Abay Nemes Gyula

Abay Nemes Gyula (Dunaföldvár, 1876. szeptember 24. – Paks, 1952. július 7.) gyógyszerész.

Abay Nemes Gyula
Született	Tóth Gyula 1876. szeptember 24. Dunaföldvár
Elhunyt	1952. július 7. (75 évesen) Paks
Állampolgársága	magyar
Foglalkozása	gyógyszerész
Iskolái	Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem (–1910, gyógyszerészet)
Sablon • Wikidata • Segítség

Életpályája

Neve 1896-ig Tóth Gyula, szikszói; Szikszói Tóth Gyula volt. Tolna vármegyében, Dunaföldváron született 1876. szeptember 24-én, szikszói Tóth József gyermekeként.

Édesapja halála után Abay Nemes Ferenc földbirtokos fogadta örökbe és nevelte fel. Lánytestvére: Abay Nemes Júlia (†1920).

1909. július 4–én vette feleségül Fritsch Máriát(1888–1945), Fritsch Rezső nagyszombati városi főállatorvos és nemes Császár Cecília (†1926) leányát.

Nyolc gyermekük született, közülük Abay Nemes Oszkár: (1913. szept. 22. Magyardiószeg–1959. jan. 30. Pécs) politikus, jogász, úszó, Gyula: (1910. ápr. 10. Vittenc–1971. aug. 26. Balassagyarmat) orvos, Magdolna, Csiky Zoltánné (1911–), Ida Andor Ferencné (1912. jún. 3. Magyardiószeg–1999. Budapest) tanítónő, Lívia Fehér Miklósné, majd Jacob Györgyné (1916–) MÁV-főtisztviselő, Károly (1918. január 18. Paks – 1977. június 4. Budapest, honvédtiszt, gyógyszerész, Klarissza (= Klára, 1923–) Ecsedy Tiborné főkönyvelő lett.

Iskoláit Bonyhádon, Kaposváron, Budapesten és Vácon végezte; majd Vácon érettségizett, majd 1910-ben a kolozsvári Ferenc József Tudományegyetemen gyógyszerész oklevelet és 1912-ben gyógyszerész-doktori oklevelet szerzett.

1900-1901-ben a siófoki Szent Lélek Gyógyszertár gyógyszerészgyakornoka lett, majd tanulmányai befejezése után 1908–1910 között Budapesten, 1910–1913 között Nyírbogdányban, 1913–1914-ben Perlakon, Zomborban, majd 1914–1925 között Vittencen és Magyardiószegen bérelt gyógyszertárat. 1925–től 1931-ig a paksi Remény Gyógyszertár, majd 1931–től 1933-ig egy nagykőrösi gyógyszertár, 1933–1935 között egy kiskunmajsai gyógyszertár, 1935–1938 között pedig a miskei Szent Szilveszter Gyógyszertár vezetője volt. 1938-ban Budapesten telepedett le, ahol a XI. kerület Villányi út 86. sz. alatt működő Irgalmas Szeretet Gyógyszertár tulajdonosa volt 1945-ig, az államosításig.

Élete utolsó éveiben visszatért Paksra, ott is hunyt el, a helyi Kálvária Temetőben nyugszik.

Munkássága

Gyógyszerészet-történettel, a magyarországi rendi (elsősorban jezsuita) gyógyszertárak múltjával, a gyógyszerészet irodalom- és művelődéstörténeti vonatkozásaival foglalkozott. Értékesek Pakssal kapcsolatos, a helyi lapokban megjelent írásai is.

• 1920-tól 1924-ig a Gyógyszerészeti Értesítő főmunkatársa volt.

• 1933-tól tagja volt a Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságnak is.

Főbb munkái

• A hazánkban előforduló két ericafélének összehasonlító levélanatómiája.– A lecithin tisztaságának megvizsgálásáról.
• Két tanulmány és gyógyszerész-doktori értekezés is. (Kolozsvár, 1912)
• A görgényi medvevadászatok. Rudolf trónörökös a máramarosi havasokban. (Pesti Napló, 1914. jan. 25.)
• Újabban felkapott népies gyógyszerekről. (Gyógyszerészi Hetilap, 1918)

Adatok. Shakespeare. – A munkaidőről. – Goethe gyógyszerész ismerősei. (Gyógyszerészi Értesítő, 1921)

• Kazay Endre. (Gyógyszerészi Értesítő, 1923)
• Jezsuita gyógyszertárak Magyarországon. (Budapesti Hírlap, 1924. júl. 5.)
• Jezsuita gyógyszerészek és gyógyszertárak Magyarországon. 1–3. (Gyógyszerészi Értesítő, 1924)
• Szemelvények a budapesti gyógyszertárak és drogériák életéből. – A gyógyszerészek és az országos élelmiszer-vizsgálat. (Gyógyszerészi Értesítő, 1925)
• Meditáció a magyar gyógyszerészet szociális evolúciójáról. (Gyógyszerészi Értesítő, 1929)
• Magyar doktorgyógyszerészek névjegyzéke. Összeáll. (Pápa, 1934)
• Schulek Elemér. (Gyógyszerészi Értesítő, 1936)
• Ibsen műveiben szereplő orvosok és gyógyszerészek személyiségvizsgálata. (Bp., 1937)

Források

• Névpont
• Zalai Károly: A magyar gyógyszerészet nagyjai. (Budapest, 2001)
• Szmodits László: Neves magyar gyógyszerészek kegyeleti adattára. (Budapest, 2003)
• Dél-Dunántúl neves gyógyszerészei. Szerk. Lárencz László és Gy. Szabó László. (Pécs, 2014)