.
- ↑ Gyurgyák, i. m., 479. o.
- ↑ Gyurgyák, i. m., 481. o.
- ↑ Gyurgyák, i. m., 481. o.
- ↑ Gyurgyák, i. m., 480. o.
- ↑ Ágoston, i. m., 10-11. o.
- ↑ Pintér, i. m., 1242. o. és a következők jegyzetek
- ↑ Gyurgyák, i. m., 479. o.
- ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 6. o.
- ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 21. o.
- ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 29. o.
- ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 44. o.
- ↑ Gyurgyák, i. m., 480. o.
- ↑ A zsidókérdés Magyarországon, i. m., 21., 31., 44. o.
Források
szerkesztés- Ágoston Péter: A zsidók útja, Nagyváradi Társadalomtudományi Társaság, Nagyvárad, 1917
- Gyurgyák János: A zsidókérdés Magyarországon. Politikai eszmetörténet, Osiris Kiadó, Budapest, 2001
- Pintér Jenő: A magyar irodalom a XX. század első harmadában, Budapest, 1941
- A zsidókérdés Magyarországon – A huszadik század körkérdése, Társadalomtudományi Társaság, Budapest, 1917
